Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

vezet tagságának száma. Mivel a kiváltak csak 3000 — 3500 tagot fogtak össze, közel 12 ezer munkás elveszett a szocialista munkásmozgalom számára. A MEMOSZ-nál az ellenzék kizárása 7000 fővel csökkentette a taglétszámot. Következetes küzdelmük eredményeként három év múlva, 1928-ban visszavették a kizártakat. A cipészeknél az MSZMP-vel való szimpatizálást tárgyaló kizárások közel 6000-rel csökkentették a taglétszámot. Egy részük visszakerült később a mozgalomba, a többség azonban a szocialista szervezetek számára végleg eltűnt. Itt olyan munkástömegekről volt szó, amelyeknek fontos szerepük volt s lehetett volna továbbra is a fővárosi és környéki munkásmozgalomban. Most kezdhettek hatni a szociáldemokrata szervezkedés politikai hibái és az ipari szerkezetváltozás okozta negatív tényezők: új, a hagyományos munkásmozgalomtól távol álló munkásrétegek gyors számbeli növekedése. Ezekre az évekre nyúlik vissza a jobboldali és fasiszta politikai szervezetek munkástagjainak elkülönülése a szociáldemokrata és a keresztényszocialista szervezkedéstől. Néhány kísérlettől eltekintve, nem törte át a Magyarországi Szociáldemokrata Párt a saját káros hagyományainak korlátait a segédmunkások szervezkedése, illetve szervezése terén sem. Nem vették észre azt sem, hogy a fővárosban a megnőtt iparágak, mint például a vegyipar, zömében segédmunkásokat foglalkoztatott, az iparágak jellegét ez határozta meg. Egy-egy szakmunkás csoportnyi képzetlen munkást irányított. A húszas évek vége felé a szociáldemokraták korábbi, csak a parlamenti politika favorizálásában, illetve annak mindent alárendelő taktikájában jelentős változások figyelhetők meg. E változásban nagyon sok fontos tényező működött közre: a pártvezetés tevékenységének állandó bírálata a tagság részéről, a szakadatlan ellenzéki tevékenység, kísérlet az állandó lemorzsolódás megakadályozására. De van egy új tényező is, ez pedig a politikai életben való aktívabb részvétel visszahatása. A pártéletben az aktív politikai munka elsősorban fővárosi és környéki jelenség — ahol a Az MSZDP munkásság arányától elmaradóan, de mégis nagymértékben vett részt az MSZDP a képviselő- szervezeti és testületekben, a közigazgatási bizottságokban. Ez lehetőséget adott az addiginál hatékonyabb P

aríelete szociálpolitikai program kidolgozására. Ehhez jobb tömegkapcsolat és szélesebb politikai bázis kellett magában a munkásság soraiban is. A nagyvárosi politika — a modern várospolitika — a húszas évek végétől az addiginál pozitívabb felépítésű szervezetet, illetve szervezeti hálózatot s új dolgozó rétegek bevonását igényelte. Az MSZDP-nek a várospolitikába való bekapcsolódása olyan területen kívánt újat a párttól, amely a húszas évek közepéig még nem volt a vezetés érdeklődésének homlokterében. Szakasits Árpád az MSZDP 1928|januárjában megtar133. Munkássportolók felvonulása a fővárosi utcán, 1927