Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A nagymértékben gyarapodó gyári munkásságon belül korszakunkra jelentősen emelkedett a nőmunkásság számaránya is. Amíg az első világháború előtt a gyári munkásság mintegy egynegyede volt nő, ez az arány az 1930-as évekre az összmunkásság egyharmadát is megközelítette. E fölé azonban már a második világháború alatti években sem emelkedett: mivel a nőmunkásság arányának emelkedése elsősorban a textilipar nagy fejlődésével függött össze, a második világháború alatt viszont túlnyomórészt a vas- és főleg a gépipari munkásság létszáma emelkedett, a nők aránya lényegesen már nem változott. Ezzel már érintettük is az egyik legfontosabb szerkezeti módosulást: az ipari munkásság Szerkezeti móiparági összetételének átalakulását.

42 Ez az átalakulás — a korszak történetét megalapozó dosulások az gazdaságtörténeti munkák eredményeként — meglehetősen közismert. Az első világháború és ^ssúgkör^ében a trianoni békeszerződés utáni körülmények alapjaiban változtatták meg a magyar iparfejlődés lehetőségeit. A monarchiái piaci keretek felbomlása, az ország nyersanyagbázisának nagyarányú lecsökkenése, az új nacionalista, elzárkózó nemzetgazdasági politika felülkerekedése, valamint egyéb tényezők lényegesen megváltoztatták a magyar iparfejlődés irányait. Az élelmezési ipar, annak is elsősorban Budapesten koncentrálódott malomipari ágazata — Európa egyik legnagyobb kapacitású és korszerű malomipara, mely 1914 előtt az ipari termelés értékének tetemes részét adta — visszaesett. Megnehezültek a feltételek az ugyancsak elsősorban Budapestre koncentrálódó vas- és gépipar fejlődése számára is: ennek viszonylag fejlett magyar ágazatai — a vagongyártás, a mezőgazdasági gépgyártás — súlyos helyzetbe kerültek; helyzetüket még súlyosbította, hogy az ország viszonylag fejlett vasúthálózata már az első világháború előtt kiépült, főleg az ország belső területein, s így nagyobb arányú fejlesztésre igény már nem mutatkozott. A vas- és gépipar visszaesett, s vele együtt az ide tartozó iparágak munkáslétszáma is. Ez a létszám a háború előtti szintet még a viszonylag legjobb 1928 —29-es években sem érte el, s a gazdasági válság is ezt az ágazatot sújtotta a legerősebben. Föllendülést csak a második világháború előtti és alatti esztendők eredményeztek, akkor viszont a fejlődés — noha természetesen a hadikonjunktúra egészségtelen talaján — rohamos és ugrásszerű volt. A vas- és gépipari munkások létszámának e gazdasági okokból eredő hatalmas fluktuációját jól érzékeltetik a GYOSZ vas- és gépipari üzemeinek tőkéseit tömörítő vállalatok munkáslétszámának változásai : 1918 50 000 1920 31 000 1922 44 000 1928 387)00 Ez a létszám 1938-ban 50 ezer fölé emelkedett. 1941-ben viszont országosan elérte, sőt túlhaladta a 100 ezer főt, melyből a túlnyomó rész a fővárosra jutott. Nagyarányú kítszámemolkedést ért el viszont 1919 — 1938 között a könnyűipar, elsősorban a szinte jelentéktelen kezdetekből rohamosan fejlőelő textilipar. Azt, hogy a gyári munkásság milyen nagyarányú belső átalakuláson ment keresztül korszakunkban, jé)l érzékeltetik az iparági megoszlást összegező adatok. A nagy-budapesti gyári munkások százalékos megoszlása a főbb iparcsoportokban 1910-1943 1910 1938 1943 Vas-, fém- és gépipar Textilipar Élelmezési ipar Gyári munkások száma 40,5 4,0 12,6 129 000 37,8 23,2 8,8 176 000 52,2 13,7 7,9 231 000 Az adatok azt mutatják, hogy a korábban szinte teljesen hiányzó textilipari munkásság, a gépgyártás után, a főváros legnagyobb munkásrétegévé vált. Itt azonban nem puszta számszerűségekről, hanem egészen új munkásréteg megjelenéséről volt szó. A textilipar, mint ismeretes, igen munkaerő-igényes iparág. Szakmunkást keveset foglalkoztatott, munkásságának fő típusát a rövid, néhány hét alatt betanított munkásréteg jelentette, elsősorban a lényegében tanulatlan női munkaerőből. Ez a munkásréteg lényegesen más arculatú volt, mint a fővárosi gyári munkásság nagy részét kitevő vas- és gépipari munkásság, mely már sok évtizedes gyökerekkel rendelkezett, a szakképzett gyári munkásság legfejlettebb nagy csoportját képezte. Új nagy és társadalmi-politikai szempontból bizonytalanabb arculatú munkásréteg jelentkezett tebát, melynek többségét az amúgy is erősen fluktuáló nőmunkásság tette ki. Megnőtt a gyári munkásság rosszul fizetett alsó rétege.