Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
nek, vódőútleveleknek a nyilasok által való elismerése biztosított. Miközben állandóan szaporították a védőútlevelek számát (jóval meghaladva a nyilasok által elismert kontingenst), sietve mentették ki és hozták vissza (jó néhány esetben személyesen Lutz svájci konzul és felesége, főképp azonban Raoul Wallenberg svéd követségi titkár) Budapestre előbb a sáncásásra kivitt századokból, majd az óbudai téglagyárakból, az innen nyugat felé elindított menetoszlopokból, végül a határról, Hegyeshalomról a védőútlevéllel, menlevéllel rendelkező — megegyezés ellenére elhurcolt — fővárosi munkaszolgálatos zsidókat. A külföldi menleveles zsidókat a nyilas kormány november 12-i rendelete szerint („elutazásukig", de ennek időpontját ekkor már nem határozták meg) a Pozsonyi út és a Szent István park környékén kijelölt sárga csillagos házakba költöztették össze, a terv szerint november 15-ig, a valóságban november 20-ig. Az addig itt lakó zsidók egy részét elhurcolták, más részüket új csillagos házakba költöztették. Ezekben a házakban csaknem 4000 zsidó lakott, az idetelepített menleveles zsidók száma viszont — a hivatalos kimutatás szerint — 15 600 fő volt (4500 svéd, 2500 vatikáni, 100 spanyol, 698 portugál, 7800 svájci védett zsidó), valójában ennél jóval több, ami elsősorban a svájci védett zsidóknak az engedélyezettnél nagyobb számából adódott. December elején ennek a „nemzetközi gettó"-nak már 33 ezer lakója volt, ebből 23 ezer lakott svájci, 7000 pedig svéd házban. A zsidóknak azt a csoportját, amelyet gettó-zsidóknak neveztek (14 éven aluli fiú és 15 éven A gettó aluli leány gyerekek, terhes anyák, betegek, 50 éven felüli nők és 60 éven felüli férfiak), a decem- felállítása ber elején felállított gettóba költöztették össze. A gettó a VII. kerületben, a mai Kertész utca, Dohány utca, Majakovszkij utca, Rumbach Sebestvén utca, Madách Imre út, Madách tér és Tanács körút által határolt területen volt. Mintegy 70 ezer embert zsúfoltak itt össze, egy-egy házba csaknem 300, egy-egy lakásba 15—16, egy-egy ágyra 3 — 4 ember jutott. A gettót ugyan a bevezető utcák torkolatainál magas deszkapalánkkal zárták le, ennek ellenére semmiféle védelmet nem nyújtott a nyilasok garázdálkodásaival szemben. Kevés volt az óvóhely is, az élelmiszerellátás, gyógyszerellátás a minimális volt és igen sokszor akadozott, A gettóban is csak meghatározott időpontokban lehetett az utcán tartózkodni, a csekély élelmiszerbeszerzés (fejenkénti napi 5 dkg kenyér) a legnagyobb nehézségekbe ütközött. 4. AZ ELLENÁLLÁSI MOZGALOM A NYILAS RÉMURALOM ALATT A Kommunista Párt vezetőségének a magyar néphez intézett október 28-i Nyílt Levele a nyilas hatalomátvétel okainak elemzésén és a Szálasi-kormány igazi arcának bemutatásán túl a legfontosabb feladatként az általános nemzeti ellenállás megszervezését tűzte ki célul, írván, hogy „végzetes hiba lenne minden tétlen várakozás a Vörös Hadsereg felszabadítására", s ezért „fegyverbe szólítja a magyar nép legjobb fiait". A legdöntőbb, legnagyobb és legsürgősebb feladatnak a munkásság és a honvédség közös harci frontjának a kiépítését tartotta, a tennivalók elvégzését pedig a Magyar Erontba tömörült összes pártok és egyházi szervezetek közös feladatának tekintette. 6 A Kommunista Párt Katonai Bizottsága, amely már az elmúlt hetekben megszervezte a A Kammufegyveres akciócsoportokat, fokozta erőfeszítéseit és fő feladatának a fegyveres felkelés érdeké- nista Ifjúben a tömegszervezést tekintette: a Kommunista Párt által megmozgatható tömegek szerve- m T 1 ' szere zését a társadalom különböző köreiből (egyetemi hallgatók, nemzetőrségek, kisegítő karhatalmi ™fegyveres alakulatok, miniszteri és más hatósági tisztviselők, tartalékosok stb.), a különböző ellenállási eiienáiuísban csoportok megszervezését, nyilvántartását, tájékoztatását, fegyverrel és anyaggal való ellátását, valamint a honvédség különböző egységeinek a beszervezését. Fontos szerepe volt az ellenállás szervezésében az október 28-án újjáalakult Kommunista Ifjúmunkás Szövetségnek is, amely egyrészt fegyveres ifjúsági akciógárdákat szervezett, másrészt az ifjúság egységes frontjának a létrehozását kezdeményezte. Az 1944 nyarán elsősorban a Győrffy-kollégistákból megalakult Nemzeti Ellenállás Diákmozgalma a KISZ diákszekciója lett, és az ő kezdeményezésükre alakult meg a Magyar Diákok Szabadságfrontja, amelyhez csatlakozottt a Szabad Élet Diákmozgalom, a Demokrata Diákfront, a Technikusok Demokratikus Szervezete, a Teleki Pál Munkaközösség, a katolikus és protestáns egyházak ifjúsági ellenállási mozgalma és a parasztfőiskolák ifjúsága. Október 15-e után a Kommunista Párt Katonai Bizottsága szervezése nyomán nagy lendü- A munkásság lettel indult meg a munkásság felfegyverzése és fegyveres kiképzése. Az építőmunkások fegy- felfegyverzése veres kiképzése a mai Dó-zsa György úti régi MÉMOSZ-székház pincéjében és a Bimbó utcában folyt. A Vasasszakszervezetben egy illegális kommunista csoport alakult, amely a vasas hadiüzemek, főképp az angyalföldi gyárak (a Ganz Hajógyár, a Steyer Művek, a Láng Gépgyár, a Magyar Acélárugyár és a Philips Művek) munkásságát készítette fel. Előkészületeket tettek a
