Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A gyáripar szerkezete 1913-1929 1913 1925 1929 Iparáguk országosan Bp.-en országosan Bp.-en országosan Bp.-en Vas- és fémipar 15,5 7,1 9,5 7,5 11,3 9,2 Gépgyártás 13,8 20,1 7,7 12,2 10,2 14,8 Villamosenergia-termelés 1,5 — 3,9 4,9 4,2 4,6 Építőanyag-ipar 4,3 1.9 3,7 1,4 4,8 2,2 Vegyészet 7,8 7,5 6,4 9,0 7,4 9,4 Nehézipar összesen 42,9 36,6 31,2 35,0 37,9 40,2 Textilipar 4,8 2,5 12,6 12,2 14,2 14,0 Ruházati ipar 1,5 1.7 2,0 3,6 2,2 3,7 Bőripar 2,7 1,5 3,3 2,0 3,2 1,8 Faipar 2,5 2,0 2,7 2,3 3,2 2,8 Papíripar 0,6 1,0 0,7 1,4 1,2 1,7 Nyomdaipar 2,6 3,9 1,9 4,1 2,4 4,8 Könnyűipar összesen 14,7 12,6 23,2 25,6 26,4 28,8 Élelmiszeripar 42,4 50,8 45,6 39,4 35,7 31,0 összesen 100 100 100 10 0 100 100 zalékos részesedésével. Jellemző a könnyűipar térfoglalása, több mint 100 százalékos részesedésnövelésével. E fő csoporton belül a korábban jóformán hiányzó textilipar előretörése a legfeltűnőbb, de az ide sorolt valamennyi iparág növelte részesedésének mértékét. Az élelmiszeripar — a korábbi nagyobb területhez méretezett feldolgozó üzemeivel — jelentékenyen visszaesett. Összegezve: az ipar szerkezeti megosztásában bekövetkezett változások mindenképpen az új realitásoknak megfelelő, egészében kedvező irányú fejlődést indítottak meg az évtized folyamán. A budapesti A vas- és fémipar megszabadulva az osztrák, cseh és német ipar versenyétől növelte termelénak ága

iódí'e B

®*" ^ nyersvastermelés már 1926-ban elérte a világháború előtti színvonalat. Az acéltermelés na fej o ese ]Q28-ban 10 százalékkal haladta meg a háború előtti szintet. A vasművek exporttevékenységet is folytattak, belföldön az építkezések és a mezőgazdaság igényeltek nagyobb tételeket. A fővárosban és környékén tömörült az ország vas- és fémipari üzemeinek mintegy kétharmada. A fémművek a növekvő elektrotechnikai ipar fémáruszükségletének emelkedése következtében fokozták termelésüket. Az acél országos termelésén belül a csepeli kohók, a Ganz-gyár és a Hofherr-gyár öntödéi jelentősebb helyet foglaltak el. A színes és könnyűfémek előállítása terén a nagytétényi kohó jutott a jelentősebb szerepkörhöz. Jelentékeny részesedése volt a drótkötél, vasfonal-, kábelgyártó és drótárukat készítő gyárak csoportjának, a kovácsolt árukat, szerszámokat, szegeket és csavarokat gyártó üzemeknek. Ide sorolhatók az épület- és műlakatos gyárak, a csillár- és lámpaárugyárak. Az iparág új alapításai a Danuvia és a Vadásztölténygyár, Csepelen a repülőgépgyár. A legjelentékenyebb felszámolás az iparág területén a világháború éveiben 5000-nél is több munkást foglalkoztató Lipták-gyár leállítása volt. Gépipar A fővárosi gépipar erős koncentráltságára mi sem volt jellemzőbb, mint hogy a 2000 munkásnál többet foglalkoztató négy nagy gyár: a Ganz és Társa Danubius Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt., a Ganz Villamossági Gyár, a MAVAG és a Schlick Nicholson gyárak a termelés összértékének a felét, az iparágban alkalmazott motorok lóerejének 90 százalékát foglalták le. Mellettük hat nagyobb gépipari üzem 500-700 munkást foglalkoztatva a termelés 30 százalékát, az alkalmazott gépi lóerő 20 százalékát adta. A másfél száz kisüzemre a termelés 10 százaléka jutott. Ide számítva a Pest környéki nagyobb gépgyárakat, mint az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-t, a Hofherr-féle mezőgazdasági gépgyárat, a Kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Rt.-t, megállapíthatjuk, hogy a magyar gépipart lényegében a budapesti és a környékbeli gépgyárak jelentették, amelyek az országos gépipari termelésnek 80 százalékát adták. A gépipar közlekedési eszközök s az azokban felhasznált motorok, vasúti kocsik, mozdonyok, hajók, továbbá mezőgazdasági és erősáramú gépek, elektrotechnikai cikkek gyártásával foglalkozott. A békekötést követően az egyharmadára összezsugorodott fogyasztópiachoz képest a gépipar túlméretezettnek bizonyult. Indokolt lett volna az új gyártmánystruktúrára való átállás. Az elektrotechnikai cikkek és erősáramú gépek gyártása tekintetében különösebb probléma nem akadt; az iparág viszonylagos műszaki fejlettsége lehetővé tette a nagyobb mérvű exportot is. Az inflációs időkben a gépipar hagyományos gyártási ágai is viszonylag kielégítően prosperáltak: az 1921 —1922-es évek termelése békebeli vásárlóértékű koronában számítva