Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Megegyezés Gömbös és a Wolff-párt között. Szendy Károly polgéirmesterré zásokat felfüggesztheti, hogy csak a legfontosabbakat említsük a leirathoz mellékelt tervezetből. Intézkedett a belügyminiszter az ellenőrző tevékenységről is. A parlamenti 33-as bizottsághoz hasonlóan 17 tagú tanácsadó és ellenőrző bizottság létrehozására utasított, melynek a j)arlamentihez hasonlóan nem volt intézkedési, csak észrevételezési joga.

2 Hol volt már a hánytorgatott önkormányzati jog, melyet 1929 óta a városi pártok egyfolytában panaszoltak ! ? A közigazgatás formai elemei megmaradtak, de a tényleges intézkedési jog kör valójában a kormány kezébe került. Szándékait eddig a költségvetések és egyéb határozatok jóváhagyása vagy elutasítása során tudatta a várossal, de ez rendszerint utólagos volt — és a Gömbös-kormány számára a centralizált államhatalom szempontjából nem volt elegendő, ezért kellett a kormánybiztosi jogkör, melyet csak az alkotmányos formák miatt bíztak a főpolgármesterre. Ennek az igénynek Borvendég tökéletesen megfelelt, viszont a városházi pártoknak szálka volt a szemében, jobb- és baloldalon egyaránt. A wolffisták még évek múltán is hánytorgatták a főpolgármesterre ruházott kivételes hatalmat. A kinevezés révén a kormány döntött ugyan a főpolgármester személyéről, de a városházi csoportok véleményét a kormány mégis kényszerült figyelembe venni. A probléma Borvendég novemberben bekövetkezett halálával újra előtérbe került. A Gömbös-féle városházi párt még mindig a Kozma-párt volt, és a tagok támogatták is a kormányt, de inkább a Bethlen-féle kormányzási módszerekkel értettek egyet. Gömbös kiszemelt városházi emberei más vizekre eveztek. Tabódy főispán lett, Sztranyavszkyt az egységpárt egyéb ügyei kötötték le. A NEP fővárosi politikájának Zsitvay Tibor, a Bethlen-kormány volt igazságügyi minisztere lett az irányítója; Gömbös régi vágyát, hogy Wolffékat is az egységes pártba tömörítse, elérni"nem tudta, de Sipőcz főpolgármesteri kinevezésével kisebb mértékben kiengesztelte azokat, legalábbis az országos politikában megszerezte támogatásukat. Sipőcz főpolgármesteri kinevezésével megmozdult a Városháza felső vezetése. A megürült polgármesteri székbe a néhány hónappal azelőtt alpolgármesternek megválasztott Szendy Károly került, 1934 decemberében. A hosszú városházi közigazgatási múlttal rendelkező Szendy elsősorban szakértelmének köszönhette megválasztását. Elfogadható személy volt az ellenzék „ számára is, mivel a dühödt jobboldaliakkal szemben valamelyest liberálisabb módszerekkel élt választása és feladatát a közigazgatás, a várospolitika szakkérdéseinek megoldásában látta. E tulajdonságainak köszönhette, hogy a német megszállás idejéig lehetett a főváros polgármestere. Székfoglaló beszédében homályosan ugyan, de a német fasizmus ,,még be nem vált kollektív gazdasági elgondolásait" marasztalta el, mely a „magyar faj jövőjét több mint kétessé teszi". A város gazdálkodásában a költségvetési egyensúly megteremtését, az újabb beruházások megkezdését, munkaalkalmak létesítését tekintette feladatának. A város legsúlyosabb gondjának még mindig a szegényügyet nevezte, és céltudatos szociálpolitika kialakítását tekintette fontosnak. A megválasztásával megüresedett alpolgármesteri helyre Lamotte Károly tanácsnokot választotta meg a közgyűlés néhány héttel később. A válság gazdasági következményei fokozatosan enyhültek, de a gombosi elképzelések igen lassan érvényesültek a közéletben. Bár a miniszterelnök Wolffékkal megegyezett és többször tárgyalt Eckhardttal is, legnagyobb nehézsége mégis saját pártjában volt. Ez a fővárosi életben a Kozma-párt vonakodásán és leplezett szembenállásán látszott, mert Gömbös hívei, mint a szélsőjobboldali Mecsér András azt akarták, hogy Kozmáék olvadjanak be a NEP fővárosi szervezetébe. 1934 végén a Községi Polgári Párt még egy kísérletet tett önállóságának megőrzésére. Tárgyaltak az ellenzék képviselőivel egy polgári front létrehozásáról. Ez azonban a Sztranyavszky—Mecsér nyomás miatt és amiatt, hogy Kozmáék nem vállalták az ellenzéki szerepet, nem valósulhatott meg. Közben a Kozma-párti városatyák beléptek a NEP fővárosi szervezetébe. Csak Payr Hugó és Scheuer Róbert csatlakozott az 1934 nyarán egyesült polgári ellenzéki párthoz. A városházi párt körüli jégzajlásnál még jobban mutatta az erőviszonyok megváltozását Gömbös és Bethlen útjainak szétválása. Részleges kormányválság volt már 1935 januárjában, majd márciusban kivált Keresztes-Fischer belügyminiszter is, aki inkább a bethleni politika híve volt.

3 Horthy inkább Gömböst támogatta, és új választásokat írtak ki, Bethlen viszont kilépett a NEP-ből. Az uralkodó osztályon belüli válság főként a bethleni koncepció alapján létesült és általa istápolt, liberálisabb színezetű jobboldali városi pártnak, a Kozmapártnak pecsételte meg a sorsát. A gombosi vezérkar sorozatos támadásait, a szanálási diktatúrát a Városházán még valahogy elviselték, de Bethlen áldó kezének és a háttérben érvényesülő politikai ravaszságainak megszűnésével tovább már nem tudták fenntartani különállásukat — és már az országos választásokon a NEP-táborban vettek részt. Gömbösek agresszív politizálásának eredményeként az áprilisi országgyűlési választásokon legtöbb szavazatot a fővárosban a kormánypárt kapta. Az új, leplezetlenebb fasiszta államvezetés a választásokon nyert előnyét a városházi életben is érvényre akarta juttatni. Az 1930-ban megválasztott törvényhatóság, főleg az 1934-es módosított fővárosi törvény után már nem elégítette ki a gombosi vezetést. Ezért egy évvel a törvényhatóság mandátumainak lejárta előtt, 1935. június 2 — 3-án megtartották a városi választásokat Az 1935. évi törvényható sági választások