Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A főváros környékének'közigazgatása lassú átalakuláson ment át a harmincas évek második A környék felében. Ez egyrészt abban mutatkozott, hogy a kormánypolitika eredményeként lassan hát- közigazgatása térbe szorultak a városok vezetésében még befolyással rendelkező liberális csoportok, másrészt a

r harmincas pedig a tisztikarban is a kormánypolitika irányvonalának jobban megfelelő személyek kerültek íe

u

oen előtérbe. Egy dolog viszont változatlan maradt: a fővárossal való torzsalkodás. Ebben persze mindkét fél ludas volt, de a várospolitikában szerepet játszó személyek szándékaitól függetlenül is voltak olyan problémák, melyek a maguk súlyánál fogva nem összehozták a fővárost és a környéket, hanem inkább szétválasztották. Ilyen sarkalatos pont volt a városi vámok kérdése, a főváros kezelésébe került, változatlanul drága HÉV tarifája, a fővárostól átvett közműszolgáltatások miatti érdekkülönbség, mely leginkább az áramátvétel és -eladás közti árdifferenciában mutatkozott. Mint Propper a parlamentben szóvá tette, a bánhidai áramot 3,5 fillérért kapta kVV-onként a főváros, és a fogyasztóknak 6,7 fillérért adta tovább hektowattonként, tehát kb. 1700—1800 százalékos haszonnal.

10 A városházi pártok változatlanul kitartottak álláspontjuk mellett, az MSZDP az egyesítés fokozatos megvalósítását, a wolffisták minden ilyen lépés veszedelmes voltát hangsúlyozták. Petrovácz pl. az 1935-ös fővárosi választások utáni közigazgatási bizottsági ülésen hangoztatta, hogy a környéknek a legszükségesebb közművekkel való ellátása olyan összegeket emésztene fel, melyeket a főváros évtizedekig nyögne. „Egyéb szempontból sem kívánatos a környékkel való egyesülés. E területeken erős várai vannak a szociáldemokratáknak 192. A kőbányai Lixigel-telep a 30-as evekben 193. A Hamzsabégi úti városi házak a 30-as években