Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

kező évtizedben már csak 0,2 százalékot. Budatétényben I4-ről 5-re, Csepelen 8,5-ről 1,9-re, Soroksáron 14,4 százalékról 2,9 százalékra esett a természetes szaporodás. A visszaesés mértékét még jobban aláhúzza az a körülmény, hogy közben az átlagos életkor országosan 40 évről 57 évre emelkedett, Budapesten még magasabbra is. Persze, a külvárosokban még így is magasabb volt a gyermekek és a fiatalok aránya, mint a belső kerületekben. Nagy különbségek álltak fenn ugyanis ebben a tekintetben továbbra is a különböző társadalmi osztályok között; a proletárcsaládokban sokkal több volt a gyermek, mint a polgári családokban. Erről nyújt képet egy 1941-0Ő1 való felmérés. Eszerint a szűkebben vett Budapesten a munkáscsaládok több mint 12 százalékában volt három vagy ennél több gyermek, a közszolgálati és közlekedési altiszti családok 8 százalékában, az iparosok 7, de a kereskedők 3,5, a tisztviselők 3 — 4, a szabad foglalkozású és értelmiségi családok 3 százalékában. Az ,,egyke", amelyet éppen tárgyalt korszakunkban a soviniszta körök és a nép sorsáért aggódó értelmiségiek — eltérő okokból ugyan — egyaránt aggódva szemléltek, a fővárosban, főleg a jobb módú rétegek körében már szinte magától értetődő jelenség volt. Budapest népességének korösszetétele, (százalékban) 1910-1941 Év 1910 1920 1930 1941 0—19 éves 35,3 30,1 24,7 21,8 20-59 éves 59,3 63,1 66,5 68,1 60 év felett 5,4 6,8 8,8 10,1 Amint látható:

13 a szűkebben vett Budapesten a korösszetétel változása döntően a fiatalok arányának, sőt abszolút számának a nagyfokú visszaesésében jelentkezett, másodsorban az öregek arányának az emelkedésében. Kirívó a változás a 30 — 59 éves korcsoi)ortban, amely 1910 és 1941 között 31 százalékról több mint 48 százalékra növekedett. A Nagy-Budapesthez tartozó peremövezetben a tendenciák hasonlóak voltak, de a lakosság összetétele szembeszökően eltért a belső övezet lakosságáétól: a fiatalok aránya, az erősen csökkenő tendencia melleit is jóval magasabb volt (a 20 éves kor alattiak aránya 1930-ban 33,5 százalékot tett ki), a többi korcsoporté viszont alacsonyabb. Az első pillanatra ez a jelenség meglepőnek tűnik, hiszen a peremvidékre nyilván még nagyobb arányban települtek a munkaképes korúak, mint a belső kerületekbe. Azonban a fiatalabb munkaképes korcsoportok, amelyek a vidékről a külvárosokba vándoroltak, egyúttal a legtermékenyebbek is; ez a körülmény, párosulva azzal, hogy a munkásság természetes szaporodása jóval magasabb maradt, mint a társadalom polgári rétegeié, s hogy nyilván többnyire a sokgyermekes budapesti szegény családok költöztek ki az olcsóbb külvárosokba — magyarázza a fiatalok jóval magasabb számarányát a peremövezetben. A városi népesség nemek szerinti aránya is eltér a vidéktől. Vonatkozott ez Budapestre is.

14 A férfiak és A nők száma, a nagyvárossá alakulással párhuzamosan, egy ideig mindjobban túlhaladta a fér- nok aranya fiakét. A harmincas években ez a folyamat megállt, a nők arányszáma a férfiakénál magasabb szinten stabilizálódott. Ezer férfira jutó nő 1910-1941 Év Budapesten Peremvidéken 1910 1030 1021 1920 1 154 1093 1930 1 189 1072 1941 1145 1089 A nők magasabb arányának hátterében különböző — részben demográfiai, de főleg társadalmi politikai — okok álltak. Az első világháború alatti népvesztesóg elsősorban a férfiakat érintette. Az életkor növekedése is kedvezőbben alakult a nők, mint a férfiak körében.De a döntő mozzanat a főváros munkaerő-szükségletének sajátosságaiban keresendő. A nagyváros megnöveli a női munkaerő iránti szükségletet, mindenekelőtt a házicselédek kategóriájában. A húszas évek-