Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

ellenzékiség melletti megalkuvást, ,,az elveink fenntartása melletti" meghunyászkodást jelentette, mint számtalan esetben tapasztalható volt. Községpolitikai programjuk és a gyakorlati alkalmazása példájaként osztrák testvérpártjuk elmélete és gyakorlata szolgált, mely a kapitalizmus viszonyai közepette az 1920-as években valóban dicséretes eredményeket produkált a bécsi községpolitikában. A magyar szociáldemokraták állandó érintkezésben voltak a bécsi városi vezetőkkel, tőlük kaptak instrukciókat községpolitikájuk kialakítására.

55 Hozzásegített ehhez még az emigráció is, főleg a Garami vezette „Jövő" csoport, míg a Kunfi vezetése alatt álló „Világosság" csoport éles kritikával illette az itthoni szociáldemokraták tevékenységét. A pártgyűlés után ugyanis a legfontosabb feladatnak a fővárosi választásokra való felkészülést tekintették. Ennek érdekében folytattak tárgyalásokat a polgári ellenzék képviselőivel, hogy blokkba Az ellenzéki tömörülve vegyenek részt a választásokon, együttesen megszerezzék a szavazatok nagyobb blokk megalarészét és a kurzus uralmát megszüntessék a Városházán. Az emigráció és az itthoni szociál- dúlása demokrata baloldal is a szövetkezés ellen volt, végül is egy féléves vita után 1924. december elején létrejött a Demokratikus Ellenzéki Pártok Blokkja, mely nyilatkozatában hangoztatta, hogy az ellenzék a kisebb ellentéteket félretéve szövetségre lépett, és együttesen vesz részt a fővárosi választásokon. A blokk intéző bizottságában az MSZDP jobboldali vezetői: Peyer, Peidl és Farkas István mellett a demokraták vezetője: Vázsonyi Vilmos, a Kossuth-párt részéről Rupert Rezső, elnökként pedig az akkor ellenzéki Szilágyi Lajos földbirtokos, egykori vezérkari tiszt vettek részt. Az ellenzéki szövetség nyilatkozata a demokratikus átalakulás követelései mellett várospolitikai akcióprogramot is megfogalmazott, többek között egyszerűsített adózást, az igazságtalan adók eltörlését, takarékosságot az államháztartásban, a dolgozó rétegek érdekében megvalósítandó szociálpolitikát, a drágaság és a munkanélküliség elleni törvényalkotást, a szanálás igazságosabb végrehajtását, hogy az ne a dolgozókat sújtsa. Ezen megállapodások alapján vettek részt a szociáldemokraták az 1925-ös fővárosi választásokon ellenzéki blokkba tömörülve. Az ellenzéki szövetség létrehozása és ebben a szociáldemokraták szerepe szolgáltatott okot a baloldali ellenzék kiválására az MSZDP-ből, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt létrehozására. Ez ugyan inkább jogcím volt, mert az okát az osztályharc különböző értelmezése képezte. Az ellentét már sokkal régebben is megvolt, mely a paktum nyilvánosságra hozatala után egyre élesebb formát öltött. Ez az új helyzet tette lehetővé, hogy a kommunisták és az újonnan létrehozott marxista Kommunista párt is közelebb kerüljön a községpolitikai kérdésekhez, annak politikai gyakorlatához, amelyre községpolitiaddig nem volt lehetőség. A kommunista mozgalom figyelemmel kísérte a községpolitikai fel- ^? wanyeiadatokat, de erejét a mozgalom áldozatainak megvédése, a szervezeti keretek kiépítése, a mozgalom elméleti kérdéseinek tisztázása kötötte le. A III. Internacionálé határozatai megjelölték a községpolitika helyét, hangoztatva, hogy az általános politika alaptételei és irányvonala szabják meg a községpolitika irányvonalát, mely alárendelt, de a kommunista politika igen fontos része és lépcsőfok a hatalom átvételének útján. A kommunista kommunálpolitika (ahogy a községpolitikát a nemzetközi munkásmozgalomban nevezték) elhatárolta magát a szociáldemokrata kommunálpolitikai elvektől, hangoztatva, hogy azok a burzsoá állam keretén belül akarják céljaikat elérni, a kommunisták pedig a burzsoá állam lehetőségeinek felhasználásával akarják a munkásosztály hatalmát létrehozni.

56 A kommunista mozgalom a községpolitika feladatait alárendelte a proletárforradalom kivívásáért folytatott harcnak, elhatárolva a kommunista elveket a „községi szocializmus" szociáldemokrata elméletétől, mely szerint a községek és városok önkormányzatának többségi meghódításával lehet a munkáshatalmat létrehozni. A proletárdiktatúra elsődlegességének hangsúlyozása mellett a kommunista mozgalom kevesebb súlyt fektetett a részfeladatokra, és ha ehhez még hozzávesszük, hogy a szocialista forradalomhoz való átmenet kérdései az 1920-as években még nem kidolgozottak, akkor érthető, hogy a magyar kommunista mozgalom sem foglalkozott súlyának megfelelően a községpolitika kérdéseivel. Közvetlen községpolitikai gyakorlathoz az illegalitás körülményei miatt a párt nem jutott, viszont kettős vonatkozásban, mint az MSZDP községpolitikájának bírája és az MSZMP ezen politikájának támogatója közvetett hatást gyakorolt a községpolitikára. Az első nézeteltérés az MSZDP községpolitikai tevékenysége és a jelentkező osztályharcos községpolitika között a Demokratikus Blokk létrejötte és a fővárosi törvényhatósági bizottsági választásokon való részvétel kérdésében volt. Az MSZMP röpirata árulásnak nevezte a szövetséget. A röpirat azon állítása, hogy a ,,badeni bölcs" (Vázsonyi Badenben gyógykezeltette magát ebben az időben), Ehrlich (téglagyáros) és Krausz Simi (a húszas évek tőzsdei manőverekről ismert bankárja) nem lehet a munkásérdekek képviselője, a szövetség táborában valóban meglevő osztályellentétekre hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor a leninizmus elmélete és