Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

238. „Budapest nyílt város !". A Béke Párt röpirata, 1043. szeptember Követelték, hogy 14 éves korig minden iskola tandíjmentes legyen, a 8 osztályos iskola elvégzése legyen azonos a polgári iskolai végzettséggel, hogy a felnőtteknek is könnyítse meg ezen iskolák elvégzését. Az év folyamán három polgáriban meg is kezdődtek a tanfolyamok, a Szemere utcai, a Lovag utcai és a Vali úti iskolákban.

10 Ezeknél még nagyobb fontosságú volt a város lakosságának védelméért folytatott küzdelem. Számos esetben vonták kérdőre a kormányt, a főváros vezetőit, hogy mit tettek a lakosság megvédése érdekében; követelték, hogy a háborús cselekményektől, bombázásoktól védjék meg a lakosságot. Az SZDP ezen követelése mögött a baloldal és a kommunisták álltak, akik nem elégedtek meg egy-egy közigazgatási intézkedéssel, hanem a háborúval való szakítást, a honvédség hazarendelését követelték és a főváros lakosságának hathatós védelmét.

11 A „Budapest Az olaszországi hadi helyzet megváltozása után a kommunisták egyéb haladó és demokratikus nyílt város" pártokkal és csoportokkal együtt kiadták a „Budapest nyílt város !" jelszót. A tetszetős, de sem jelszó Jfletá- a főváros különleges szerepét az országban, sem a külpolitikai, sem a hadászati viszonyokat nem reálisan értékelő jelszó mozgásba hozta a főváros társadalmának különböző rétegeit. Az olasz példa alkalmazása nehezen volt járható, mindenesetre megállást jelentett volna a katasztrófa felé vezető úton. A kommunisták a Békepárt nevében kiindulópontnak tekintették, a liberális ellenzék és jó részben a szociáldemokraták is saját álláspontjuk igazolását és helyzetük megszilárdítását remélték tőle, az uralkodó osztály liberálisabb része pedig lehetőséget látott benne a kivárás politikájának megvalósítására. A jobboldal egésze rettegve vagy dühödten, de szemben állt a jelszóval. A minisztertanács a társadalom nyomására foglalkozott a kérdéssel 1943 nyarán, és mint kivihetetlen álláspontot elutasította azt. A kiürítés kérdésében az önkéntességet vallotta, csupán az iskolai oktatás megkezdését halasztották el november elsejéig. 1944 februárjában újra foglalkoztak vele, most már a főváros közigazgatási bizottságának előterjesztésére. A kormány ekkor már maga is indokoltnak tartotta a kérdéssel való'foglalkozást, jobban megoldhatónak tartotta a demilitarizálást, mint másfél millió lakos kitelepítését. A kérdés alapos tanulmányozását határozták el, de az már késő volt. A „Budapest nyílt város !" jelszó népszerűsége is nyilvánvalóan egyik jogcímként szerepelt az ország pár héttel később bekövetkezett megszállásában. A hadiesemények alakulása, a lakosság bombázásoktól való indokolt félelme, a főváros ellátási viszonyai nyugtalanítólag hatottak, bár a fővárosnak és környékének közellátási egységesítése