Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
millió pengős kölcsönéből felépült a bánhidai erőmű; az áram távvezeték útján jutott el Budapestre. Az egy főre jutó elektromosenergia-termelés Magyarországon az 1921. évi 35 kWó-ról 1929-re 80 kWó-ra emelkedett. Budapesten az Elektromos Művek által termelt áramot tekintve 1921-ben egy lakosra 121 kWó, 1929-ben 218 kWó jutott. A budapesti áramfogyasztás világszínvonalon mozgott, a fejkvóta 1921-ben 100 kWó, 1929-ben pedig 300 kWó körül alakult. Vegyipar A vegyipar az 1920 —1929-es években fejlődött, a konjunktúrát az a sok kis gyár igyekezett kihasználni, melyek a korszak folyamán kezdték meg működésüket. Az 1921. évi 71 vegyipari gyárral szemben 1929-ben 123 vállalat létezett, ezek közül kettő volt nagyüzem — a főváros gázgyárai és a Hungária Műtrágyagyár Rt. , 22 középüzemnek számított. A többi vállalat csupán néhány munkást foglalkoztató kisüzem volt. A középvállalatok közül kiemelkedtek az ásványolaj-finomítók, a gyógyszer- és vegyészeti gyárak, továbbá az illatszert és szappant gyártó üzemek. A vegyészeti üzemek termelésüket az 1921. évi 40,1 millió pengőről 1929-re 120,0 millió pengőre növelték; az 1913. évi színvonalat 1926-ban érték el. A budapesti vegyipar az országos termelésnek csaknem a 60 százalékát adta. Fonó-szövő- A könnyűipar leggyorsabban fejlődő területének, a fonó- és szövőiparnak a fejlődését tekintve ipar megállapítható, hogy a magyar iparnak ez az ágazata érte el a legkiemelkedőbb eredményeket az 1920-as években. Míg a legtöbb iparág kapacitáskihasználási gondokkal küzdve alig vagy egyáltalában nem érte el az első világháború előtti termelési szintet, a textilipar termelési értéke az 1913. évinek 341 százalékára, munkáslétszáma csaknem 290 százalékra emelkedett. Ugyancsak ez az iparág növelte leginkább ipartelepeinek számát (az 1913. évi 20-ról 1929-ben 109-re), és az iparágban alkalmazott gépek lóerőszámát (az 1920. évi 30 223-ról 1929-re meghaladta a 100 000-et). A budapesti textilipar az országos termelés több mint 41 százalékát adta. A textilipar gyors fejlődését 1920 után több tényező is elősegítette. A legfontosabb az osztrák cseh verseny megszűnése az önálló Magyarország létrejötte következtében. Az új határokon belül maradt textilipar, amely a korábbi évtizedekben az erős verseny ós a Monarchiában kialakult termelési-gazdasági szerkezet következtében nem volt képes fejlődni, az országos igényeknek gyapjúszövetekből negyedét, pamutszövetekből felét, selyemszövetekből fél százalékát, jutaszövetekbol és zakókból kétharmadát tudta mindössze ellátni. A kezdetben behozatali tilalmakkal, majd vámvédelemmel óvott belső piac tág lehetőségeket biztosított az iparág fejlődésére. Sorra alakultak meg az új textilipari vállalatok; 1922 — 23-ban 36 vállalat kezdett üzemelni a fővárosban. Gyorsan fejlődött a főváros környékének textilipara is. Az új vállalatok egy része Ausztriából és Csehszlovákiából települt át, nem akarva kedvező piaclehetőségeit elveszteni, de jelentős volt azon magyar érdekeltségű vállalatok száma is, amelyek az ország korábbi területéről költöztek az új országhatárok mögé. Ruhaipar A ruházati iparra (1929-ben — megkétszerezve telepeinek számát — már 116 üzeme működött) szintén a gyors fejlődés jellemző; hasonló kedvező fejlődési lehetőségekhez jutva, mint a textilipar, megkétszerezte termelését, és egyes ágazataiból jelentősebb árutételek mentek külföldre. A ruházati gyáripar túlnyomórészt Budapestre koncentrálódott, a fővárosi üzemek az országos termelési érték 75 százalékát, a munkáslétszám 70 százalékát adták. A Pest környéki vállalatokat is ide számítva megállapítható, hogy a ruházati ipar jellegzetesen fővárosi iparág. A könnyű- A könnyűipar további ágazatai az 1920 és 1929 közötti években a fővárosi ipari termelésér egyéb ]j en elfoglalt pozícióikat lényegében megtartották, vagy némileg még javították is. A nyomdába sa a [^mr, csakúgy mint az első világháboni előtt, az országos termelés 90 százalékát, munkáslétszámának 87 százalékát, az alkalmazott gépi lóerők kilenctizedét nyújtotta. A fa- és csont ipar, amely főleg az asztalos- és kocsigyártó üzemeket reprezentálta, nemcsak a belföldi piacra termelt, hanem jelentős exporttal is rendelkezett. A bőr- és ruggyanta iparágba sorolt üzemek termelése az országos eredményhez 20 — 21 százalékkal járult hozzá. A szakma nagyobb üzemei, főként a bőrgyárak, Újpesten települtek. Az iparág legjelentősebb üzeme a Magyar Ruggyantaárugyár Rt. nemzetközi jelentőségre tett szert, munkáslétszáma — a konjunktúrától függően 1500 -2000 fő körül alakult. A papíripar a fejlődő ágazatok közé tartozott, termelését 1921-hez képest 1929-re ötszörösére növelte. A fővárosban csupán egy kisebb üzem foglalkozott papírgyártással; főleg papirosáru-gyártás, könyvkötészet volt a jellemző. A budapesti gyárak az országos termelés 72 százalékát állították elő. A papírgyártás nagyobb mérvű hazai beindítására az évtized konjunkturális éveiben került sor, amikor új vagy bővített üzemű gyárak kezdték meg a termelést Budafokon, Csepelen, Újpesten és Pesterzsébeten. Élelmiszer- Az élelmiszeripar a korszak folyamán erősen vesztett korábbi jelentőségéből, 50,8 százaléipar jjQg részesedése a budapesti ipari termelés értékéből 1925-ben 39,4 százalékra, 1929-ben 31 százalékra esett vissza. 1921-ben 174,9, 1928-ban 403,9 millió pengő értékű árut termeltek, tehát több mint 200 százalékos volt az emelkedés. A korábbi színvonallal összehasonlítva azonban már sokkal kedvezőtlenebb a kép, mivel ez a termelés a korábbinak csak körülbelül a 70 százalékát érte el. Az egyes ágazatok helyzetét tekintve szembeötlő a malomipar fokozatos
