Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Rendkívüli közgyűlés ö#xzcli írása A törvényjavaslat tárgyalása és elfogadása volt eddigi bázisuk fenntartására. A Községi Polgári Párt exponensei, akik maguk is részt vettek a tervezet készítésében, védelmükbe vették azt és csak kisebb eljárási kérdéseket kifogásoltak. A demokrata és a liberális ellenzék világosan látta, hogy a tervezet antidemokratikus tendenciája őket is ki akarja szorítani a város vezetéséből. Az MSZDP vezetői is felléptek a tervezet ellen. Fővárosi befolyásuk érdekében fontos volt számukra a Városháza, és ezt veszélyeztette a tervezet. Azonkívül tömegeik is élénk figyelemmel kísérték a párt várospolitikai frakciójának tevékenységét. Illúzióik, melyeket a 20-as évek elején a Bethlen-kormánnyal szemben tápláltak, már megfogyatkoztak, és a belügyminiszter a városházi kérdésekről már tárgyalni sem akart velük. A tervezet nyilvánosságra kerülése utáni első közgyűlésen, 1929. október 9-én napirend előtt Farkas István, az MSZDP képviselője felszólalt a törvénytervezettel kapcsolatban; hangoztatta, hogy ,,a kormány reakciós politikát követ és belegázol az önkormányzati jogokba". A többi párt képviselője is reflektált a tervezetre ugyanezen a közgyűlésen. Petrovácz Gyula, a Wolff-párt egyik exponense hangoztatta, hogy sem pártját, sem Sipőczöt nem hallgatták meg az előkészítés során. Pártja nevében kijelentette, hogy az önkormányzatot sértő javaslatokat nem támogatják. Ugyanezen a közgyűlésen élesen támadta a kormányt Friedrich István, aki szerint a Bethlenkormány régen megérett arra, hogy lemondjon. Ahelyett, hogy a gazdasági kérdésekkel foglalkozna (a válság kezdetei mutatkoznak), Budapest polgárságát akarja járomra fűzni, úgy akar cselekedni, mint a vidéki szolgabírák.

123 Az említett közgyűlés után a törvényhatóság demokrata és néhány szociáldemokrata tagja rendkívüli közgyűlés összehívását kérte a főpolgármestertől, hogy a közgyűlés feliratot készítsen a fővárosi törvényjavaslat-tervezet tárgyában. A kérelmet 44 bizottsági tag írta alá. A közgyűlést október 23-ára hívták össze. Az ülésre két határozati javaslatot nyújtottak be, az egyiket Wolff Károly, a másikat Vámbéry Rusztem. Vámbéry indítványa a szabadságjogoknak az 1848-as alkotmány szerinti visszaállítását kérte az önkormányzatban, és javasolta, hogy a közgyűlés foglaljon állást minden tervezet ellen, amely sérti az autonómiát. A beadványok közt szerepelt a polgármesternek is egy összefoglalója a törvénytervezetről. Ez az autonómia eddigi történeti fejlődését tárgyalja. Végső összefoglalójában az önkormányzatot védi, az arányos, általános, titkos választási rendszert tartja helyesnek, és hangsúlyozza, hogy állást foglal az olyan tervezet ellen, mely ezzel az elvvel nem egyezik. Nyíltan vagy óvatosan fogalmazva, de minden indítvány, illetve összefoglaló a tervezet ellen foglalt állást.

124 Kozma Jenő pedig hangsúlyozta, hogy az adminisztráció megjavítására szükség van. Az autonómiát szerinte is védelmezni kell, és a kormány is jóindulattal kezeli az ügyet. Végül is a közgyűlés a pártok vezetőinek megbeszélése után elfogadta Wolff Károly indítványát, hogy felterjesztést intéz a kormányhoz. A határozat leszögezte, hogy az önkormányzatnak van joga a'főváros összes személyi és anyagi kérdésében dönteni. Szerényen a kormány tudtára adta, hogy a tervezet ellen van. Vámbéry indítványát leszavazták; a polgármesterét, mivel annak konklúziója azonos volt az elfogadott határozattal, nem tárgyalták. A fővárosi pártok és a sajtó útján felszínen tartott kérdésben a föld alá szorított kommunisták is hallatták hangjukat. Világosan látták, hogy a kormánynak uralma fenntartásához egyre reakciósabb törvényekre van szüksége — és a munkásság öntudatának növekedése is arra készteti a kormányt, hogy semmiféle meglepetésnek ne tegye ki magát a fővárosnál. Ebből az osztályszempontból világos képletből persze még nem következett az, hogy mindegy: ki van többségben a főváros törvényhatóságában. Az illegális kommunista sajtó megállapítása szerint, ,,ha diktatúra, hát legyen, legalább az áldemokráciától és a szociáldemokrata városi fecsegéstől megtévesztett tömegek is tudni fogják hányadán állnak". A KMP álláspontjában tükröződik a húszas évek végén eluralkodott szektás, dogmatikus állásfoglalás, ugyanakkor helyesen mutatott rá a KMP azokra a veszélyekre, amelyeket a fővárosi törvény megszigorítása hozott a fővárosi munkásságnak. A kormány bizonyos mértékig visszavonult és egynéhány kérdésben, történetesen a főpolgármester kinevezése, illetve választása kérdésében engedményt tett. A belügyminiszter a sajtónak adott nyilatkozatában már közölte, hogy a főpolgármestert ezután is választják. Bejelentette, hogy új kerületeket hoznak létre, a XI., XII., XIII., XIV. kerületet; a Csepeli Szabadkikötő és a Budaörsi repülőtér területét a fővároshoz csatolják. Nyilatkozatában a közgyűlési tagok számának emelését, 7 főtisztviselő választását és intéző bizottság megalakítását is közölte. Egy másik közleményben a tervezetet ért támadásokra válaszolt. Kijelentette, hogy a polgári ellenzék és az MSZDP a törvényelőkészítésébennem vett részt, így nincs lehetőség észrevételeik figyelembevételére. Az MSZDP képviselői nem jelentek meg nála az értekezleten, a polgári ellenzék pedig nem vett részt a vitában. A javaslat a Házban hasonló vihart keltett, mint a közgyűlésen. Az ellenzéki képviselők, elsősorban a szociáldemokraták indítottak harcot a javaslat ellen. Hangoztatták, hogy a törvényjavaslat helyesebb címe az lenne: ,,Wolff és Kozma Jenő örök hatalmának törvénybe iktatása".