Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
és a szűkös, de a jegyekre járó legszükségesebb élelmiszerek megléte a háború ötödik évében más országokhoz viszonyítva még elviselhető állapotot jelzett. A fővárosi élet'jellemzői közé tartozott az egyre kevesebb taxi, buszjáratok újabb megszüntetése, a tömör abroncsú, faszéngázzal, propán-bután gázzal üzemeltetett gépkocsik, a szaporodó, de tényleges védelmet alig biztosító óvóhelyek, a hadsereg és más hatóság által egyre több igénybe vett iskola, a Városházán pedig „az egyenáramra kapcsolt városházi pártok megnyilatkozásai", mint az SZDP részéről Miliők a közigazgatási bizottság ülésén megállapította. A főváros vezetői pedig már a háború utánra gondoltak; szemet hunyva nem látták az események alakulását — abban bízva, hogy a várakozó állásponttal átvészelik a háború befejezéséig még hátralevő időt. Az 1944. évi költségvetés polgármesteri bevezetőjében Szendy a háború utáni feladatok közül a budai főgyűjtőcsatorna megépítését, iskolaépítési programot, a gyorsvasút megvalósítását, a közraktározás megoldását, a kislakás-építkezés folytatását, a Vízművek további fejlesztését tartotta fontosnak, hogy a két millió lakos igényét ki tudják elégíteni. A megjelölt feladattik valóban a főváros szükségleteit jelentették, csak közel két évtizedig kellett arra várni, hogy megvalósuljanak. A kormány közben törvénytervezetet készíttetett Nagy-Budapest megvalósítására. Az „egyes A kormány elmegyei városoknak és nagyközségeknek Budapest Székesfővárossal egyesítéséről" szók) törvény- fogadja Nagyjavaslatot a minisztertanács 1944 februárjában megtárgyalta, és az egyesítés kinyilvánítását, de B ^ da P esí későbbi megvalósítását határozta el azzal, hogy ebben a formában terjeszti be a képviselőházba, ^^valósítását Főként a közigazgatás kérdéseinek eldöntését nem tartották még elérkezettnek, viszont az egyesítés kimondását azért tartották fontosnak, hogy mind a főváros, mind a hozzácsatolt helységek ügyvezetésükben, gazdálkodásukban a továbbiakban az egyesítést készítsék elő. A végrehajtásra azonban még ebben a formában sem került sor, elsősorban a német megszállás miatt, később pedig a hadiesemények következtében. 2. A MUNKÁSMOZGALOM A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN Az a lassú, de a harmincas évek végére már jelentős méretű jobbratolódás, ami a magyar társa- Politikai mozdalom középrétegeiben és a munkásosztályban végbement, bázist teremtett az 1939-es választá- galmak. A sokon a jobboldal előretörésére, amely súlyos csapásként zúdult a társadalom haladó erőire. Függetlenségi A nyilasok a legerősebbek a fővárosban és környékén, valamint a főváros vonzási körzetébe tar- teremté^e^' tozó Pest megyében voltak. A korábban joggal emlegetett „vörös övezetben" a nyilasok kerültek ki győztesen. A fővárosban a szavazatok megoszlása a mandátumot nyert pártok között a következő: 12 Választókerület Választók száma Magyar Élet Pártja Nyilaskeresztes Párt Polgári Szabad- SZDP ság Párt I. II. III. Összesen 100 673 123 807 134 571 359 051 35 295 22 095 98 244 155 034 23 820 18 458 30 683 72 961 9 873 25 202 12 509 47 584 5 477 15 113 14 332 34 922 Mandátumok száma 10 9 5 3 Még kedvezőtlenebb a kép a Pest környéki munkáslakta kerületekben: Helység Magyar Élet Pártja Nyilaskeresztes Párt SZDP Kispest 6364 6722 4152 Pesterzsébet 3829 4187 3539 Pestlőrinc 3646 5034 2339 Rákospalota 4331 5453 2728 Újpest 3238 6524 2712 Csepel 1614 1515 1213 Pestújhely 792 1072 482 Az 1939-es választás tehát a haladó erők veresége volt, olyan történelmi pillanatban, amikor a háború felé sodródó országban éppen a baloldali radikális erők széles antifasiszta összefogására lett volna szükség. A belpolitikában olyan látszat keletkezett, mintha a baloldali radikalizmus megsemmisült volna. 33 Budapest története V. 513
