Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

1936 —37-ből a következő Pest környéki pártszervezeti adatokat ismerjük: Budafok 7 5 Kerepes 6 Pesterzsébet 429 Cinkota 12 Kispest 379 Pestlőrinc 104 Csepel 93 Mátyásföld 5 Pestújhely 23 Rákoscsaba 20 Sashalom 18 Rákoshegy 1 2 Újpest 520 Rákospalota 118 Ganz-kert v áros 25 Rákosszentmihály 50 A közel 1900 főnyi vörösövezeti szociáldemokrata párttagság azonban nem így magában, hanem a szakszervezeti csoportokkal együtt éreztette tényleges erejét. Ezt igazolják a belső pártjelentések is. így például rendszeres és intenzív pártéletről, zsúfolt pártnapokról számolnak 1)0 a Kerepesről készült titkári jelentések, bár ott csak hat fizető párttag volt. De ugyanez a helyzet Cinkotán, Sashalmon és a kimutatásban nem szereplő Pestimrén is. Csepel kapcsán a titkári beszámoló kimondja: ,,erős lendülettel megindult a szakmai szervezkedés, kihatásai a pártszervezeti életben is érezhetők, emelkedik a párttagok, a Népszava-előfizetők száma".

27 Hasonló jelenségek voltak Újpesten, a legerősebb környéki pártszervezetben is. A Ganz-gyári és a közüzemi szervezés után emelkedett a területi pártszervezetek taglétszáma. Miként a fővárosban, a peremkerületekben is az intenzív pártélet kialakításának szándéka mellett a területi pártszervezetek létrehozásában nyilvánvalóan közrejátszott az is, hogy az üzemi munkásokon kívül a szakszervezetben nem szervezett társadalmi rétegekhez is el akart az MSZDP jutni. Nemcsak a háziasszonyokról, hanem az értelmiségi, a kispolgári rétegekről is szó van, akiknek megnyerésére a párt 1920 után láthatóan törekedett. Számarányuk szerinti előretörésüket a már korábban tárgyalt 1931. évi fővárosi kerületi adatok is szemléltették. A peremvidéken megindul a 30-as évektől ezeknek a rétegeknek a párt felé orientálódása; ugyanúgy, mint bent a fővárosban, a zsidótörvények ezt a beáramlást fokozzák. Nem állnak rendelkezésre pontos adatok minden peremvidéki helységből, de a jellegzetesen Pest környéki mozgalmi központ, Pesterzsébet 1937 márciusi adatait a helyi pártszervezet öszszetételéről érdemes idézni, annál is inkább, mert ez egy gyorsan fejlőelő szervezet, ahol 1936 januárja és 1938 januárja között több mint száz fővel nőtt a párttagság létszáma. A pesterzsébeti pártszervezet foglalkozás szerinti megoszlása: vasmunkás 114 építő 31 kereskedelmi alk. 21 famunkás 46 szállító 30 kiskereskedő 19 háztartási teli 43 gyári munkás 23 magántisztviselő 17 kisiparos 42 segédmunkás 27 ügyvéd 2 bőrmunkás 16 közüzemi 9 köztisztviselő 6 húsipari 15 köztisztasági 10 orvos 5 élelmezési 8 borbély 3 vegyes 29 szabó 12 textilmunkás 7 Összesen 528 Pesterzsébeten a fenti táblázat szerint a pártszervezet zöme munkás volt, a kispolgári rétegek körülbelül 15 százalékot tettek ki. A párttagság létszámának lassú emelkedése 1938-ig tartott. Időleges visszaesés után később ismét nőtt a taglétszám a fővárosban. Ez nem menti fel a pártvezetést, inkább a baloldali tömegek fokozódó összefogását, a javuló szervező munkát igazolja. Sőt, éppen ezek a szervezeti adatok növelik a pártvezetés felelősségét az 1939-es választási kudarcért és igazolják, hogy a jobboldal és a nyilasok előretörése ellenére is volt baloldali munkásmozgalom. A tömegek számára nem volt a pártvezetésnek radikális programja, ami a szervezetlen tömegek jobbratolódásához vezetett a fővárosban. Jellemző a pártvezetés akut antibolsevizmusára, hogy a taglétszám 1938 utáni csökkenésénél nem vizsgálta a kialakult belpolitikai helyzetnek még a saját felelősségét csökkentő vonásait sem, hanem a felelősséget globálisan a pártszervezetekben erősödő kommunista befolyásra hárította. Szembetűnő az 1939 — 1940-es évek visszaesése. Érdemes 1939-et havonként is megvizsgálni: január 6646 július 5470 február 6546 augusztus 5455 március 6116 szeptember 5690 április 6041 október 6261 május 4942 november 6796 június 5227 december 8573