Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

november 2-án még az ideiglenesen megválasztott tagok voltak jelen. November 13-ára már érvényesült a szervezeti szabályzat „szűrő szelleme". Ekkor már az MSZDP-vezetés elképzeléseinek megfelelőbb tanács ült össze. Hiba lenne azonban ezt a tanácsot csak a hivatalos pártpolitika kiszolgálójának tekinteni; bár kétségtelen, hogy alapjában magáévá tette az MSZDP akkori politikai taktikáját, de tény az is, hogy a stratégiai célkitűzésekkel, amelyek a szocializmus győzelmét a távoli jövőbe tették, ez a tanács nem értett egyet. Ez ülései során fokozatosan világossá vált. A Budapesti Munkástanács nov. 13-i ülése napirendre tűzte a kerületek munkástanácsainak megalakítását. Ezt a párt vezet őség megakadályozta, mert így a tanács hatásköre számára kevésbé lett volna ellenőrizhető. November 18-án már hangot kapott a tanács ülésén a párt stratégiájának nyílt ellenzése is: „nem állhatunk meg a forradalom mostani vívmányainál, hanem követelnünk kell a magántulajdon megszüntetését".

47 A Budapesti Munkástanácsnak a pártvezetés részére kedvező összetétele alkalmas volt arra, hogy a fellépő forradalmi követelésekkel szemben számára kedvező határozatot hozathasson meg, amit mutat a tanács november 29-i ülése is. A pártvezetés taktikai győzelme a Budapesti Munkástanácsban, a kerületi tanácsok létrehozásának megakadályozása a fővárosban még mindig nem jelentette a munkásosztály forradalmi szellemének teljes és eredményes visszaszorítását. Elsősorban azért nem, mert az üzemi munkástanácsok többségében a forradalmi munkások akarata érvényesült. Igaz, tevékenységük fő területe a munkásság helyzetének javítása, a napi problémák rendezése volt. Szerepük azonban nem korlátozódott gazdasági és szociális kérdésekre, sőt, a kiemelkedő politikai kérdésekben övéké volt a döntő szó. A forradalom győzelme után a kormány álláspontja a királyság fenntartása volt, de éppen a fővárosi és a környékbeli üzemi tanácsok tiltakozása juttatta el az országot a köztársaság 1918. november 16-i kikiáltásához. A Parlament előtt százezernyi tömeg jelenlétében kiáltották ki a Köztársaságot, és ezzel végleg megtörtént a Habsburg-ház detronizálása, a királyság megszüntetése. Üzemi A forradalom győzelme utáni hetekben az országos politikai kérdésekről a munkásság figyelme tanácsok fokozottabban az üzemek felé fordult. Az üzemi tanácsok napirendjére kerültek a termelés, az igazgatás kérdései is. A Szakszervezeti Tanács 1918. évi jelentése rögzítette ezt a folyamatot: „Az üzemi munkástanácsok orosz mintára való megvalósítására való törekvés mindjobban előtérbe tódult, sőt egyik-másik üzemben a megvalósuláshoz közelgett. Ezek a törekvések nem folytak le simán, hanem erőszakoskodásokra vezettek. . . az üzemi munkástanácsok jog- és munkakör hatáskörének megszabásában oly messzemenő törekvéseket juttattak kifejezésre, melyek szerint a magánvállalatokban. . . az üzemtulajdonosnak, az üzem igazgatóságának intézkedési és rendelkezési jogát részben vagy egészben megszüntették, sőt a legfontosabb részben, az üzemi vagyon hovafordításában teljesen a munkástanácsok rendelkeztek volna."

48 7. A KOMMUNISTA PÁRT MEGALAKULÁSA BUDAPESTEN A KMP fővárosi politikája és az MSZDP támadása A magyar munkásosztály forradalmi útkeresésében a döntő momentum a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása volt 1918 novemberében, Budán, a Városmajor utca egyik kis lakásában. A KMP szervező erejét a fővárosba és környékére koncentrálta, a magyar munkásosztály legszervezettebb és legöntudatosabb bázisának megnyerését tűzte ki célul maga elé. A Visegrádi utcában létrehozott kis központ igen hamar élő centruma lett a kommunista mozgalomnak. Gomba módra gyarapodtak szervezetei a kerületekben és Pest-környéken is. 1918. november vége és 1919. január vége között a főváros kerületeiben megalakultak a KMP helyi szervezetei, s körülbelül ugyanaz alatt az idő alatt kommunista pártszervezetek jöttek létre Újpesten, Kispesten, Erzsébetfalván, Albertfalván, Csepelen, Rákoskeresztúron, Rákoshegyen, Rákosszentmihályon, Pestszentlőrincen. A kerületi, de a Pest környéki szervezetekben is igen élénk mozgalmi élet alakult ki. A kerületi pártszervezetek tanfolyamokat, pártiskolákat szerveztek. A Kommunista Párt szervező tevékenysége nem állt meg a lakóterületi szervezkedésnél, hanem az egyes szakmákban, szakszervezetekben és üzemi csoportokon belül is kommunista csoportok alakultak. December 15-én a legnagyobb tömegbefolyással rendelkező szakszervezetnél — a vasasoknál — kommunista csoport alakult. A főváros és környéke vasmunkásainak kommunista szervezésével külön bizottság foglalkozott. Később Kispesten és Rákospalotán külön kommunista vasascsoportok szerveződtek. December végén és 1919. január elején a fővárosban további nyolc szakmában alakultak kommunista csoportok. Ezzel egyidőben megjelentek a nagyobb üzemekben is a kommunista csoportok. Több helyen a párt politikája már az első időben igen szilárd bázisra talált, így a Ganz-Danubius Hajógyárban, a mátyásföldi és albertfalvai repülőgépgyárakban, a Ganz Villamossági Gyárban, Csepelen a WM-ben, a Magyar Fémlemez Gyárban, a Lipták-gyárban és a MÁV Északi Főműhelyben.