Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

tott szemét mennyisége az 1938. évi 253 800 tonnáról 1943-ban 244 200 tonnára esett vissza. Az öntözésnél jelentős hanyatlás mutatkozott a locsolókocsik kiesése miatt. A köztisztaság feladatait igen megnövelték az 1940-es évek rendkívüli hóhullásai, s csak késéssel tudták a főváros utcáit megtisztítani és a síkosságtól mentesíteni. A községi A községi élelmiszer-termelő és -elosztó vállalatok legjelentősebbike a Községi ElelmiszeráruéMmiszer-ter- sító Üzem volt, amely ipari tevékenysége során húsáruk gyártásával, zsiradékok és tejtermékek osztó °7rf~ ^dolgozásával foglalkozott. Kereskedelmi tevékenysége során húsféleségeket, tojást és tejtertok mékeket, hüvelyeseket, kenyér- és tésztaféléket, gyümölcsöket és burgonyát hozott forgalomba. Az üzem központi telepe a marha-közvágóhíd mellett létesült. A kolbász- és hentesárugyár naponta körülbelül 25 tonna termelőkapacitással rendelkezett. A zsiradékfeldolgozó és -olvasztó üzem napi több vagonos termelést produkált. A feldolgozó részlegek mellett üzemelt a tejtermékkészítő is. Nagyméretű hűtőházakban tárolt készletekből egészítették ki az 52 saját elárusító üzlet, a 115 ínségenyhítő főzőhely, a kórházak, a klinikák, az árva- és szeretetházak, fegyintézetek ellátására szolgáló szállítmányokat, melyeket a 30 gépjárműből álló saját gépkocsipark révén juttattak el a megrendelőkhöz. A háború előtti időszakban a fővárosi intézmények ellátása és olcsóbb közfogyasztási cikkeknek az árusítása mellett a nyereséges üzletvitelt írta elő a főváros. A háború kitörésével az üzem szerepe megváltozott, készletek gyűjtésével, esetenkénti forgalomba hozásával igyekezett leszerelni az élelmiszer-spekulációt. 1938 és 1939 végén, a zsírpánik idején a Községi — intervenciós eladásokkal — a piac egyensúlyát helyreállította. Hasonló szerepet játszott a burgonya-, tojás- és rizshiány idején is. A Községi Takarékpénztártól igénybe vett tőke révén végezhette piacműveleteit. 1940-ben azonban, amikor az élelmiszer-ellátási nehézségek fokozódtak, a főváros vezetősége külön hitelek megszavazásával biztosított anyagi eszközöket. 1940-ben 21 millió pengőt kapott az üzem, s a zsír- és burgonyapiacon történt közbelépésével nagyobb ellátási zavarokat hárított el. 1940-ben a forgalomba hozott áruk mennyisége 1938-hoz képest megkétszereződött. 1941-ben 19 milliós rendkívüli hitelkeretet bocsátott ismét az üzem céljaira a főváros. A Községi a vásárlásokon túl bérhizlalási megállapodások tömeges létesítésével, a Nagytétényi Sertéshizlalóval való szoros együttműködéssel 1941 —42-ben is biztosította a főváros húsellátását. 1942-ben bonyolították le a bárányakciót, és korszerű húsipari gépeikkel felszerelve bővítették a húskészítmények termelését is. A sikeres akciók láttán a közellátásügyi miniszter felszólította a vállalatot körülbelül 80 vidéki kórház hús- és tojásellátásának megszervezésére. Külön rendeletre a Községi bérhizlalási akcióiban részt vevő gazdálkodók részleges beszolgáltatási mentesítést és takarmányellátást kaptak. Külön kontingenst kapott a Községi a Magyar Allatértékesítő Sző vetkezet szállításaiból. 1942. szeptember 15-ével az említett szövetkezet a vágómarha piacrahozatalára kizárólagos jogot kapott. 1943-ra az üzem forgalma 1938-hoz képest megnégyszereződött. Községi ^ fővárosi közélelmezési üzemek között a háborús években nagy jelentősége volt a Községi Kenyérgyár Kenyérgyárnak. Az üzem kapacitását az 1930-as években is állandóan bővítették. A második világháború kitörésekor az üzem egy 8 órás műszak folyamán 60 tonna kenyeret és 2,5 tonna tésztafélét készíthetett volna. Teljes kapacitáskihasználás esetén így az üzem egymaga előállíthatta volna a főváros lakosságának összes kenyérszükségletét. A nagyméretű kapacitás teljes kihasználására nem került sor, mivel a kenyérgyár működése ellen a pék kisiparosok, magánsütödék kifogásokat emeltek. A háború kezdetén a napi 60 tonna kapacitást csupán mintegy 50 százalékban használták ki. A nagyfokú gépesítéssel sikerült elérni, hogy az alkalmazottak száma mindössze 266 fő volt, beleértve a tisztviselőket, a szállítókat és az üzem nyolc saját üzletében dolgozó eladókat is. A kenyérgyár legismertebb terméke az 1930-as évek végén az olcsó, jó minőségű barnakenyér, amelyből 1 kg 20 fillérbe került. A kenyérgyár üzletei a zárt piacokon voltak, de ezt a kenyeret árulták a Községi Élelmiszerüzem, a Lóhúsüzem elárusítóhelyein, a tejcsarnokokban és egyes fűszerüzletekben is. A nyílt árusításon kívül a Községi Kenyérgyár végezte a fővárosi kórházak és szociális intézmények kenyérszükségletének kielégítését. 1939-ben, a munkanélküliség felszámolásával, az ínségakciók méreteinek csökkenésével kapcsolatban, visszaesett az üzem termékei iránti kereslet. 1940-ben a kormány az üzemet bízta meg a búzaliszt-megtakarítást célzó új keverési eljárások és próbasütések végzésével. A kísérletek nyomán 1940. január 31-én a különféle minőségű kenyerek előállítását Budapest egész területén a pékségeknek be kellett szüntetni. Az egységes búza- és rozslisztből csak egységes kenyér, 1940. március 7-től úgynevezett népkenyér készülhetett. A kedvezőtlen terméseredmények miatt az év őszén a kenyérgyár kukoricaliszttel kevert kenyér próbasütését kezdte meg. A kísérletek eredményeképpen a kukoricalisztet 15 százalékos arányban lehetett felhasználni a kenyér készítésénél. A kenyérgyár korszerűsítése a háborús években is folytatódott. 1942-ben korszerű burgonyahámozó és zúzó gépeket állítottak be. 1943-ban az üzem termelési csúcsot ért el: összesen 9000 tonna kenyeret gyártottak, a legtöbbet az ellenforradalmi rendszer időszakában. A felfokozott