Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

EPILÓGUS A FELSZABADÍTOTT FŐVÁROS ÉLNIAKARÁSÁRÓL

a romok eltakarítására, a nyilas falragaszok és feliratok eltávolítására, a holttestek eltemetésére, az állati tetemek elföldelésére. intézkedtek, hogy az üvegtörmeléket gyűjtsék össze, a háztetőket ideiglenesen javítsák ki, az idegen ingóságokat szolgáltassák be, akadályozzák meg a fosztogatásokat, tisztítsák ki a villamosvágányokat stb. Annak során, hogy az ellátatlan lakosság részére a Vörös Hadsereg élelmiszereket bocsátott rendelkezésre, a polgármester felszólította a házak lakóit, hogy közellátási ügyeik intézésére megbízottakat válasszanak. Az induló életet szervezték ezek a rendeletek, az ösztönösen meginduló munkába vittek rendet. Az egyes városrészek felszabadulása után a kerületi elöljáróságok is, sok helyen a szovjet katonai parancsnokság kezdeményezésére, azonnal megkezdték rendszeres működésüket. A főváros polgármestere úgy intézkedett, hogy az összes kerületi elöljáróságok egységes működésére a VI. kerületnek mint úgynevezett mintakerületnek a munkája legyen irányadó. Ennél a kerületi elöljáróságnál állapították meg azokat az alapelveket, amelyek a legsürgősebb teendők elvégzését biztosították. (Tilos a szemetet az utcára hordani, a szerves és rothadó anyagokat el kell égetni, a még lakott óvóhelyeket napi 4 órán át szellőztetni, továbbá fertőtleníteni kell, a halottakat agnoszkálás után temetőbe kell szállítani, a lakások megosztása révén is gondoskodni kell arról, hogy a házban lakók közül senki hajlék nélkül ne maradjon.) Budán is — a felszabadulást hozó hadműveletek s ágyúszó közepette — már jóval február 13. előtt megalakult a „Lipótmező", meg a „Zugliget" kerület, s megkezdte működését a III. kerület közigazgatása is. Január 14-én a szovjet katonai parancsnokság kívánságára a felszabadult hűvösvölgyi részen népgyűlést hívtak össze, hogy megválasszák a „Lipótmező" kerület elöljáróságának tisztikarát. Ez az első budai elöljáróság az Udvarhely utca (ma Sodrás utca) egy kis villájában működött. A budai kerületek igazgatásának irányítására a szovjet parancsnokság jóváhagyásával Budán helyettes polgármestert választottak, akit a szovjet katonák és a lakosság heteken át egyszerűen csak polgármesternek nevezett. így lett a Pesttől elszakadt Budán 1945ben 73 év után újból „budai polgármester". A budai „közigazgatási kirendeltség" a Tárogató utca 2-ben január 17-én kezdte meg működését. Mentő- és betegszállító osztagokat szervezett meg, közmunkahivatalt állított fel, egészségházat létesített stb., stb. A közigazgatást Budán is nem az íróasztal melletti elképzelések alapján, hanem az élet mutatkozó szükségletei szerint indították meg. Pesttel február 13-ig csak egészen elszórt esetekben tudtak összeköttetést létrehozni. Február 7-én sikerült csak a kirendeltség vezetőjének, a budai „polgármesternek" részletes jelentést átjuttatnia Budapest polgármesteréhez, aki jóváhagyta addigi működését és új utasításokat adott. A fővárosnak a felszabadulás után hosszú hetekig a legsürgetőbb gondja a romok eltakarítása, a város egészségügyének megszervezése, a közlekedés helyreállítása, a közélelmezés biztosítása, a nyersanyagkészletek felmérése, az üzemek megindítása, az iskolai oktatás elkezdése volt. A polgármester és az egyes kerületi elöljáróságok szervezték és irányították ezeket a munkákat, amelyekben százezrek vettek részt, hogy minél előbb meginduljon a főváros vérkeringéseAz egyes kerületi elöljáróságok összeírták az asztalos, ács, víz vezetékszerelő, cserép fedő, lakatos és villanyszerelő szakmunkásokat, belőlük munkaközösségeket alakítottak, és ezek azonnal megkezdték a munkát. A közveszélyesen megrongált épületek javításának a terveit azonnal kidolgozták. A legsürgősebben helyreállítandók között elsősorban a kórházak, iskola- és óvodaépületek, napközi otthonok, gyógyszertárak és a veszélyes állapotban levő magánépületek voltak. Néhány hét alatt ezen a téren hatalmas eredményeket értek el. A közellátás A fasiszták által kifosztott és éhező főváros lakosságának élelemhez juttatása, a közellátás szervezése megszervezése az egyik legnagyobb feladat volt. A Szovjetuniónak már említett segítsége mellett szükség volt az ország népének a segítségére is. Az élelmiszer-szállítmányok a közlekedési nehézségek miatt csak igen akadozva érkeztek. Február 9-ig a Nyugati pályaudvarra 42 vagon különböző élelmiszer-rakomány érkezett (liszt, bab, borsó, kenyér, zsír, szalonna, hús, kolbász, vágómarha), elsősorban Békés megye területéről. Később is folyamatosan érkeztek élelmiszerszállítmányok a budapesti pályaudvarokra (Berettyóújfalu, Debrecen, Hajdúsámson, Fényeslitke, Nyíregyháza és Kunmadaras állomásokról), azonban mindez kevés volt ahhoz, hogy a másfél millió lakosú főváros élelmezését biztosítani lehessen. A beérkezett áruk szétosztásánál sorrendet állapítottak meg, elsősorban a kórházakat, klinikákat, egyéb egészségügyi intézeteket, valamint az ínségakció konyháit juttatták élelmiszerekhez. A főváros szervezett közellátása február 15-én Budapest ós környéke részére a közellátási kormánybiztos kinevezésével kezdődött. A kormánybiztos igen széles körű felhatalmazást kapott a kormánytól minden olyan rendelkezés, intézkedés megtételére, amely az élelmiszerek beszerzésére, összegyűjtésére és a Budapestre szállított élelmicikkek szétosztására szükséges volt. Budapestnek a szükségtől és az éhhaláltól való megmentése érdekében február 23-án a kormánybiztos intézkedett az ország fölös élelmiszerkészletének a lefoglalásáról. Ugyanakkor a lakosságnak meleg étellel való ellátása érdekében gyors ütemben növelte a hatósági konyhák