Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A megélhetési költségek, fizetések emelkedése A frontra megy a 2. hadsereg A háborús erőfeszítések következményei a főváros gazdasági életében Az első légitámadás Budapest ellen 1940-hez képest 1941-ben 26 százalékot tett ki. Rendezték az ipari árakat is; az árkormánybiztos hozzájárult a forgalmi és fogyasztási adóemelésekből, a bérpótlékok, a fuvar, szén- és nyersanyagárak növekedéséből eredő költségtöbbletnek az iparcikkek árához való hozzászámításához. A kereskedői haszonréseket és kisipari árakat is szabályozták. Az árstruktúra változás következtében az átlagos nagykereskedelmi árindex 26,3 százalékkal, a lakás nélküli megélhetési index 25,1 százalékkal emelkedett. Az emelkedések mértéke 5—10 százalékkal haladta meg az előző évi ármozgásokat. A megélhetési költségek növekedése miatt a kormány elrendelte a bérek és fizetések emelését. A munkabérek drágasági pótléka, mely 1940 őszén 7 százalékban került megállapításra, 1941. május 1-től 15 százalékra, december 1-től 30 százalékra emelkedett. A tisztviselői fizetések 8—12 százalékkal emelkedtek. Decemberben a kormány a bérnövekedésre hivatkozással kisebb mérvű iparcikk-áremelést engedélyezett, s az árváltozások befejezését követően általános ár- és bérrögzítést jelentett be. 1942 januárjában azonban kitűnt, hogy az előző évi árhelyzet nem tartható, mivel a katonai jellegű beruházások — 1941 végéig a győri program meghirdetése óta 2 — 3 milliárd pengő —-, továbbá a fokozott németországi kivitel a lecsökkent készletekhez képest nagymértékű pénzbőséget, áruval nem leköthető fölös vásárlóerőt eredményezett, ami újabb áremeléseket involvált. Budapesten 25 százalékkal felemelték a világítási áram egységárát, bevezették az egységes minőségű mosóport és kenőszajjpant, korlátozták a pipereszappanok fajtáit, majd életbe léptették e cikkekre is a jegy rendszert. Az egész ország területére kiterjesztették a liszt, a tészta és a kenyér adagolását. A kedd, szerda és pénteki napokra bevezették a húsárusítási és felszolgálási tilalmat. Életbe léptették a kenyér-, liszt- és zsiradékváltó jegyeket, melyeket az éttermi étkezésnél kellett leadni. A tüzelőanyagokkal való takarékosság céljából korlátozták a vasúti személyforgalmat, és a fővárosi üzletek legtöbbjének nyitási időpontját reggeli 9 órában határozták meg. Havi 20 dkgban állapították meg a rizsfejadagot. Februárban 20 dkg-ra szállították le a napi kenyéradagokat. A személyautókra kiadható üzemanyagot havi 10 — 20 literre csökkentették. 1942. március derekára befejeződött a frontra küldendő hadsereg mozgósítása. A harcba induló csapatokat új miniszterelnök, Kállay Miklós búcsúztatta, aki az uralkodó osztályok Bethlen István vezette konzervatív-arisztokrata csoportjához tartozott. Kállay a frontra menő hadsereget ugyan harcra tüzelő frázisok kíséretében búcsúztatta, ugyanakkor a titkos diplomácia eszközeivel kapcsolatba lépett az angolszász hatalmakkal. Megbízottai a nyugati országok képviselői előtt hangoztatták, hogy Magyarország csupán a bolsevizmus ellen folytat harcot. A sztálingrádi német vereség, amelynek keretében a 2. magyar hadsereg is elpusztult,

17 az ország fővárosának mindennapjaira is egyre jobban rányomta bélyegét — s Budapesthez mindinkább közeledett a nagy világégés. A háborús erőfeszítések fokozásának demonstrálása céljából elrendelték valamennyi városi közterület megművelését. 1942 tavaszától sorra alakították ki az úgynevezett vitaminkerteket a Margitszigeten, a Tabánban, a Lágymányoson és Rákos sík területein, a Szépvölgyi út mentén és a nagyobb közparkokban. Az így nyert terméktöbblet ugyan nevetségesen csekély mennyiséget jelentett a milliós város szükségleteihez képest, mégis a háborús ellátási helyzet alakulását eléggé jól tükrözte, hogy ilyen eszközök alkalmazása is szükségessé vált.

18 A németországi kiszállítások mérséklése lényegesen többet lendített volna a főváros ellátásának ügyén, de az az út nem bizonyult járhatónak. A csekély fejadagokat még inkább csökkenteni kellett, fogytán voltak a készletek, a Tiszántúlon újabb árvíz pusztított, s így nem ért senkit váratlanul a lisztfejadagok 20 százalékos csökkentése, a rizs vásárlására a jegyes adagolás bevezetése. A fővárosban újabb korlátozásként életbe léptették a tej és tejtermékek jegyre történő kiszolgálását. Nem kerülték el a tisztítószerek sem az adagolást: a budapesti lakosok havi 10 dkg mosó- és 5 dkg pipereszappant vásárolhattak. A májusi árvíz pusztításai nyomán újból csaknem egymillió hold termőterület került víz alá és több tízezer ház omlott össze. E helyzetben tovább csökkentették az élelmiszeradagokat, például a kenyérfejaelagot napi 15 dkg-ra, majd a zsírfejadagot havi 60 dkg-ra. A váltójegyekre vásárolható, időközben 7 fillérre felemelt vizes zsömlye súlyát 3 dkgban maximálták. A létminimumot éppen biztosító újabb fejadagok életbe léptetése mellett — melyek jóval alacsonyabbak voltak, mint a nagy mennyiségű élelmiszerbehozatalra szoruló Németországban — anakronizmusként hatott a libákra és kacsákra elrendelt vágási tilalom. 1942 júliusában a kormány lefoglalta a teljes gabonatermést. A rendelkezés betartásáról az újonnan szervezett 406 közellátási felügyelőség és több ezer közellátási ellenőr gondoskodott. 1942 nyárvége nemcsak a jobb oldali közlekedést, a villamossínek általános középre helyezését és a sínautóbuszok rendszeresítését hozta a főváros népének, hanem a különféle gyűjtési akciókat is, mint például a fronton harcoló katonák részére a téliruha-gyűjtést, a katonák hozzátartozóinak felsegélyezési mozgalmát. A front csalhatatlan közeledését a főváros ellen szeptember folyamán végrehajtott két — inka 1>1) demonstratív légitámadás is jelezte. A magyar katonai vezetőség elvakultságára jellemző, hogy az első légitámadás idején, 1942. szeptember 4-én az országban nem volt légvédelmi