Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A főváros mezőgazdaságának helyzete az 19201930 közötti évtizedben A főváros ipari peremövezetének fejlődése 1920 1930 között A főváros megművelhető területeinek összessége 19 444 hektár volt. A húszas évek folyamán e terület nem változott, csupán-az egyes művelési ágak által használt földterület csökkent némileg, így a szántóföldek területe 1920-ban 5354 hektár volt, 1929-ben már csak 5007, a kertterületé 3114-ről 3038-ra, a szőlőé 867-ről 719 hektárra csökkent.

116 Csökkent a legelőterület és a rétek nagysága is. A növekedés az erdők területénél 100 hektárt és az ugaron hagyott földeknél több mint 700 hektárt tett ki. A learatott terület nagysága ugyanez években 10 144 hektárról 7500 hektár körülire csökkent. A mezőgazdasági termelés értéke - egyedül a szem- és szalmatermelés adatai állnak rendelkezésre — 1,3 millió pengőről 1929-re 2,1 millió pengőre növekedett, ami inkább a kedvező értékesítési és árviszonyok eredménye. A főbb termékek hozama párhuzamosan a termelőterületek csökkenésével — némileg emelkedett, ami az intenzívebb földművelés eredménye. így példáuba búza vetésterülete csaknem 100 hektárral csökkent, a termelés mennyisége azonban csaknem 1000 mázsával nagyobb lett. Tény, hogy a többnyire kisebb ingatlanokon a földművelők — igazodva saját szükségleteikhez, a piaci árakhoz és az agrotechnikai követelményekhez — gyakran változtatták termeivényeiket. A bortermés 5 — 6000 hektoliter körül alakult, de különösen jó években a szüret után a pincékbe került must mennyisége a 10—14 ezer hektolitert is elérte, mint a különösen kedvező 1922 — 23-as években történt. A szarvasmarha-állomány a kedvező tej értékesítési lehetőségek folytán növekedett. Az 1920ban nyilvántartásba vett 815-tel szemben 1929-ben már 1823 szarvasmarha állt a mezőgazdasági lakosság istállóiban. A lovak száma viszont a géperejű járművek és munkagépek számának gyarapodásával párhuzamosan csökkent, 11 928-ról 6115-re. A sertések száma 3618-ról 4825-re növekedett. Az adatokból világos a főváros területén folytatott mezőgazdasági termelés jelentéktelensége a fővárosi fogyasztópiac ellátása szempontjából. A földműveléssel foglalkozó lakosság mind abszolút számokban, mind arányaiban csökkent: 1920-ban még 11 756-an, 1930-ban már csak 10 824-en, azaz 1,3, illetve az összlakosság 1,1 százaléka foglalkozott, illetve élt meg a mezőgazdaság területén. A termelés értéke 1929-ben — ide számítva a szőlőtermelés és az állattenyésztés 0,8 — 0,9 millió pengőre becsült értékét — legfeljebb 3 millió pengő volt, ami az országos 1660 millió pengő értékű termelés 0,18 százaléka. Budapest környékének a századfordulót követően megindult rohamos fejlődése a 20-as években folytatódott. Az ipari termelés alakulására vonatkozó összefoglaló adatok ugyan csak 1926-ig állnak rendelkezésre, mégis az 1920-as és az 1930-as népszámlálási adatok egybevetéséből kibontakozik a peremvidéknek a fővárosi fejlődést meghaladó lendülete és mértéke.

117 Az adatok a fejlődés gyorsabb ütemének bemutatásán túl még két további jelentős tényezőre világítanak rá a 158. A MÁV Istvántelki Főműhelyének (ma, Landler Jenő Járműjavító) gépműhelye a századforduló éveiben gyártott transzmissziós szerszámgépparkkal a 20-as években