Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

sógtelenül új, engedékenyebb magatartást jelentettek a konzervatív és neokonzervatív irodalmi csoportok, sőt a hivatalos akadémiai fórumok felé is. Mindezzel párhuzamosan, a húszas évek végén több — a Nyugat problémáival összefüggő más vita is lezajlott a budapesti irodalmi életben. Az egyik 1928-ban a Nyugat hasábjain lobbant ki, közéjipontjában Erdélyi József költészete, voltaképpen az irodalmi népiesség értékelése állt, Ignotus Pál Erdélyi költészetét mint provinciális irodalmat bírálta, azt hangsúlyozva, hogy ez a néjáes irányzat visszaesést és színvonalveszte\st jelent a magyar költészet már elélt magaslatához kéj)est. Kritikájára a Nyugat más írói — Tersánszky Józsi Jenő s a fiatal Tóth Aladár — válaszoltak, rámutatva a népköltészet jelentőségére és irodalmat újító hatására, s arra a frissítő hangra, amit Erdélyi költészete hozott. A vita mögött érezhetően ott húzódtak már a népi—urbánus ellentétek legfontosabb vonatkozásai: a kultúra nemzeti jellegének az eltérő szemlélete, sőt rejtetten a zsidókérdés is. A másik vita Ady értékelése körül támadt, A húszas évek végére — a különböző irodalmiideológiai áramlatoknak megfelelően — igen eltérő nézetek alakultak ki Adyról. A Nyugat Ady-kéj)e mellett, 1919 után a fajvédő oldalnak is kialakult egy — j>ersze mélyen eltorzított Ady-képe; a maguk móeiján szemlélték Adyt a liberálisok, a szocialisták, a kommunisták, az alakuló népi mozgalom kéjiviselői, s a konzervatívok is kezdtek érdeklődni iránta. Ebben a helyzetben Zsolt Béla A Toll c. radikális folyóirata Ady-vitát kezdeményezett. A vitához, melyet a folyóirat eredetileg azért indított, hogy radikális szellemben a fajvédők torzításaitól megvédje Adyt, hozzászólt az irodalmi élet legtöbb neves képviselője. Az első hozzászólók egyike Kosztolányi Dezső volt, aki — régi ellenérzéseit szélsőséges hangú pamfletbe foglalva — éles támadást indított Ady költészete ellen, melynek túlnyomó részét mint nagyhangú prófétizálást, mint rossz versek gyűjteményét aposztrofálta. Az igaztalan j>amflet közéjpontjában Ady közéleti költészete állt, s nagy zavart okozott az irodalmi életben, megzavarva a Babits és a konzervatívok között éjpen az Ady-kérdésben alakuló közeledést. A hozzászólók többsége — köztük József Attila — megvédte Adyt Kosztolányi vádjaival szemben. De ez a vita is jelezte: mily erőteljessé vált az irodalmi élet széttagolódása, mennyire széttöredezett a valamikor a Nyugat körül egységesen tömörült irodalom tábora. 221. Nyugat-est 1933-ban. Balról jobbra: Szép Ernő, Erdélyi József, (Jeliért Oszkár, Móricz Zsigmond, Laezkó Géza, Babits Mihály, Tóth Aladár, Török Sophie, Schöpflin Aladár, Kiist Milán, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes