Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
1921-ben — néhány évi szünet után — újjászerveződött az Alkoholellenes Munkásszövetség. Gyors fejlődésük eredményeként a gomba módra szaporodó fővárosi és környéki csoportok összefogására 1928. június 23-án budapesti szervezetet hoztak létre — de hatósági nyomásra másfél év múlva ez a szervezet megszűnt. A húszas évek közepétől kiadták a Munkássport ós Egészség című lapot, mely 1926-tól Munkáskultúra néven jelent meg. A lap kiadásában a TTE és az eszperantisták is részt vettek. Az Alkoholellenes Munkásszövetség tagjainak száma ebben az időben 250—300 lehetett a fővárosban. Hatékonyságuk messze túlterjedt taglétszámukon. Lapjaik, szavalókórusaik, kiállításaik visszhangot keltettek az egész fővárosi munkásmozgalomban. Amit a pártszervezetekben és szakszervezetekben nem tehettek meg, azt itt kevesebb veszéllyel csinálhatták. Egy-egy ilyen szervezet betiltása kevésbé veszélyeztette a munkásság legalitásának megőrzését, mintha egy szakszervezet működését akadályozták volna meg a hatóságok. Érdekes megemlíteni az Alkoholellenes Munkásszövetség és az eszperantisták közös, 1928. őszi kiállítását. Plakátjaik, mint azt a hivatalos jelentés megállapította, rendőrség- és csendőrségellenesek. 83 Nem véletlen, hogy már egy évvel korábban, az MSZMP felszámolását célzó második letartóztatási hullám idején a rendőrség országos parancsában a következő szerepelt: „Számbaveendő az is a házkutatások során, hogy ezek az emberek nem tagjai-e esetleg a Természetbarátok körének [sic], valamely eszperantó egyesülésnek, alkoholellenes munkásszövetségnek, mert ezek a szövetségek többnyire takarói azoknak a kommunista összejöveteleknek, amelyeket különben a hatóság nem engedélyezne." A jelentésben is említett eszperantó szervezetek a fővároson és környékén túl is jelentősek voltak. Meg kell említeni a Gyermekbarátok Egyesületét, amely a turisztikus célkitűzése mellett okos nevelőmunkát is végzett. Működésével azonban elsősorban a munkásgyermekek nyomorának enyhítését kívánta előmozdítani. Egy-egy akciéíjukhoz az ellenforradalom körülményei között politikai bátorság is kellett. Ilyen volt például az 1921. április 27-én rendezett nyilvános hangversenyük, amelynek bevételét a fővárosi és környéki beteg munkanélküliek és gyermekeik segélyezésére használták fel. A hatóságok ellenszenvvel figyelték a gyermekbarátok tevékenységét. 1921-ben a Wekerletelepi szervezetet eredményes működése miatt kérték betiltani. Az egyesület elleni hajsza másik eklatáns példája a pestlőrinci eset volt. 1922. május 14-én a Gyermekbarátok állatkerti kirándulásra vitték a gyerkeket. Mivel az egybeesett — valószínűleg nem véletlenül — az istentisztelet idejével, az iskolaigazgató feljelentést tett a rendőrségen, és a budapesti főkapitányság közbelépésére a kispesti rendőrség megszállta a villamosvonalat, leszedték a csoportot a villamosról, s rendőri fedezettel vonultak a gyerekek a misére. A szocialista munkáskultúra és munkássport különböző egyesületei a munkásmozgalmon belüli irányzatok terepei is voltak. A szociáldemokrata irányítású szövetségek, egyesületek soraiban fokozatosan tért hódítottak a kommunisták, sőt egyes csoportosulásokban az Övéké volt már ebben az időben a vezető szerep. De nemcsak ez a két alapvető irányzat kapott itt helyet. Ezek az egyesületek a munkásmozgalom frakcióinak működési területei is voltak. Itt ugyanis sokféle ember jött össze, hiszen az illegális KMP-től nem csupán a likvidátorok és a pártellenes frakciók szakadtak el, hanem egy-egy nagyobb letartóztatási hullám után egész sor aktív kommunista kapcsolat nélkül maradt, s az újbóli kapcsolatfelvétel reményében a szociáldemokrata kultúregyesületek felé húzódtak. Másrészt igaz az is, hogy ezeknek az újbóli bekapcsolása konspirációs okokból nem volt veszélytelen, mivel rendőri felügyelet alatt álltak. Mindezek mellett a párt vezetésében az újra és újra felbukkanó szektás, ultrabaloldali irányzatok türelmetlensége a lehetséges káderek sorától zárké)zott el a provokátoroktól való félelem miatt. Marxista ok- Ezek az egyesületek jó lehetőséget nyújtottak a marxista szellemű oktatásnak, a tovább tatás a szociái- képzésnek, a vitáknak is. Korszakunk végére jelentkezik a „100%" c. folyóirat, amely a párt demokrata szellemében igyekezett összefogni a legális csoportokat. Vasárnapokon a „100%" hajókiránduegyesuletekben i^^kat szervezett, így kikerültek a közvetlen rendőri felügyelet alól. Egy ilyen kirándulást ír le Gereblyés László 1928 júniusából: kezdetben a bányász zenekar játszott, később az alkoholellenes dalosok léptek fel. Kilenc órakor jöttek a szavalókórusok: a „100%," kórusa az egyik, a kőbányai és a pesterzsébeti kórus a másik oldalon. Hazafelé a hajón, szemben a váci fegyházzal, már a három kórus együtt adta elő Majakovszkij Kékzubbonyosok című költeményét. Egy-egy ilyen kirándulás szubjektív élményeivel, pozitív politikai műsorával fontos nevelő eszközt jelentett. A Stromfeld A fővárosi munkásmozgalom keretein messze túl, a fővárosi szocialista munkásmozgalom Aurél szer- minden formájában hatott és jelentkezett a szociáldemokrata párton belüli ellenzék. Külön vezte rendező me g k e Il emlékezni Stromfeld Aurélról, aki köré már 1926-ban csoportosultak azok, akik az garda jelentő- MSZDP-bó'l kilépni nem akartak, de elégedetlenek voltak a pártvezetés működésével. Az ő sege vezetése alatt működött az ún. „munkásellenzék". Az ellenzék kiemelkedő alakjai voltak: dr. Madzsar József és dr. Kiss Jenő. Az MSZDP XXV. kongresszusán az ő felszólalásaik felidézték a korábbi ellenzék: Vági István, Weiszhausz Aladár és társaik harcait. A Stromfeld Aurél
