Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

2. A GAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSA A FŐVÁROS ÉS KÖRNYÉKÉNEK VÁROSPOLITIKÁJÁBAN Az 1930-as év elején a gazdasági válság jelei egyre inkább megmutatkoztak, bár a fővárosi törvény körüli politikai csatározás elterelte a vészjósló fellegekről a fővárosi közvélemény figyelmét. Azonkívül a szokásos gazdasági bajoknál egyelőre nem volt sokkal aggasztóbb a tünet, inkább a nyugati pénzpiacok pánikhangulata hatott idegesítően. Ugyanis a fővárosi beruházások zöme, melyet a dollárkölcsönből és részben a költségvetésből fedeztek, akkor valósult meg. A fővárosi építkezések ellenére a válság jelei egyre erősebben mutatkoztak a közéletben. A kommunista befolyás alatt álló Munkanélküliek Országos Egységbizottsága irányításával 1930 tavaszán több tüntetés volt a fővárosban és a környéken a munkanélküliség megszüntetése érdekében, a válság erősödő jelei ellen. Nyár elején a kormány elfogadtatta a gabonajegyek bevezetéséről szóló, az úgynevezett boleta javaslatot, mely a válság következtében visszaesett gabonaexport miatt nyújtott némi felárat az árutermelő parasztságnak, leginkább a nagybirtokosoknak. Bár a gabona eladási ára felénél is kevesebbre esett vissza, a főváros ós a környék lakossága a kenyeret és a lisztet ugyanolyan áron vásárolta meg továbbra is; a mezőgazdaságnak nyújtott állami támogatás így az egész lakosságot sújtotta, nem beszélve az erre a célra felvett hitelek terhéről. A kormány kapkodása és ad hoc intézkedései a gazdasági életben, a munkásság ellen alkalmazott retorziók együttesen fokozták a kormány ellen kialakult hangulatot. A főváros közigazgatási bizottsága is feliratban fordult a kormányhoz, melyben intézkedéseket sürgetett a gazdasági helyzet romlása miatt — és olyan közmunkák megindítása érdekében, melyek a munkanélküliséget csökkentik. A kisebb-nagyobb megmozdulások fokozott tevékenységre késztették az MSZDP-t. 1930 augusztusában a fővárosi pártszervezetek értekezletén a két fővárosi híd megépítését és az Erzsébet sugárút kiépítését sürgették, amelyek a munkásság kereseti és munkaviszonyait, az alkalmaztatás mértékét javítanák. Bejelentették, hogy a fővárosi és környéki munkások szeptember elsején demonstrálni fognak. A pártszervezetek megbeszélésének fő témája volt a fővárosi törvényhatóság helyzete, a választások sürgetése, a nemrégen megjelent törvény elmarasztalása. A párt szeptemberi gyűlése főként a kialakult politikai és gazdasági helyzettel foglalkozott, a gazdasági válság okozta munkanélküliséggel és nyomorral, állást foglalt a párt passzivitásba vonulása ellen, és hangoztatta, hogy a passzivitás összeegyeztethetetlen a szocialista elvekkel. Felhívással fordult a főváros népéhez, melyben kijelentette, hogy az MSZDP önállóan vesz részt a fővárosi törvényhatósági választásokon. Követelte a felhívás a tömegek helyzetének javítását szolgáló községpolitika megvalósítását.

1 A helyzet azonban nem jobb, hanem egyre rosszabb lett. Az 1930. XLVII. tc. a válság hatására a kiadások apasztásáról és a jövedelmek megadóztatásáról, a takarékosabb gazdálkodásról intézkedett. A főváros kétségbeesetten fordult a kormányhoz, mert „a jövedelem kiesések miatt a gazdag főváros fizetésképtelen lesz", mint a felirat megállapította. Ugyanezt tükrözte az 1931. évi költségvetés megtárgyalása is. A baloldal— munkaalkalmak létesítését, többek közt a ceglédi vasútvonal felemelését (ami megszűnteti a halálsorompókat és munkaalkalmat is teremt), a kislakás-építkezések folytatását, közmunkák megindítását, illetve ezekre költségvetési fedezet beállítását indítványozta. Az év végén lejárt a fővárosi törvényhatóság már kétszer meghosszabított mandátuma. Bár a kormány még nem tűzte ki a választások időpontját, a városházi pártok készülődtek az összecsapásra. Már az év elején újabb csoportosulások voltak tapasztalhatók a polgári pártoknál. Friedrich ellenzéki csoportja Keresztény Nemzeti Párt néven kivált a Wolff-csoportból, kifogásolva annak parlamenti és a közélet egyéb területein is tapasztalható kormánytámogató tevékenységét. A demokraták frontja tovább bomlott. Vázsonyi János lett a demokraták vezetője, azonban már csak fiatalsága miatt sem tudta ugyanazt produkálni, mint korábban az apja, hogy összetartsa a különböző csoportosulásokat. Megalakult a hasonló politikai célokért küzdő Nemzeti Szabadelvű Párt Rassay és Baracs Marcell vezetésével. A különböző pártokból kiváltak csoportja, mint Éber Antal, Szilágyi Lajos, Nagy Vince, Klár Zoltán, Vámbéry Rusztem és mások, ezek az addigi várospolitikában fontos szerepet játszó személyek megkísérelték tömöríteni társaságukat.

2 Az ezekhez képest szilárd tömböt képező MSZDP is erősen készült a választásokra, a tömeg-elégedetlenségből és a szeptemberi tüntetésből olyan következtetést vonva le, hogy legalábbis a fővárosi választók zöme őket fogja támogatni a várospolitikában — szinte azt sugallva, hogy ezen a választáson minden megváltozhat a várospolitikában. Ez a reménykeltés minden alapot nélkülözött, mert a megváltoztatott fővárosi törvény, a pozíciókban bennülő jobboldal, a szétforgácsolódott polgári ellenzék olyan helyzetet teremtett, hogy még abszolút többség esetén sem sok minden változott volna meg a Városházán. A „most vagy soha" álláspont egyáltalán nem volt indokolt. A tömegerőt, melyet a szeptemberi tüntetés mutatott meg legjobban, a városházi többség elérésére kívánta az MSZDP felhasználni, A gazdasági válság jelentkezése a várospolitikában A pártok készülődése a törvényhalósági választásokra 19* 291