Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

189. Fogadás a királyi palotában az olasz király budapesti látogatása alkalmából, 1937 Imrédy politikája miatl a kormány városházi pártja tovább bomlik felemásan valósított meg, saját pártjának egy része is válaszút elé állította — és átadta helyét az egyértelműbben jobboldali Imrédy-kormánynak. Az ellenzék az MSZDP-vei együtt nem a tömegek harcba szólítása val, hanem az alkotmányvédő konzervatív csoport mögé bújva kísérelte meg a fasizmus elleni küzdelmet, mint a kommunisták helyzetértékelése megállapította.

10 Széli belügyminiszter a törvényhatóságnak írt búcsúlevelében ,,a nemzeti, keresztény, haladó konzervatív irányú és szociális tartalommal telített népies politika" hívének vallotta magát, míg utóda, az ismét belügyminiszter Keresztes-Fischer a közigazgatás feladatául a szociális és közegészségügyi gondozást jelölte meg, melyhez hozzátartozott a szegényellátás, a gyermekvédelem, a család erősítése, a pusztító népbetegségek leküzdése is.

11 A milliárdos beruházás végrehajtása tulajdonképpen az ímrédy-kormányra maradt. Az ország közvéleménye és az ellenzék is megelégedett azzal, hogy pillanatnyilag elmúlt a német fasizmus rendszere magyar utánzásának veszélye, mivel Imrédy inkább az olasz változatot követte. Az uralkodó osztály egy része nem támogatta célkitűzéseit, félrevonult, legfeljebb várakozó álláspontot foglalt el. Az egységes párt cégérének átfestése Magvai" Elet Mozgalomra, majd Pártra főként a Bethlen-pártiakat, akik még mindig elég sokan voltak az egységes pártban, vonultatta vissza. A városházi életben ez olyan formában mutatkozott, hogy a régebbi Kozma-pártiak nem követték Imrédyt, támadták a kormányt, de az ellenzékkel sem vállaltak közösséget, közbenső csoportot alkottak. Zsitvay állapította meg a kormánypártivá vedlett Független Budapestben megjelent nyilatkozatában, hogy Imrédy nem cserélt zászlót, csak a meglevőt lobogtatja srősebben. A kormány és a főváros közös feladatának tartotta a kialakult egyetértés megőrzését. Imrédy irányvonala, főleg Ernszt halála után teljesen a Csilléry — Petrovácz és az újabban előtérbe került Cselényi Pál vezetése alatt álló keresztény pártiaknak felelt meg, így egyre inkább :'ik lettek a hangadók. Imrédy megegyezett Csilléryékkel, hogy a várospolitikában rájuk is támaszkodik,

12 de a pártok kialakult keretei változatlanok maradtak. A NEP városházi csoportjának vezetését eddig a várospolitikában kevés szerepet játszó személyek, mint Vályi Lajos és Bocsáry Spur Kálmán ügyvédek vették át, az addig fontos személyek pedig lassan háttérbe szorultak. A keresztény pártiak egyre jobban élték világukat, ráadásul ők még mindig mérsékeltek voltak az egyre jobban hangoskodó nyilas várospolitikusokhoz képest. Szám szerint csak néhányan voltak ezek, a Wol ff-pártból és Friedrich híveiből kerültek ki, viszont egyre erőteljesebben hallatták hangjukat. Az eddigi kormánypárti vezetők, Zsitvaytól Ugronig, Ripkával, Bárczy val, Harrerrel, Kozmával, Usettyvel saját álláspontjukat képviselték. Az őszi kormány-