Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

kaptak. Pfeffer von Wildenbruch altábornagy, tudván, hogy a Várat már nem tarthatja, elhatározta, hogy kitör az ostromgyűrűből és megmaradt katonáival (21 900 német, mintegy 19 ezer magyar katona, valamint 500 nyilas pártszolgálatos és polgári egyén) Perbál irányában átvágja magát a szovjet csapatokon. A kitörés az előre kitűzött időpontban, február 11-én este indult meg a Bécsi kapun és a Vérmezőn keresztül. „Pontosan 20 órakor — írta egy résztvevő — az oroszok elkezdték a Várat és környékét elképzelhetetlen pergőtűzzél borítani. Egyidejűleg a vár minden kapuján ós kijáratán tódult a kitörő tömeg. Gránátok, bombák, a félelmetes Sztálin-orgona lövedékei zuhogtak az emberek között, amely a szűk utcákon csak bámult. Teljes képtelenség volt a kapukon kijutni. Úgy feltornyozódtak ezek előtt a hullák és a gépkocsironcsok, hogy a kijáratokat teljesen elzárták." Az óriási emberveszteségek ellenére a kitörő német csapatoknak az Olasz (ma Szilágyi Erzsébet) fasorban sikerült áttörniök a 180. szovjet lövészhadosztály csapatain, és egy csoportjuk el is jutott Perbálig, de ott — február 14-én — a szovjet csapatok fogságába kerültek. Csupán 785 (más forrás szerint 524) német katona tudta Zsámbéktól nyugatra elérni a német vonalat. Az Ördögárok csatornájában Pfeffer von Wildenbruch vezérezredes és Hindy Iván altábornagy — a Budakeszi út elején — több magas rangú tiszttel együtt fogságba került. A kitörési kísérlet meghiúsítása után a szovjet csapatok február 13-ig felszámolták a Várban és a város más részein még ellenálló kisebb csoportokat. Ezekben a harcokban a Budai Önkéntes Ezred csapatai is részt vettek. Ennek következtében a szovjet lobogó mellett a Várban magyar zászló is lengett. Negyvennyolc napi ostrom után, a Vár elfoglalásával Buckvpest felszabadítása 1 >efe jeződött. JEGYZETEK 1 Ránki György, 1944. március 19. Bp. 1968. - Beretid T. Iván—Bánki György, Magyarország gyáripara a második világháború időszakában 1933 — 1944. Bp. 1958. 3 Lévai Jenő, Fekete könyv a magyar zsidóság szenvedéseiről. Bp. 1946. 4 Harsányi János, Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Bp. 1966; Pintér István, Magyar Front és az ellenállás (1944. márc. 19. —1945. április 4.). Bp. 1970. 5 Lackó Miklós, Nyilasok, nemzeti szocialisták 1935-1944. Bp. 1968; Rozsnyói Ág nes, A Szálasipuccs. Bp. 1962. 6 Harsányi i. m.; Pintér i. m. 7 Zaharov, M. V., A 2. és 3. Ukrán Front felszabadító hadművelete Délkelet- és Közép-Európában. Bp. 1973; Tóth Sándor, Budapest felszabadítása 1944-1945. Bp. 1975. 303. „Budapest elfoglalásáért" emlékérem