Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A KMP és a szakszervezetek a munkanélküliség kérdéséről közvetítő vasasosztályán a vasasok munkanélküli-bizottságát, amely hat főből állt. A rendőrség véleménye szerint három közülük kommunista, három pedig szimpatizáns volt. Decemberben további munkanélküli-bizottságok alakultak: a famunkásoknál, az építőknél, a festőknél, a szabóknál és a cipészeknél. Ezek három-négy vagy öt-hat tagból álltak, a szakszervezet nagyságától függően. A bizottságok 1930 januárjának első napjaiban egy-egy delegáltat küldtek a szakszervez etköz i munkanélküli-vezérlőbizottságba. Első találkozásuk feltehetően 1930. január 6-án volt. Ezekből a hetekből maradt fenn — sajnos pontos dátum nélkül — a budapesti munkanélküli-bizottság első határozata. A határozat feltehetően az 1929. január 6-i illegális konferencián született meg. Követeléseinek maximaiizmusa, túlzott radikalizmusa messze állt a mindennapok realitásától. Nem is válhatott a tömegek között népszerűvé, amikor a fővárosban 200 ezer ember számára a napi melt?g leves elérése is eredmény volt. A szakszervezetek vezetőségeihez eljuttatni szánt határozat főbb pontjai: a munkanélkülieknek heti 16 pengő munkanélküli-segély, lakbérek elengedése, ingyen lakás, a kilakoltatások megszüntetése, ingyenes közszolgáltatás, gáz és villany, ingyen vasút- és villamosjegy. A követelések között voltak reálisak, mozgósító hatásúak is, amelyek a munkanélküliek között valós visszhangra találtak. Ilyenek: a kilakoltatás megszüntetése és a Pest környékiek számára a kedvezményes utazás. A munkanélküliség kérdése ellentétes módokon, de foglalkoztatta a szakszervezeteket is. Számukra nyilvánvaló volt, hogy a szervezett mozgalom mögött a kommunisták állnak, s ezt segítettek mielőbb érthetővé tenni a rendőrség számára is. A munkanélküliek nagy tömegei viszont nem a szakszervezetekbe szervezett munkások közül kei ültek ki, s ezért a szakszervezetek nem érezték feladatuknak a fellépést. Ugyanakkor azt is látták, hogy a probléma az összmunkásságot foglalkoztatja, ezért szimpatizáló kijelentéseket, sőt mozgalmakat is szerveztek érdekükben. 1930. január 20-ra a Szakszervezeti Tanács a város különböző pontjain a munkanélküliséggel foglalkozó gyűlést hirdetett meg, de ezt a főkapitány betiltotta. Sőt az esetleges mozgok)dások elfojtására 500 rendőrt vezényelt ki. A tervezett gyűlcísek helyiségeinek ellenőrzésére pedig külön rendőri alakulatok őrjáratoztak az egész városban. Ez a szakszervezeti terv, amelynek végrehajtására a betiltás után még kísérletet sem tettek, még inkább aláhúzza a Munkanélküliek Országos Egység Bizottsága tömegbázisának jelentőségét s a KMP harci kezdeményezőkészségének értékét. Hiszen e csődbe ment terv után hat nappal, a KMP és az Egység Bizottság kezdeményezésére 1930. január 26-án több ezer munkanélküli tüntetett a főváros utcáin. A KMP helyzetét nehezítette, hogy 1930. január 16. és 20. között a rendőrség letartóztatta a párt vezetőit, s felszámolta a nyomdát, ahol a január 26-ra mozgósító röplapok is készültek. A rendőrség nem hitt abban, hogy ezek után mégis megrendezik a tüntetést, s a január 20-inál kisebb erőket mozgósított, összesen 300 rendőrt. Ennek ellenére azonban az egész fővárosi rendőrség készenlétben volt. A tüntetés eseményei közben még további 100 rendőrt mozgósítottak. A sokszorosított főkapitányi napiparancs már napokkal előtte hírül adta, hogy fél 9-re a Tisza Kálmán térre hirdették meg a tüntetést. A rendőri egységek a kora reggeli órákban körbe 172 Az illegális KMP „Szocialista Munkások Blokkja" fedőnév alatt tett kísérletet 1929-ben a fővárosi és környéki, 1931 júniusában az országos választásokon való részvételre