Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

A városnak már a múlt század végén volt vízműve, villanyáramot pedig a tröszt érdekkörébe tartozó helyi villamossági rt. szolgáltatta. A Speyer-kölcsönből a város 12 km vízvezetéket, 2 km csatornát és szenny vízátemelőt épített, és lolyamatosan építette tovább a mellékcsatornákat, azonkívül 80 lakást, melyből kettőt szeretetház céljaira vett igénybe a város. A város hírhedt nevezetessége volt a domboldalba vájt barlanglakás-telep, mely híján volt minden egészségügyi követelménynek és mindenféle betegségnek okozé)ja volt. A viszonylag nagy létszámú szociáldemokrata frakció állandóan küzdött ezek felszámolásáért, de a viszonyok nem tették lehetővé azok megszüntetését. A kormány megvett egy malomépületet és abból 164 szoba-konyhás lakást alakíttatott ki a barlanglakóknak, de közülük csak egy volt hajlandó a barlangot lakással felcserélni, ugyanis az odúkban ingyen laknak, a lakások bére pedig 80—100 pengő évente, közölte a népjóléti miniszter a képviselőházban. Egyebek mellett kezdeményezték városi közfürdő létesítését, amelynek céljaira a város ingatlant vásárolt, a Brázay-féle gyártelepet. Elhatározták a Eáber-féle ház városházává való átalakítását, melyben a bíróságnak is szántak helyet. A frakció kezdeményezte a dunai átkelés rendezetlenségének megoldását, az állattartások szabályozását, mentőszolgálat létesítését, a városi lakások bérének 20 százalékos csökkentését, a házassági tanácsadó és iskolaorvosi intézmény létesítését, fokozott útjavítást és fásítást, teherhajó-kikötő és dunai strand létesítését — melyek közül sok indítvány megvalósítását sikerült kiharcolniok. A környék várospolitikája jórészben a főváros függvénye volt, annyi különbséggel, hogy a helységek a főváros külterületeinél is rosszabb helyzetben voltak. Némely esetben haladóbb, a munkásság érdekében álló intézkedéseket is foganatosítottak, a fővárosnál visszautasított vagy elfektetett kezdeményezéseket is megvalósítottak. A környék társadalmi összetétele ilyenformában is éreztette hatását, amit kénytelen-kelletlen tudomásul kellett venni. Kedvezőtlenebb helyzetük ellenére a szociális segélyek, a gyermekek, az elaggottak támogatása ügyében, főleg ahol a szociáldemokratáknak nagyobb befolyásuk volt a képviselőtestületben, mint Újpesten, Budafokon, Pesterzsébeten, jelentős kezdeményezések születtek. A főváros környéki szociáldemokrata várospolitikusok közül sokat tevékenykedtek Újpesten Mihályi Ferenc és Pogácsás Menyhért, Rákospalotán Gondos József, dr. Gosztonyi Oszkár és Totzer Vilmos, Kispesten Linhardt Antal és Barabás János, Pesterzsébeten Szekeres Sándor és Pálfi Gyula, Pestlőrincen Both Béla, Budafokon Bonyár János és Pentz Károly, a városi-községi képviselőtestületek tagjai. Többen közülük, mint Linhardt és Szekeres, az MSZDP Országos Községpolitikai Bizottságának is tagjai voltak. A Mmyék in- A környékbeli helységek az elmaradás behozása mellett persze nem voltak mentesek a szűk tegrálódási tö- helyi érdekek képviseletétől, az elvtelen torzsalkodásoktól sem, és ezekből még a baloldal is rekvései, azok kivette részét. Ezek leginkább a települések elkülönülési vagy egyesülési törekvéseiben, azok problémai változásaiban mutatkoztak meg leginkább. A húszas évek végén Újpest folytatott küzdelmet azért, hogy a vármegye bilincseitől megszabadulhasson, hogy önálló törvényhatóságú város legyen Rákospalota és Pestújhely csatlakozásával. A létrehozandó közigazgatási egység, mely Debrecen lélekszámával bírt volna, a helyi érdekek és a megye ellenkezése következtében nem jött létre. Hasonló kezdeményezés volt Kispesten is, ahol Pestszent! őri ne csatlakozásával közel 100 ezres lélekszámú város jött volna létre. Az egyesülést a szociáldemokraták erőltették, de a lőrinci közigazgatás vezetőinek ellenállása miatt nem valósult meg. A főváros keleti szomszédságában levő községek szintén az integrálódás felé haladtak. Itt azonban nem alakult ki nagyobb településközpont, amely a város funkcióit betöltötte volna. A közigazgatás különböző feladatait Kispesten, Gödöllőn, Vácott, Mátyásföldön látták el, ezeknek a rendezése a vármegyének is érdekében állt. A létrehozandó Pestújváros érdekében a megye a lakosságot megszavaztatta, amikor is a lakosság többsége a városítás mellett szavazott, hogy megkönnyítse és megteremtse a fővároshoz való csatlakozás feltételeit. Az adózók egy része a kormánypárt támogatásával a belügyminiszterhez küldöttséget menesztett, hogy a rájuk váró többletköltségek miatt tiltakoznak a négy község — Rákosszentmihály, Sashalom, Mátyásföld, Cinkota egyesítése ellen. A kormány az indoklást elfogadta és az egyesülés nem jött létre. A budai oldalon Budafok szerette volna a vele jórészben összeépült Albertfalvát és Kistétényt (Budatétény) egyesíteni, és az a közművesítés szempontjábé)l járt volna haszonnal. A csatlakozás azonban elsősorban az albertfalvaiak ellenállása miatt nem valósult meg, azok ugyanis inkább a fővároshoz kívántak csatlakozni, és attól várták elmaradt községpolitikai feladataik megoldását.

100 A kö-' a-ra ^ kormány közben foglalkozott a közigazgatási reform kérdéseivel. Egyrészt az ellenforradatéisi reform '

om győzelme után az 1886-os törvény rendszerét konzerválták, és ez már sokaknak avultnak törvényterve- hatott még a kormánypártban is, azonkívül ez a rendszer nem volt elég biztosíték a kormányköre rök számára befolyásuk érvényesítésére. Kézenfekvő példát jelentett ebből a szempontból a fővároskörnyék is, ugyanis a liberális ellenzék és főleg a szociáldemokraták komolyan vették a várospolitikát, egy-egy esetben még a többséget is megszerezték, és ez nyilván nem lehetett Bethlenéknek sem valami csábító ígéret a jövőre nézve. Ezért kellett olyan megoldásokat találni.