Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
A főváros lakosságának élelmiszerfogyasztási fejkvótája 1037-1940 Élelmiszerek 1937 1939 1940 Marha (kg) 8,06 9,20 9,94 Borjú (kg) 5,12 6,58 5,93 Apró marha (kg) 0,56 0,74 1,37 Sertés (kg) 21,75 26,67 20,80 Szalámi (kg) 0,47 0,71 0,70 Lóhús (kg) 1,56 1,18 2,06 Hús (kg) 37,52 45,08 40,80 Baromfi (kg) 11,53 11,25 8,93 Vad (kg) 0,24 0,22 0,20 Hal (kg) 2,17 2,18 1,74 Baromfizsír (kg) 1,82 1,89 1,40 Húsfélék (kg) 53,28 60,62 53,07 Tojás (db) 142 186 179 Tej(l) 110,7 113 106,5 Tejszín és tejfel (1) 3,6 3,4 3,4 Vaj (kg) 2,96 2,96 2,74 Liszt (kg) 110 113 113 Kenyér (kg) 84 85 85 Péksütemény (db) 203 304 304 Itizs (kg) •— — 4,89 Burgonya (kg) 101,4 87,06 73,94 Zöldség és főzelék (kg) 98,08 98,08 98,06 közlekedés kényszerű korlátozása, a megnövekedett utazási igények óriási terheket hárítottak a villamosközlekedésre. A teherautók bevonultatása fuvarhiányt, lófogatú teherkocsik megjelenését vonta maga után. Végül a katonai járművek mind tömegesebb részvétele a fővárosi forgalomban nemcsak látványosságot, hanem egyre gyakoribb forgalomkorlátozási tényezőt jelentett. A közúti forgalom mértéke az 1939-es csúcs után fokozatosan hanyatlott. 1943 legmagasabb forgalomszámlálási eredménye május 14-én már csak 224 963 közlekedő járműről adott számot. A visszaesés mérve csaknem 30 százalékos. A forgalomban részt vevő járművek arányát tekintve 1940-ben a budapesti utcákon 100 jármű közül átlagban 41 személyautó, 22 kerékpár, 12 villamos, 9 lovas kocsi, 8 teherautó, 7 autóbusz és 1 motorkerékpár. 1943-ban az arányok következőképpen változtak: 100 jármű közül 47 személyautó, 16 villamos, 12 kerékpár, 11 lovas kocsi, 10 teherautó, 3 motorkerékpár és 1 autóbusz. A lecsökkent forgalmon belül, és a december 15-i forgalmi adatok alapján, a személyautók, a motorkerékpárok és teherautók aránya nőtt. A villamosok előretörését szinte semmissé tette az autóbuszok nagy térvesztése. Növekedett a lovas kocsik aránya. Jellemző a közlekedési viszonyokra, hogy a mintegy 200 ezer jármű csaknem egynegyede — télen is — a kerékpár. Érdemes az összforgalmi szám adatára is figyelemmel lenni: 1939. december 15-éhez képest 1943-ban több mint 75 ezer járművel kevesebbet számlálhattak meg. A budapesti gépjárműállományról az utolsó adatközlés 1939-ről nyújt tájékoztatást. Ez évben 10 787 magánautó, 1900 bérautó, 2298 teherautó, 530 autóbusz, 602 egyéb gépkocsi és 3452 motorkerékpár, összesen 19 659 gépjármű szerepelt a nyilvántartásokban. Minden 57. budapestire jutott egy gépjármű. 1940-ben, a gépjárműimport adatait tekintve, az állomány emelkedett, míg a későbbi években a csökkent mérvű behozatal, a háborús veszteségek és elhasználódás nyomán a gépjárműállomány csökkent. A közforgalmú közlekedési eszközök száma csekélyebb mértékben, de a háborús évek alatt is növekedett. A taxiállomások száma 359-re, a kocsik száma 1582-re emelkedett. Ezek közül az üzemanyaghiány miatt 100 propán-bután és 300 faszéngázzal üzemelt. A tehertaxik száma 531-ről 447-re esett vissza. Ezek pótlására — új jelenségként a főváros közlekedésében — 21 lófogatú teherkocsi-állomásra 593 lovas kocsinak adtak ki fuvarozási engedélyt. Rajtuk kívül még 20 lovaskocsi-fuvarozó rendelkezett működési engedéllyel a város területén. A hegyvidék forgalmának bonyolítására három magánvállalat kapott engedélyt. A villamosközlekedés közönségszállító járműparkja 1871-re emelkedett, a fogaskerekű és a hegypálya járműveinek és a trolibuszoknak a száma változatlan maradt. Az autóbuszforgalom céljaira—a BSZKRT keretei között — 324 autóbusz állt volna rendelkezésre, de ezek közül abroncshiány miatt 41-et sínautóbusznak átalakítva közlekedtettek. Az elővárosi autóbuszforgalom gépkocsiállománya jelentősen megnőtt, de 1941 után már itt is a kényszerű korlátozás jelenségei éreztetik kihatásaikat.
