Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

A változott összetételű Néptanácsban már lényegesen jobb feltételek mellett küzdhetnek a szociáldemokraták saját várospolitikai programjuk megvalósításáért. Kétségtelenül lényeges kérdések, amelyeket március 4-én éppen a szociáldemokrata küldöttek felvetnek: így a Margitsziget megnyitása, a gyógyszerészüzemek államosítása, az iskolai vallásoktatás megszüntetése, a vagyonadótörvény hiányában a vagyonadó-előleg kivetése. Ahol szenvedélyesen áttör a városvezetés bürokratizmusa elleni, a hivatalnoktanács csűrőcsavaró politikájával szembeni kérlelhetetlen küzdőszellem: az a közigazgatási bizottság. A szociáldemokrata közigazgatási delegáltak olyan igazgatási reformjavaslatokkal léptek fel, amelyek megkérdőjelezték az 1919 tavaszára kialakult fővárosi közigazgatási apparátus felépítését. Az 1919. március 11-i közigazgatási bizottsági ülésen a szociáldemokraták az egész városházi igazgatás, elsősorban a vezető tisztviselők színvonalát, felkészültségét bírálták, de kimondták azt is, hogy a hivatalnokokat nem hatotta át a forradalom szelleme.

54 A polgári forradalom városvezetésének második korszaka a Nemzeti Tanács pártjainak nagyobb befolyása, elsősorban a szociáldemokrata párt fokozottabb aktivitása jegyében zajlott le. Kétségtelen az is, hogy a helyzetét féltő hivatalnoktanács, elsősorban Bódy és környezete igyekezett maximális programokat készíteni; igaz anélkül, hogy terveik reális lehetőségeit felmérték volna. Bódy Tivadarnak ez a második programja, amelyet a Néptanács első — március 4-i — ülésén terjesztett elő, az építőipari munkanélküliség enyhítésére meghirdette a háború alatt abbahagyott két új iskola befejezését és további 16 iskola megtervezését. Elrendelték a káposztásmegyeri vízművek bővítését, s erre a célra a Néptanács 10 millió koronát szavazott meg. Budapest gázellátásának biztosítására földgázkutatások megindítását, a villanyenergia-termelés fokozására vízierőmű építését tervezték. Ismét napirendre került a kereskedelmi kikötő megépítése is. Elhatározták a már régóta tervezett krematórium felépítését is. 9. BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKE A KORMÁNYZATI VÁLSÁG IDŐSZAKÁBAN. A TÖMEGEK BALRATOLÓDÁSA A polgári demokratikus köztársaság — korabeli szóhasználat szerint a népköztársaság belpolitikai küzdelmei 1918. december első napjaitól egyre élesebb fordulatokat vettek. Az a kormánykoalíció, amely a tömegek nyomására is csak hosszú habozás után állt az események élére, a pártokon belül különböző irányzatokból tevődött össze. A fővárosi politika változásaiban láttuk a fokozott balratolódást, illetve a baloldali erők felgyorsuló tevékenységét befolyásuk, tényleges társadalmi súlyuk érvényesítésére. A reális politikai képbe szervesen beleillik a jobboldali tendenciák erősödésének folyamata is. A belpolitikában a jobbratolódás fontos állomása volt Lovászy Márton kultuszminiszter és csoportjának fellépése, akik nyílt jobbrafordulást kívántak a koalíció felbontásával és a szociáldemokraták nélküli tiszta polgári kormány alakításával. Ez a platform élesen szemben állt Károlyi állásfoglalásával, aki következetesen ragaszkodott baloldali szövetségeseihez, sőt engedményeket is csak balra adott. Lovászyék végül is kiléptek a Károlyi-pártból és a kormányból is, s ez elszigetelődésükhöz vezetett. 16. A KMP központja a Vörös Újság Visegrádi utca 15. sz. alatti szerkesztősége volt. 1919. február 3-án a rendőrség házkutatás ürügyén feldúlta