Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

marxizmus hatása 219. Molnár Erik válaszok többsége, a nemzetkarakterolögia német módszerét követve, ebben a szemléleti körben mozgott. Ez a szellemtörténettel párosult nacionalizmus s az ennek alapján kifejtett magyar nemzetkarakterolögia azonban gyakran szolgált németellenes célokat, s jelentett elhatárolódást, sőt szembefordulást a német Herrenvolk-felfogással. Kimutatható ez nemcsak a híres ,,Mi a magyar?" című, Szekfű Gyula által szerkesztett 1939-es tanulmánykötet írásainak többségénél,

54 hanem még az olyan kifejezetten sprangeri hatásokat mutató, végletesebben szellemtudományos szemléletű munkában is, mint az ugyancsak budapesti egyetemen működőProhászkaLajos ,,A vándor és a bújdosó"-ja, mely Ady magyarságmitológiáját irracionalizálva, történetiség és mítosz egyesítésére törekedett, de — ha engedményeket tett is a jobboldali „korszellemnek" — a némettől eltérő, sajátosan magyar nemzetkarakter különállását is hangsúlyozni igyekezett.

55 A szellemtörténeti módszer ezekben a „Mi a magyar?" kérdésfeltevésekben és válaszokban mindenesetre sokszor konzervatív társadalmi-politikai állásfoglalással fonódott össze, s ilyen célok érdekében került felhasználásra. A szellemtörténetet, szellemtudományt nem tekinthetjük tehát egységes irányzatnak — a magyar ideológiai irodalomban legtöbbször valamiféle pontosabban körül nem határolt gyűjtőfogalomként is szerepel —, hanem sokszínű áramlatnak, mely sokféle irányba mutathatott. Az eszmekör szélsőségesen irracionális és „modern" elágazásai a budapesti tudományos életben nem terjedtek el széles körben; a fasiszta irracionalizmushoz eljutó tudósok, az értéktagadó nihilizmus álláspontjához közel álló gondolkodók, esszéisták, ideológusok meglehetősen ritka szellemi jelenségek voltak. Ha nem is túl gyakori, de nem is egyedi jelenség volt viszont — éppen a harmincas évek antiracionális hullámának ellenhatásaként — egy ellenkező előjelű fejlődés: olyan szemlélet jelentkezése, amely a szellemtörténeti alapoktól teljes mértékben nem tudott s nem is akart elszakadni, de kategóriáit racionalizmussal igyekezett megtölteni, s ilyenformán tudományos szempontból is termékennyé tudta tenni a társadalmi vagy szellemi jelenségek interpretálására. Példaként említhetjük az eredetileg szellemtörténésznek induló, de mindinkább egy szigorú, értékőrző racionalizmusba forduló Halász Gábor harmincas években írt kitűnő esszéit.

56 A szellemtörténetnek, szellemtudománynak azonban volt olyan irányzata és csoportja is, amely a szellemtörténeti szemléletet sokszor termékenyen kapcsolta össze a szaktudományos kutatással, s a szaktudományt új, humanista tudománnyá igyekezett alakítani. Példa erre a bontakozó magyar zenetudomány képviselője, Szabolcsi Bence, a klasszika-filológus és vallástörténész Kerényi Károly (aki katedrát csak vidéken kapott, de Pesten is tartott kurzusokat) vagy Szerb Antal tudományos munkássága. A szellemi-tudományos életre hatást gyakorolt a marxizmus is, noha a szaktudományokba akkor alig volt képes behatolni. A gátló és korlátozó körülmények ellenére, a marxista gondolat és szemlélet — jó ideig defenzívába szorítottan — őrizte erejét, még ha ez az erő sokszor csak közvetetten, áttételesen éreztette is hatását. A marxista szemlélet hatásának számbavételénél elsősorban utalnunk kell arra a nemzetközi szempontból is nagy jeleirtőségű produkcióra, amelyet a húszas évek elejétől ez az eszmekör a külföldi emigrációban — egyelőre nagyobbrészt a hazai talajtól elszakítottan s számottevő közvetlen hazai hatás nélkül — létrehozott a politikai, a tudományos irodalom, a filozófia, a közgazdaságtan, az esztétika területén.

57 A harmincas években az emigrációban született marxista szemléletű tudományos teljesítményeknek egyenesen új reneszánsza bontakozott ki, s ez a háborús évek alatt növekvő befolyást gyakorolt a budapesti szellemi életre. A föllendülést segítette a marxizmusnak — legalábbis ami nyíltan vallott elméleti szintjét illeti — a voluntarista szektarianizmusból való kilábolása, racionalista alapjainak megerősödése a fasiszta veszély „kihívásával" szemben. Eredményei elsősorban Lukács György újabb filozófiai és esztétikai műveiben, Lukácsnak és Révai Józsefnek a magyar társadalom és történelem jelenségeit elemző tudományos igényű esszéiben, Czóbel Ernőnek, Lándor Bélának a Marx-filológia terén kifejtett munkásságában, Varga Jenő közgazdasági műveiben stb. realizálódtak. Részben ennek közvetlen vagy követett hatására, részben önálló alapokon fejlődött, minden külső és belső nehézség ellenére, a marxista tudományosság is, amely Budapesten összpontosult. Legalábbis részben levetkezve a szektás dogmatizmus szemléletét, olyan művekkel bizonyította be termékenységét, mint Molnár Erik gazdaság- és társadalomtörténeti munkái, Madzsar Jó-