Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

környékbeli települések problémáit. A nehézségek jó részben anyagiak hiányán múltak, de a telep ülések topográfiai helyzete szélesen elterült, földszintes házakkal — nagyon megdrágította a közművezetékek kiépítését. A települések fő

v

gondját továbbra is ez jelentette. A városok kölcsönfelvétellel siettették a feladatok megoldását. Kispest pl. egy és egynegyed millió pengős OTI-kölcsön felvételével 20 km vízvezeték építését és vágóhídépítést kívánt megoldani, Pesterzsébet pedig kétmilliós hitellel királyerdei telekvásárlást és a Salzlackerr-menti parkosítást. Jobban jártak azok a települések, ahol a nagyipar különböző szociális létesítményeket hozott létre, melyből a város vagy község lakói is részesültek. Újpesten az Izzó sporttelepet és strandfürdőt, Csepelen a Weiss Manfréd-gyár sporttelepet, kórházat és gyári óvodát létesített, melyek jelentősége a település határain is túlért. Budafok város a Földmívelésügyi Minisztérium támogatásával egy hűtőházat létesített a város és környéke gyümölcskultúrájának segítésére, elsősorban az akkor elterjedt őszibarack exportjának megoldására. A gyümölcscsomagoló és hűtőház nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a Hangyának adták bérbe a vadkivitel lebonyolításának céljaira. Ennél még jelentősebb volt a borpincék rendszerének kialakítása, melyek a város gazdasági életének javulását eredményezték a borforgalom révén, részben munkaalkalom-teremtés által. A budafoki pincék lakásként való felhasználása továbbra sem oldódott meg. Az MSZDP-képviselők változatlanul küzdöttek ennek a budafoki jellegzetességnek megszüntetéséért, de alig történt valami ezen a téren. Az 1937. novemberi képviselő-testületi ülésen felszólaló Pollacsek Gyula szerint 10 éve foglalkozik a város a barlanglakások fokozatos megszüntetésével, évi 2000 pengőt fordítva erre a célra, de még mindig 400 ilyen van, sőt a megszüntetési törekvés mellett még újak is keletkeztek Budatétényben és Nagytétényben. Nem sikerült a városnak megvalósítani a vágóhíd, a kultúrház és a strandfürdő építésére vonatkozó elképzeléseit. A legvárosiasabb település, Újpest többet tudott felmutatni. Legjelentősebb ezek közül az új OTl-rendelő, a városi kislakásépítés folytatása. 1938 őszén elhatározta a város, hogy az angyalföldi határon levő barakképületeket lebontják és helyükre munkásházakat építenek. Az ONCSA keretében 96 lakóház épült, azonkívül a város kezdeményezésére a gyárak is építettek munkásházakat. Kendezték a Széchenyi téri piacot, új tűzoltó-laktanya és ifjúmunkás-otthon építését kezdték meg. A szociáldemokrata községpolitika követésre méltó példáját mutatta a gümőkóros gyermekek gyógyiskolájának létesítése Újpesten dr. Gárdái Jenő, MSZDP képviselőtestületi tag kezdeményezésére és vezetésével. A Kollár-telepen létesített intézet nem költséges, de higiénikus és tiszta létesítmény volt, kezdetben 70 gyermekkel, mely a város gyermekétkeztetési akciójába kapcsolva, a Megyeri úti iskolával működött együtt, bizonyítva, hogy egyszerű körülmények között is lehet e népbetegség ellen hatásosan küzdeni. Újpest város meg-megújuló küzdelmet folytatott a törvényhatósági jog elnyeréséért, de a kormánynak nem állt szándékában a munkáslakosságú Pest környéki településeknek több önkormányzati jogot adni, mint ami feltétlenül szükséges. A város polgármestere 1939 nyarán újabb emlékiratban fordult a felettes hatóságokhoz a város törvényhatósági jogú várossá nyilvánítása érdekében. Az emlékirat szerint Újpest az ország ötödik legnagyobb városa, melynek vagyona 30 millió pengő, és az állami egyenes adó szempontjából a fővárost nem véve figyelembe csak Debrecen és Szeged előzte meg. A városban 101 gyárvállalatnál 3000 tisztviselő és 25 ezer munkás dolgozott. A megye természetesen, de a belügyminiszter sem tartotta aktuálisnak a kérdést. A túlnyomó részben munkáslakosságú Pesterzsébet város vezetése is mindegyre a szélsőséges jobboldal felé tartott. Megszaporodtak a jobboldal támadásai a „liberálisnak" tartott Chikán polgármester ellen; az 1939-es képviselő-testületi választásokon a jobboldal közel 100%-os győzelmet aratott, csak szerzett jogon maradt néhány szociáldemrokrata a képviselő-testületben. Ennek eredménye volt az őrségváltás a polgármesteri székben is. A szélsőjobboldali Mályay a 122 szavazat közül csupán 44 szavazatot kapott, mert a többit érvénytelennek nyilvánították. A közgyűlést vezető Endre alispán — gátlástalanságára jellemzően — „abszolút többséggel" megválasztottnak jelentette ki az új polgármestert. A jobboldali vezetés alatt a városfejlődés, mely a többihez viszonyítva is elmaradt volt, még inkább lelassult. A városvezetés csökkentette a szociálpolitikára fordított összegeket, de bőkezűen bánt a jobboldali politika céljait szolgáló kiadások engedélyezésével. 1939-ben 32 ezer pengőt adtak a Pesterzsébeti Keresztény Társaskör székházának bővítésére, 5000 pengőt a MOVE segélyezésére, 3000-et a város új díszpolgárai, Teleky, Imrédy, Kánya arcképeinek megfestésére, viszont 700 pengőt utaltak ki a „Sokgyermekes Szegény Magyar Anyák" akció támogatására. A szociáldemokrata várospolitika jellemző példáját mutatta a kispesti városismertető kiállítás és a városi statisztikai szolgálat megszervezése a kommunista dr. Jahn Ferenc képviselő-testületi tag kezdeményezésére. A polgármester támogatta ezt a tevékenységet, és az erről szóló ismertetőben hangoztatta, hogy „a város vezetői nem térhetnek ki az alól a kötelességük alól, hogy fel ne vessék a lakosság létérdekeit érintő kérdéseket és meg ne adják azokra az őszinte választ". A ki-