Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A fővárosi munkásmozgalom kulturális és sportszervezetei a válság éveiben szorítása erdekében dr. Riesz Istvánt választották a VIII. kerületi MSZDP-szervezet elnökének, s a kommunistákhoz már akkor közel álló Mező Gyula lett titkár. Pártnapjaikra, megbeszéléseikre a többi kerület baloldali munkásai is eljártak, mert itt valósággal „területenkívüliséget" élveztek. A VIII. kerületi MSZDP-szervezet pártnapjain elhangzottakkal a rendőrség is foglalkozott. 1932 júliusában az egyik pártnapon tiltakozás hangzott el a kommunisták perbefogása és a statárium ellen. Bírálták a pártvezetőséget, hogy számukra a parlament nem eszköz, hanem cél. A VIII. ker. MSZDP-szervezet balratolódása az egész fővárosi szociáldemokrata mozgalomra hatott, segítette a párton belüli ellenzék munkáját és szervezett felépítését. A szociáldemokrata ellenzék léte a húszas évek elejétől szakadatlan kísérő jelensége volt a reformista vezetés egyeduralmi törekvéseinek, jobboldali, megalkuvó politikájának. Az ellenzék a húszas évek végén nemcsak szimpatizált az MSZMP-vei, hanem számos kérdésben egy véleményen is volt vele. Dr. Madzsar József, dr. Kiss Jenő, dr. Bárd Imre és Rudas Béla az ellenzék programját „Vissza a tömegekhez" című röpiratukban foglalták össze, amelyért dr. Kiss Jenőt egy évi börtönbüntetésre ítélték. Nézeteik hirdetését szolgálták Madzsar híres szemináriumai a Kőris utca 27-ben. A fővárosi munkásmozgalom legális politikai szervezeteire a válság éveiben az élénk belső élet, a felfokozott aktivitás volt a jellemző. Ezen alapult a munkásosztály sport- és kulturális egyesületeinek kiterjedt tevékenysége is. A húszas évek tárgyalásánál már vázoltuk főbb szervezeteiket, amelyek egy évtized múltán fokozottabb rendőri és csendőri megfigyelés alá kerültek, de változatlanul dolgoztak. Nem szűnt meg mozgalmi, gyűjtő szerepük sem. Azok a munkások, akik a letartóztatások miatt a szervezetektől elszakadtak, az illegális mozgalomból kikapcsolódtak, sokszor ezeken a szervezeteken keresztül találtak vissza a mozgalomhoz. A legalitás adta lehetőségek politikai kiaknázása a kulturális és sportegyesületekben ezekben az években talán még fokozottabb volt, mint korábban. A munkásmozgalom egyik ilyen sajátos, forrongó katlana volt a korábbi korszakokból is ismert Alkoholellenes Munkásszövetség, amelyet a rendőrség 1929 — 1930-ban a kommunista ifjúság gyűjtőmedencéjének tartott. Ebben az időben az AMSZ Wesselényi utca 24. alatti helyiségébe már csak a nyíltan baloldaliak jártak, az MSZDP eltiltotta a tagjait innen. Ez már csak másodlagosan volt alkoholellenes egyesület, a hangsúly dr. Madzsar József vezetésével a politikai szemináriumokra, előadásokra tevődött át. Itt kaptak helyet a magánalkalmazottaktól, a vasasoktól kizárt baloldaliak. Az Alkoholellenes Munkásszövetség szorosan együttműködött a Természetbarátok Turista Egyesületével, illetve annak szakosztályaival. Nemcsak a központ, a kerületi szervezetek is baloldali beállítottságúak voltak. így például forradalmi vers szavalása miatt indult eljárás az AMSZ kőbányai csoportjának vezetője ellen. A Természetbarátok Turista Egyesülete alapfeladatának ellátásával, az egészségesebb életre neveléssel már eleve nagy szolgálatot tett a munkásmozgalomnak. Az MSZDP ezt a szervezetet nem engedte ki befolyása alól, sőt a vezetés és irányítás is az ő elképzelései szerint történt. A munkásosztály politikai szervezeteiben háttérbe szorított vagy a szervezetekből teljesen kiszorított baloldal a turista mozgalomban is kereste a maga életlehetőségeit, szervezési formáit. Egyik ilyen akció volt a Természetbarátok Turista Egyesületének VII. kerületi csoportjában a baloldal felülkerekedése. Válaszul a Természetbarátok vezetősége 1930 márciusában az egész 180. Népszava-sátor a hűvösvölgyi Nagyréten a 30-as évek elején