Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

legfejlettebb gépgyártó szakmák átalakulása is elősegített, maga is követelte, hogy megerősödjék egy olyan magasan kvalifikált munkáselit, amely a tömegtermelés, a futószalag zavartalan működését biztosította. A tendencia tehát kettős volt: a „szürke" tanulatlan vagy alig tanult munkásság iránti tömeges igény együtt járt egy magasabb műveltséggel és tecbnikai jártassággal rendelkező munkásréteg iránti szükséglettel is. Ezek a tendenciák különösen erőteljesen jelentkeztek a 30-as évek végétől kibontakozó hadikonjunktúra idején. A munkásság életviszonyait, életmódját és mentalitását természetesen elsősorban osztály- A munkások helyzete határozta meg. Ezt az osztályhelyzetet azonban nem foghatjuk fel elvont és sematikus életviszonyai, módon. Annál kevésbé, mert a munkásság — s a budapesti különösen — a társadalom legdina- származása mikusabban fejlődő osztályát jelentette, szakadatlan beáramlás útján növekedett, nagyfokú társadalmi nyitottság jellemezte. A nyitottság persze nem minden társaelalmi réteg felé állt fenn: de a magyar társadalom közép- és felső rétegeinek kasztszerű elzártsága sem gátolhatta meg a középrétegek alsó tömegeinek deklasszálódását, valamint a paraszti népesség egy részének városiasodását és iparosodását. Az a körülmény, hogy valaki milyen társadalmi státusú családból származott, nagymértékben befolyásolta életútját, osztályhelyzetét, azt a társadalmi mozgásteret, amely rendelkezésére állt. Nem véletlen, hogy a származás egyike a legfontosabb rétegképző tényezőknek, jó-részt megszabja a társadalom tagjainak nevelődési irányát és színvonalát, iskolai végzettségét és műveltségét, szakképzettségi szintjét, s egyúttal közvetítője különböző, már korábban kialakult társadalmi életformáknak, szokásoknak, kulturális vonásoknak. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg a budapesti munkásságot, korszakunkban fontos sajátosságokra bukkanunk. A főváros munkásságát is nagyfokú társadalmi nyitottság jellemezte. Az egyes munkásrétegeknek azonban meglehetősen eltérő volt a származási összetétele. A munkások nagy részét kitevő ipari proletariátus származási összetételét a következő adatok világítják meg:

43 Az ipari munkásság származási összetétele Budapesten és vidéken (százalékban) agy-Budapesten Az apu foglalkozása férfi nő együtt Vidéken együtt Ipari munkás 34 42 30 21 Egyéb munkás 1.8 18 16 1 1 Mezőgazdasági proletár 1 1 8 10 22 törpe- ós kisbirtokos 10 7 9 16 önálló iparos 18 11 17 21 Egyéb, ismeretlen 12 1 1 12 9 Az adatok rávilágítanak a budapesti és a vidéki ipari munkásság közötti jelentős származási különbségekre. Az 1920—1930-as évtizedfordulón Budapesten már jelentős volt a munkásság régi, törzsökös, örökletes rétege. Viszonylag alacsony volt viszont a különböző paraszti rétegekből származottak aránya: a vidéki 38 százalék helyett csupán 19 százalék. Ezek többsége természetesen a paraszti népesség legszegényebb rétegeiből jött, hiszen a nem agrárproletár családból származottak zöme is nyilvánvalóan azokhoz a törpebirtokos rétegekhez tartozott, amelyeket voltaképpen ugyancsak az agrárproletariátushoz kell számítani. Az átlátok azt is mutatják, hogy az önálló iparosság nem lebecsülendő forrását alkotta a proletariátusnak, s ez a forrás a régebbi időkben még sokkal magasabb lehetett. Figyelemre méltó az „egyéb" munkáscsaládokból származott ipari munkások magas aránya: itt zömükben olyan munkásokról volt szó, akiknek az aj)ja közlekedési munkás vagy közszolgálatban dolgozó segédszemély volt; ezek a családok különösen a magasabban kvalifikált szakmunkásságnak képezték fontos és növekvő jelentőségű forrását. Ezzel kapcsolatban jellemző adat, hogy 1930-ban a budapesti tanoncok több mint 17 százaléka származott közlekedési és közszolgálati munkáscsaládlról. A fővárosi proletariátus egyéb, nem ipari munkás rétegeinek származási összetétele többékevésbé lényegesen eltért az ipari munkásokétól. Anélkül, hogy az olvasót újabb számszerű adatokkal terhelnénk, kiemeljük, hogy a kereskedelemben dolgozó munkásság körében jóval magasabb volt a tősgyökeres városi és munkáselem, mint a ipari munkások között, s magasabb az iparos családból származottak aránya is, jóval alacsonyabb viszont a faluról, a paraszti családból származottak aránya. A közlekedési munkásságnál viszont éppen fordított volt a helyzet, ugyanígy a közszolgálatban dolgozó — főleg a különböző altiszti állásokat betöltő — segéelszemélyeknél: ezek körében sokkal magasabb volt a paraszti eredetűek rétege, s alacsonyabb az örökletes városi proletárok száma. A házi cselédek nagy többsége falusi szárrá