Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

szüntetése, a lelépési díjak rendszerének felszámolása és büntetése, a katonai szolgálatot teljesítők családjainak kilakoltatási tilalma, üresen álló vagy egyesületi célokat szolgáló lakások kényszerigénybevétele, építési adókedvezmények fokozottabb mérvű nyújtása, végül állami tőke biztosítása a főváros lakásépítkezéseinek folytatására. A kormány a polgármester indítványaira nem reagált. Ekkor Szendyék taktikai jellegű határozatot hozattak a közgyűléssel 1942. december 18-án: újabb 2900 kislakás építésére, 52 millió pengős beruházással. Az összeg fedezetére a kormánytól kért kölcsönt a főváros. Ezt a felterjesztést sem hagyták jóvá. 1943-ban mintegy 40 ezren költöztek fel Budapestre, a lakásínség ennek következtében tovább nőtt, az albérletben lakó családok száma 18 ezerre emelkedett, egyes tömegszállásokon 6 — 8 család is együtt lakott. Nem volt ritka az olyan szoba-konyhás, közművek nélküli lakás, ahol a szülők és a közben megházasodott gyermekek s unokák éltek együtt. A lakásépítés közben visszaesett. 1943-ban csupán 3715, 1944-ben 1202 lakás készült el. A lakbéruzsora, amely ez idáig is létezett, ebben a végsőkig feszült helyzetben kivirágzott. Egyszobás új lakás havi bére gyanánt 300 — 350 pengőt is elkértek, ami a rögzített bér tízszeresét tette ki. Az albérleti helyekért havi 120 — 130 pengőt kellett fizetni. 1944 elején a meginduló tömeges méretű légitámadások lakáspusztításai nyomán a lakásínség még csak növekedett. 1939-től a k isipar fejlődése lendületet kapott, összefüggésben a gazdasági javulással, a meg- Kisipar a induló fegyverkezéssel s a megnövekedett ország kézmű ipari termékek iránti fokozott keres- második létével. A főváros kis- és kézműipara, amelynek körülbelül hasonló volt a súlya és aránya orszá- világháború J J éveiben A budapesti ipartestületek létszáma 1938-1943 Megnevezés 1938 1939 1940 1941 1942 1943 1938 1943 Mesterek száma Segédek száma Inasok száma 29 498 82 147 16 685 30 129 85 764 18 047 31 115 88 661 16 653 31 822 120 753 17 922 32 580 119 102 16 442 33 597 99 505 16 029 114 121 96 összesen 128 330 133 940 136 429 170 497 168 124 149131 1 16 gos viszonylatban, mint a budapesti gyáriparnak, ugyancsak kivette a részét a fellendülésből. Az ipartestületek taglétszáma jelentősen emelkedett. 1941-ben, a háborús kisipari konjunktúra csúcsán a taglétszám meghaladta a 170 ezer főt, ami összességét tekintve egyharmaddal nagyobb az 1938-as év adatánál s csaknem azonos az 1929-es év taglétszámával. 1941-ben a mesterek száma magasabb, a segédek és tanoncok száma kisebb. 1921-ben átlagban 4,5 segéd és 1 tanonc jut egy mesterre, 1941-ben már csak 3,7 segéd s körülbelül 0,6 tanonc. Ez a számarány értékelhető olyképpen is, hogy a kisipari tömegtermelés helyett inkább az egyedi munka domináló szerepe kezdett kidomborodni, de úgy is, hogy a háborús konjunktúra csúcsán sem tudta a kisipar korábbi pozícióit visszahódítani. Az adatsorokból 1941-et követően a visszaesés képe bontakozik ki: a nyersanyaghiány, a bevonultatások, a gazdasági élet háborús kényszerrendszabályainak a hadiipari termelés elsőbbségét támogatni hivatott jellege mind a kisipar visszaszorítását eredményezték. Hasonló folyamatról tanúskodnak az ipar jogosítvány-forgalom adatai is. ipar jogosítványok forgalma a fővárosban* ' 1938-1943 Megnevezés 1938 1939 1940 1941 1942 1943 Kiadott új Visszaadott Egyenleg 6 769 4 170 + 2 599 4 432 2 509 + 1 923 10 202 3 642 + 6 560 13 411 4 809 + 8 602 12 443 5 215 + 7 228 6 959 4 983 + 1 976 * Italmérési jogosítványuk nélkül. A kis- és kézműiparban foglalkoztatott nagy-budapesti munkások száma, aránya az összes munkásokéhoz viszonyítva a kisipar 1939 — 1941 közötti években fennállt konjunkturális helyzetét, előretörését mutatja. Az összes foglalkoztatott munkások táborán belül 1941-ig a kis- és kézműipari munkások létszáma sokkal gyorsabban emelkedett, mint a gyáripari munkásoké. Három év alatt a nagy-budapesti kézművesipar 96 ezer főnyi új munkást vont be a termelésbe, szemben a gyáripar mintegy 40 ezer főnyi új munkásával. 1942-től a kisipari munkáslétszám vonatkozásában már visszahanyatlás jelentkezett, szemben az iparral, ahol — főleg a hadianyag-termelést folytató üzemeknél — tartósnak bizonyult a munkáslétszám növekedésének 1939-cel megkezdődött folyamata.