Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

gadta a kormány a döntést. A szociáldemokraták botrányt csaptak és tiltakoztak, hangoztatva; ,,a kormány jogtalanul vette el ingyen és most a fővárossal akarja megvásároltatni". A tiltakozás persze nem sokat jelentett, a vásárlással a főváros gazdagította a Károlyi-hitbizományt és az államkincstárt a főváros lakosságának a terhére.

93 Abban az évben került napirendre a Községi Takarékpénztár létrehozásának kérdése is. A főváros bankjának létrehozása a baloldali várospolitika évtizedes követelése volt, szerepelt a szociáldemokraták községpolitikai programjában is; ennek ellenére a kérdés napirendre tűzése közgyűlési botránysorozatot, egyhónapos obstrukciót eredményezett. A jobboldali pártok az Egyesült Eővárosi Takarékpénztár átvételével és szanálásával akarták a főváros bankját létrehozni. A rosszul működő bank átvételének tervét még tetézték azzal, hogy a hasonlóan rosszul gazdálkodó Vásárpénztárral akarták egyesíteni. A baloldal obstrukciójára a jobboldal engedményt tett, és önállóan, a főváros részvényjegyzésével hozták létre a Községi Takarékpénztárt; közel fél millió pengővel kevesebbe is került, és az igazgatóságba a baloldal képviselői is bekerültek. A kormány is jóváhagyta a közgyűlés határozatát, pedig előzetesen erőszakolták a csőd előtt álló bank szanálását. A belügyminiszter leirata hangoztatta, hogy „kivételesen nem kíván elzárkó-zni a főváros közönségének kívánsága elől".

94 Az ellenforra- Jelentősek azok a politikai állásfoglalások, melyeket a szociáldemokrata városatyák a tördalmi, fasisz- vény hatósági bizottság különböző ülésein hangoztattak, vagy tiltakoztak a kifejezetten ellentó, soviniszta f

orra

dalmi megnyilatkozások ellen. Az MSZDP helye megvolt az ellenforradalmi rendszerben, megnyilvánít- . ./, r • •n/ ,. • , , , , ,n, , lások elítélése viszont saját elvi álláspontja — marxista partnak tartotta magát — es a mögötte allo munkás tömegek, ha nem is mindig az osztályharc alapján állva, de arra késztették a pártot, hogy a kifejezetten ellenforradalmi, fasiszta, soviniszta tevékenységtől elhatárolja magát, küzdjön az ilyen jelenségek ellen. Telítve volt ezekkel a közigazgatás is, az egész közélet, melyekkel szemben minden apró, sokszor jelentéktelen tiltakozás is fontos volt. A városházi élet, a jobboldali pártok tevékenysége állandóan arra késztette az MSZDP-t, hogy ezektől elhatárolja magát. A párt városházi tevékenységét végigkísérte a tanszabadság korlátozását szabályozó törvény, közismert nevén a numerus clausus elleni tiltakozás, a rendelkezés visszavonásáért vagy legalábbis enyhítéséért folyó küzdelem, a leventeképzéssel való szembenállás, az ifjúság fasiszta szellemű nevelése elleni tiltakozás, a katonai célú leventeképzés, az oktatók embertelenségeinek leleplezése, a leventeegyletek segélyezésének megtagadása, tiltakozás a fasiszta, félfasiszta egyesületek, szövetségek támogatása miatt, ezen szervezetek soviniszta, antiszemita akcióinak, tüntetéseinek elítélése, ezekért a főváros és a kormány felelősségének hangoztatása. Az ilyen kérdéseket rendszerint napirenden kívül tették kifogás tárgyává a szociáldemokrata törvényhatósági bizottsági tagok, de számtalan esetben egyéb ügyek kapcsán is hangoztatták véleményüket. Az 1926. február 3-i közgyűlésen pl. Bíró Dezső, Propper Sándor és Horovitz Gábor nagy kirohanást intézett a leventeoktatók képzési tanfolyamának költségei ellen. Március 24-én az oktatók illetményeire póthitel engedélyezésének jóváhagyása és a testnevelési pótadó bevezetése körüli vita fokozódott közgyűlési viharrá. A baloldali bizottsági tagok hangoztatták, hogy a leventemozgalomnak politikai céljai vannak, a testnevelés csak jogcím, ezért az ifjúság ellenforradalmi szellemben való nevelésére nem hajlandók pénzt adni. „Gömbös legényeinek nem adunk pénzt! Munkásházat építsenek helyette !" — kiabálták a szociáldemokrata bizottsági tagok. Érdekes volt a szavazás aránya is; csupán 4 szavazattal kapott többet a tanács javaslata, mint az ellenzék indítványa a javaslat elvetésére.

95 Az MSZDP politikai felfogásából következtek azok a demonstrációk, melyeket a szociáldemokrata városatyák a különböző irredenta, soviniszta megnyilvánulások ellen tartottak, mint az összes jobboldali szervezetet tömörítő Társadalmi Egyesületek Szövetségével való szembenállás, a főváros felsőházi tagjainak megválasztásánál a szavazásban való részvétel elutasítása, lord Rothermore fiának fővárosi ünneplésétől, a Kossuth-szobor avatási'ünnepségéről való távolmaradás, Horthy tízéves kormányzósága alkalmából megtartott díszközgyűlésről való kivonulás. Egy-egy ilyen demonstráció a jobboldal dühét az MSZDP ellen'irányította és arra is alkalmas volt, hogy a pártot harcias, az ellenforradalmi rendszerrel élesen szembenálló pártnak tüntesse fel, mintha a látványos demonstrációk mögött egy forradalmi párt állana — ami csak részben volt az igazságnak megfelelő. A baloldal ugyanis a várospolitikában sohasem jutott érvényesülésre. Hatása inkább a pártszervezetek javaslataiban, a hatósági intézkedések elleni tiltakozásokban mutatkozott meg. Az MSZMP, létrejötte után, főként kívülről és alulról késztette a pártvezetést a munkásság érdekében álló állásfoglalásokra a különböző várospolitikai kérdésekben. A kommunisták és az osztályharcos munkások bírálták is a felemás politika miatt az MSZDP vezetőit, a városházi frakciót is. Ugyanis azzal a munkásság zöme tisztában volt, hogy ezekkel a demonstrációkkal a rendszer arculatán nem lehet változtatni. Rosszallását fejezte ki Bethlen is az MSZDP tevékenysége miatt már a fővárosi választások előtt mondott beszédében, amikor is azt hangoztatta, hogy a szociáldemokraták becsapták őt, de önmagukat is. Szakítani kellett volna a két-