Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Ezek között jövőbe mutató jelentőségénél fogva ki kell emelnünk Budapest városfejlesztési programjának elkészítését. Előzményei két várospolitikus, Palóczi Antal és főként Harrer Ferenc nevéhez fűződnek. Mint ismeretes, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1871-ben nemzetközi pályázatot írt ki a pesti oldal „általános szabályozási tervére". A beérkezett pályaművek alapján a saját kebelében készített tervet 1872-ben „meg is állapította", ettől az időtől kezdve azonban az egész város területét felölelő, átgondolt program alapján álló új terv készítésére még hosszú ideig nem került sor. Palóczi Antal 1894-ben követelte először új általános rendezési terv készítését. Ennek érdekében számos cikket írt, megmozgatta a Magyar Mérnök és Építész Egyletet, kidolgozta egy új tervpályázat programját, de javaslatai sorra megbuktak a hivatalos körök érdektelenségén vagy ellenállásán. 1919-ben fordult utoljára a közvéleményhez az általános terv érdekében. Harrer Ferenc neve először 1900-ban szerepelt, mint előadóé, az általános szabályozási terv fontosságára rámutató III. ügyosztályi előterjesztésen. Ezt a problémát a Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságában 1932-ben veti fel ismét, és eléri, hogy a tervezés előfeltételéül szolgáló városfejlesztési program készítésére külön bizottság alakuljon. Harrer-féle A Harrer-vezette bizottság által készülő program alapján már 1939-ben sor került az új Budaváros/ejiesz- pesti Építésügyi Szabálvzat megalkotására, majd 1940-ben a Főváros forgalmi úthálózatának ti program megallapításara

. Budapest városfejlesztési programja, amely a kiküldött különbizottság jelentéseként 1940-ben került publikálásra és megállapításra, rögzíti, hogy Budapest egész területét „városias kialakításra szánt területnek" tekinti, a még fennálló mezőgazdasági területek tartalékterületnek számítanak. Állást foglalt a műszaki igazgatás egysége mellett, ebbe a közlekedés és közművek tervei elkészítésének szervezetileg egységes megoldása is beletartozik. A „Telepépítéspolitika" c. fejezet a program legfontosabb része. Célkitűzései — a lakosság minden rétege számára gazdasági és kulturális igényeinek megfelelő lakás biztosítása, káros hatások elleni védelme, üdülési területek fenntartása, közgazdasági-pénzügyi lehetőségek figyelembevétele stb. — összhangban állnak a lefektetett fejlesztési irányelvekkel: a beépítési intenzitás csökkentésével, a légtérarányok növelésével, a beépíthető terület kisebbítésével. A program szerint távlatban mintegy kétmillió lakos számára kell Budapest területén lakóhelyet biztosítani. A kistelkes családiházas területek növelése is szükséges, de városgazdasági szempontból elsősorban a belső városrészek újjáépítését kell előmozdítani. Budapest telepítési politikájában követendő alapelvek: a beépítési terület csökkentése, a közművekkel, közlekedéssel, közintézményekkel el nem látott területeknek a településből kizárása, a kialakult és kialakítandó központoktól fokozatosan kifelé haladás, a betelepült területek közt kimaradt szigetek beépítése. A közművek és közlekedési vonalak vezetésének célja elsősorban a már betelepült területek ellátása. A program állást foglal a kialakult városszerkezet fenntartása és folyamatos továbbfejlesztése mellett. A városfejlesztési program első ízben kategorizálja az iparüzemeket zavaró hatásuk szempontjából, a bűzös üzemeknek Budapest területéről teljes kitiltását, a zavaró üzemeknek a város déli és délkeleti széleire telepítését, a nem zavaró üzemeknek vegyes ipari-lakóövezetbe helyezését tartja szükségesnek. A budapesti gyógyfürdők kérdésével a program részletesen foglalkozik; többek között javasolja a gellérthegyi Citadella megnyitását a nagyközönség számára, a Tabán-hegyoldalban gyógyszálló, a Császár fürdőtől északra fürdőkórház építését. Első ízben tartalmaz javaslatot Budapesten parkhálózat létesítésére, illetve a meglevő zöldterületeknek parksávokkal való összekötésére; a gellérthegyi parknak a tabáni és németvölgyi temetővel, a Döbrentei téri parknak a Tabánon, Horváth-kerten, Vérmezőn, Városmajoron át a Budakeszi-erdőkkel való összekapcsolására. A pesti oldalon a Rákos-patak völgyének parkosítását, a Városligetnek és a Népligetnek parksávval összekapcsolását irányozza elő. Irányelve, hogy a város bármely pontjától egy—másfél kilométer távolságban nagyobb parknak kell lennie, ezt a követelményt azonban a pesti oldal belső részeire vonatkozólag megvalósíthatatlannak tartja. A program az állandó kiállítás helyéül a Lágymányost javasolja (a Nemzeti Stadionnal együtt), az új budai színház elhelyezésére a Tabán és a Vérmező közti területet tartja megfelelőnek. A forgalmi kérdéseket tárgyaló négy fejezet a víziutakkal és kikötőkkel (III.), a nagy vasutakkal és légi forgalommal (IV.), a forgalmi úthálózattal (V.), végül a városi vasutakkal és az autóbuszhálózattal foglalkozik. Külön fejezet tárgyalja a városesztétikai jellegű követelményeket „városszépítés" címszó alatt. Első ízben kísérli meg Budapest városképi, várostörténeti, műemléki értékeinek, védendő épületeinek és városképeinek számbavételét, a városkép javítását célzó fásításra és a zavaró, városképet rontó elemek eltávolítására vonatkozó javaslattételt. Néhány jelentős városképi