Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

őket a burzsoá sajtó. Ezek az akciók a szervezett munkásságban is jogos visszatetszést szültek. Az akciókat kétségtelenül az ifjúság forradalmi romantikája is fűtötte. Az elkeseredettség fokról fokra nőtt, mert hiányzott a legális vezetés határozottsága, céltudatossága. A szociáldemokrata alsó- és középvezetés állandóan jelezte a pártvezetésnek a tagság elégedetlenségét, türelmetlenségét. Ezekből a hetekből származik a békásmegyeri MSZDP pártszervezet őszinte, a helyzetet hűen tükröző levele: „Nem találják érdemesnek a pártba lépni [az itt lakó munkások], mert az ő nézetük szerint a vezetők nem elég erélyesek, inkább belépnének a szélsőbaloldalra" — írják a párt vezetőségnek, majd egy másik levelükben: „. . .ami a hangulatot illeti, az itten olyan, mintha már kéne valami-valami Messiás".

29 Lényegében ezt a témát tárgyalták a vasasfőbizalmik is,: akik elhatározták, hogy távol tartják magukat a kommunisták^tervezett március 21-i ünnepségétől. Kabók kommunistaellenes agitációt javasolt. Az egyik bizalmi azt válaszolta neki, hogy szocialista munkás nem vállalkozhat rendőrspicli szerepre. A csepeli bizalmi nyíltan kimondta: ,,A szociáldemokrata munkásság is a tömegmozgalom megnyilvánulására vágyik. Amit nem talál meg itt, azt könnyen megtalálja a bolsevik ieknél !"

30 1932 tavasza újból meghozta az előző évben bevált kirándulásokat, kirándulás utáni tüntetéseket. Pesthidegkúton 1932. március 20-án az erdőben mintegy 250 —300-an jöttek össze, s megbeszélték, hogy este a Tanácsköztársaság évfordulójának tiszteletére a Margit-hídnál tüntetni fognak. A megfigyelésüket végző detektívek riadóztatták a rendőrséget és a városba érkező csoportokat szétoszlatták. Egy nagyobb csoport együtt maradt, s az Ürömi utcában támadó rendőröket kőzáporral fogadta. Az éjszakai órákban az Andrássy úton és a Körúton a Tanácsköztársaságot éltető száz főnyi csoport tüntetett és plakátokat ragasztott. Ha nem is nagy tömegekkel, de sajtóvisszhangot keltőén sikerült a fővárosban — a szociáldemokrata vezetés meghirdetett és megvalósított ellenagitációja dacára is — megemlékezni az első magyar proletárdiktatúráról. Az MSZDP- A tömegek irányítása — s ezt látnia kellett ennyi jelzés után a pártvezetésnek — kicsúszóbair küldöttség volt a reformisták kezéből. A parlamentarizmus és a tömegek megőrzése között folytatott egy járási akciója évtizedes lavírozásuk a válság nyomán 1932-re eredménytelennek bizonyult. A vezetésnek számolnia kellett egy gyorsan bekövetkezhető földcsuszamlással. Bizonyára ez a felismerés hatott oda, hogy a szociáldemokrata vezetés jelentős, új tömegmozgalom élére állt. Olyan csomópontot ragadott meg, amely az egész ország, a munkásság és a parasztság felzárkózására is alkalmas volt. Most kapcsolták először össze a fővárosi bázisukat a falusi parasztság aktív tömegeivel. A fellépést a Károlyi-kormánynak azok az intézkedései váltották ki, amelyekkel lehetetlenné tette a falusi szociáldemokrata szervezetek munkáját. 1932. április 7-re országos küldöttségjárást hirdettek meg, de felvonulást nem terveztek, mert tartottak az esetleges provokációktól. A Népszava kemény hangú cikkei végül a lap betiltásához vezettek. Erre válaszul a fővárosi hírlapszedők és gépkezelők leálltak, beszüntették a munkát. Egy csapásra megbénult az egész polgári sajtó ! Április 7-én a küldöttség eljutott a miniszterelnökhöz, de fellépésük eredménytelen volt. Á pesti utca megmozdult: kisebb csoportok tüntettek a Rákóczi úton, az Orczy téren, Újpesten. Az üzemek és gyárak leálltak. A munkásság harckészsége most is töretlenül nyilvánult meg. A pártvezetés azonban ismét kapitulált a kormányzat előtt, s a válság második legnagyobb megmozdulását is elbagatellizálta s nem használta fel a munkásosztály érdekében Ezzel egy nagy történelmi lehetőséget szalasztott el. A reformizmus pillanatnyi fellángolás után ismét hű lett önmagához. Lemondott a harcról, tragikus méretű bomlást okozva a szocialista erők soraiban. A pártvezetés úgy veszítette el hitelét a tömegek előtt, hogy az igazi károsult a munkásmozgalom lett. A válság éveiben megnyert paraszti tömegek eltávolodtak a szociáldemokrata mozgalomtól, s a városokban a munkásrétegek egy része is a jobboldali agitáció prédája lett. Ez a folyamat csak az évtized végén zajlott le, de szálai 1932 áprilisától eredtek. Harcos május & következő szó az illegalitásban élő kommunistáké volt, s ez 1932. május 1-én hangzott el. elseje A KMP április közepén bizottságot hozott létre az akció sikere érdekében. Javasolták, hogy Pest-környék különböző helységeiben is legyenek demonstrációk, mivel onnan nem jön be a munkásság a Millenáris pályára ünnepelni. Az április 19-i értekezlet határozottan állást foglalt az ún. „kaja-munka" ellen, amikor betörték a kirakatok üvegét és az élelmet szétosztották a munkanélküliek között. A május 1-i akció széles körben folyt. Április 25-én Rákospalotán terjesztették a KMP harci programját. A házak falára vörös festékkel jelszavakat írtak: „Le a háborúval, harcba május 1-én !" Másnap Újpesten jelentek meg a feliratok: „Proletárok védjétek meg a Szovjetuniót!" Április 27-én Angyalföldön szórtak röplapokat. Az agitáció topográfiája jelzi, hogy az ún. „Észak", az újpest-rákospalotai illegális kerület aktív volt! Ebben a kerületben változatlan lendülettel folyt egészen május l-ig az agitáció. Április 30-án Rákospalotán vörös zászlót dobtak egy villanydrótra, felirata: „Védjétek a Szovjetuniót!" Aznap megmozdult a „Dél" is. A Ferencvárosban, a Soroksári úton röplapot szórtak. Áz MSZDP vezetése május l-re csendes ünneplést akart, de ez nem így sikerült. A tribün alatt 200 főnyi kommunista csoport „Munkát, kenyeret!", „Éljen a III. Internacionálé !", „Le a fasizmussal!" kiáltásokkal tün-