Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
Munkásotthonok működtek az I—II—III—IX. és X. kerületben, Kispesten, Peserzsébeten, Csepelen, Rákospalotán és Újpesten. Munkanélküliek Kultúrbizottsága. A TTE magántisztviselői szakosztálya és a Magánalkalmazottak közös szervezésében jött létre. ,,A bizottság alapításának célja, hogy a munkanélküliek proletáröntudatát és osztályharckészségét növeljék." A Munkás Testedző Egyesület Népdalkórusa. Az utóbbi időben (30-as évek!) kommunista befolyás alá került. „Műhely"', Modern Színházi Egyesülés. Illegális szervezet volt. Tagjai közül többen a Tanácsköztársaság idején szerepet játszottak. Az egyesületet a rendőrség feloszlatta. 25 A fenti egyesületek többsége országos elnevezésük ellenére főleg a fővárosban és környékén dolgozott. A rendőrségi felmérés azonban más vonatkozásban is pontatlan, mert ennél több munkásegyesület működött. Különösen fontosak voltak a szakszervezetek és a peremvárosok — Újpest, Budafok — dalárdái. A majálisok, a teadélutánok s más munkásközönségű rendezvények hangulatát a dalosok fellépései adták meg. A fővárosi munkásság struktúrájához a válság alatti években ezek az egyesületek szervesen hozzátartoztak, s tükrözték a munkásmozgalom politikai helyzetét is. Politikai A válság nagymértékben érintette az értelmiségi rétegeket is. Az állástalanok részére ún. szelmozgaimak, lemi szükségmunkákat szerveztek a Fővárosi Kertészetben, a Köztisztasági Vállalatnál stb. politikai^ kuz-^ j] ze k az ínségmunkások télen nagy tömegekben lepték el a hómunkásokat felvevő helyeket. A munkanélküli és hólapátolásból élő orvosok, mérnökök, ügyvédek és tanárok a korszak jellegzetes alakjai lettek a fővárosban. A múlt századi szintű hivatali munka, a szabad foglalkozásúak munkalehetőségeinek csökkenése ezekben az években növelte a szellemi munkások kivándorlását. Igaz, ebben már érvényesült a hivatalos irányzattá tett antiszemitizmus is. A hivatalnokok életszínvonalának romlása és a velük szemben hozott racionalizálási intézkedések jelentették a legtöbb problémát a kormányzatnak, mert ők alkották az ellenforradalmi rendszer bázisrétegét. Ugyancsak válságtól sújtott rétegek a kisiparosok és a kiskereskedők is. 26 Gazdasági tönkremenésük a fővárosban igen nagymérvű volt. Ezeket a rétegeket közvetlenül érintette a munkásság életszínvonalának abnormális visszaesése, mert a kiskereskedők és a kisiparosok jelentős része a munkásság vásárlóképességére alapozta egzisztenciáját. Azonban érintette őket a városi kis- és középpolgári hivatalnokrétegek jövedelemcsökkenése is. Míg egyes iparágaknál a nagyüzemek állami támogatás révén elkerülték a csődöt, itt a tönkremenés ellen ilyen védekezés nem létezett. Jól festette meg korának képét 1931-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt választási felhívása: Eddig nem ismert szomorú válság dönti a dolgozó emberek óriási többségét elviselhetetlen nyomorúságba. Tízmilliók lézengenek munka nélkül és a dolgozók életszínvonala is olyan alacsonyra süllyedt, hogy a legelemibb szükségleteket sem tudják megszerezni. A válság azonban egészen más jellegű, mint a világháborút megelőző korban. Most a munkanélküli ipari és közgazdasági munkás mellé odataszították a munkanélküli iparost és kereskedőt, az orvost, az ügyvédet, a mérnököt, a tisztviselők minden csoportját." 27 Az 193!. évi A válság időszakának egyik legmozgalmasabb jjolitikai felvonását az 1931. évi választások választások jelentették. Ezt fővárosi szinten 1930-ban a törvényhatósági választások előzték meg, amelyet a jelentős jobboldali előretörés, a liberális ellenzék veresége határozott meg. Olyan választás volt, amelyen a szavazatokat tekintve a hivatalos kormánypárt sem nyert. A politikai küzdelmek fellángolása 1931-ban a kormányzó párt felbomlásával indult meg, bár a párt meglevő pozícióinak megmentésére írta ki Bethlen 1931-ben a választásokat. A választási harc propagandaszövegei alig tértek el a korábbi évekétől; igaz, a válság okozta nyomor felszámolására tett ígéretek színezik a képet. Egy meglepően őszinte nyilatkozat is elhangzott az agitációs beszédek között, melyet a kurzus hírhedt politikusa, Wolff Károly mondott el: „meg kell állapítanom, hogy csupán két eszme küzd egymással, a keresztény gondolat és a szocialista eszme". Majd néhány nappal később már továbblép: „Hadakozni fogok az egyetlen ellenség, a szociáldemokrácia ellen." A kormányzat számára a jelentős szociáldemokrata siker a községi választásokon intő példa volt, s maximálisan igénybe vettek minden eszközt az ellenzék lehetőségeinek csökkentésére. Miként korábban, most is manipulációk folytak a választójoggal. A munkások jelentős részét elütötték a választáson való részvételtől. A nyílt szavazásos kerületek rendszerének fenntartása mellett az ajánlásokkal is súlyos visszaélések történtek. Az 1931-es választások előkészítése során a KMP legális formát keresve lépett fel a fővárosban és környékén. A Szocialista Munkásblokk tevékenységét a szociáldemokraták egységbontásnak tekintették. A rendőrség és a választási szervek igen hamar megakadályozták működését. A „Budapesti és környéki szocialista munkások blokkja" aláírású röpiratukban adták meg programjukat: 7 órás munkanapot, harcot a bedó, a túlórázások ellen, állami munkanélküli segélyt, államosítást, szervezkedési és gyülekezési szabadságot, politikai amnesztiát követeltek. Különösen jól dolgozott a Blokk csepeli szervező bizottsága.
