Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

„Magyaros stílustörekvések'" tása. Ennek ellenére — bár a harmincas évek elejétől fogva mind gyengébb színvonalú alkotásokat produkálnak az eklektika a korszak végéig nem tűnik le a színről. Amikor a modern építészet szerkezeti és formai elemei a bérházépítésben gazdasági és funkcionális igények következtében csaknem százszázalékosan elterjednek (ami nem azt jelenti, hogy a „modernnek" nevezett bérházak arányaikban, részletformáikban nem őrzik tovább az eklektika megszokott stílusjegyeit), ugyanakkor a középületek egy része — különösen a templomok, a lakóépületek közül a pénzarisztokrácia villáinak többsége továbbra is a mind silányabbá váló eklektika jegyében épül. A modern építészet tárgyalását megelőzően még több kisebb-nagyobb mértékben eklektikus jellegű építészeti irányzatról kell megemlékeznünk, hogy a korszak alkotásait át tudjuk tekinteni. Az egyik irányzat az építészeti romantika újraéledése, mely viszonylagos átmenetet jelent a modern építészet felé. A romantikus jellegű épületek közé sorolható a Dob utcai „Hősök temploma" és a Györgyi Dénes és Román Ernő által az Elektromos Művek számára épített Markó utcai bérház, valamint Wälder Gyula munkái: a Rákóczi úti Guttmann ház és a Madách tér torkolatának beépítése. Az építészeti romantikától lényegében nem különböztek azok az irányzatok, amelyeket gyűjtőnévvel „magyaros stílustörekvéseknek" nevezhetünk. A Lechner Ödön követői közé sorolható Sebestyén Arthur a Gellért-hullámfürdőt építi, Jakab Dezső sváb-hegyi szanatóriuma (1925) csupán óvatos kísérlet a magyar szecesszió egyes motívumainak alkalmazására. Az OTI-székház utolsó, anakronisztikus kicsengése ennek az irányzatnak. Az építészeti törekvések másik vonulata a magyar történelmi és népi motívumok alkalmazása az épületek homlokzati kiképzésében. Ide tartozik a felső-magyarországi reneszánsz díszítőelemekkel tervezett budai postapalota. Kós Károly és Thoroezkay Wigand Ede székely motívumokat gyűjtő tevékenységének hatása érződik Arkay Aladár városmajori kápolnáján. szecesszió Legjelentősebbek a két világháború között fogant szecessziós jellegű épületek közül Medgyaszay István művei, aki mindvégig hű maradt egyéni, magyar népi motívumokon alapuló stílusához. Korszakunk utolsó éveiben ismét feléled a „magyaros" építészet, amely részben az irodalmi „népiesek" építészeti partnereként, a paraszti építészetből vett motívumokat alkalmaz épületein. A nacionalista érzelmek erősödése, másrészt az anyaggazdálkodási megszorítások következtében (lapos tetőt, nagy fesztávolságú kiváltást nemigen lehet csinálni) ez az irányzat erősödik, mely az egyébként modern felfogású építészek munkáin is észlelhető. Budapesten az ebben a felfogásban megépült épületek száma kevés, képviselői inkább vidéken építettek, köztük nem egy jó alaprajzú, puritán építészeti megjelenésű, értékes épület is akad. Elsősorban az akadémizmussal vette fel a harcot Budapesten is — mint világszerte — az új — a „modern" építészet. Jelszavai: a hamis pompa és a túltengő reprezentáció tagadása, az épületet használók funkcionális igényeinek kielégítése, az egészségügyi szempontok: napfény, levegő biztosítása; alapvetően demokratikus, humanisztikus elvek tükrözései, ezért a modern építészet általában a haladó törekvések szolgálatában állt. Ez a fő oka annak, hogy a magát nyíltan ellenforradalminak valló, demokratikus reformoktól irtózó Horthy-korszak Magyarországán a modern építészet csak lassan, megkésve, a hatalom birtokosai részéről erősen gátolva tud tért hódítani. A modern építészet térnyerése egyrészt gazdasági-műszaki, másrészt társadalmi okokkal magyarázható; ez utóbbi tényező elsősorban az épülettel szemben támasztott igények megváltozásában jelentkezett. A világháború utáni első években, amíg az általános tőkeszegénységben az építési tevékenység kismértékű, a munkaerő viszonylag olcsó és a műszaki színvonal alacsony volt, egyszerű, megszokott szerkezetű épületek létesítésére törekedtek, melyek munkaigénye nem volt jelentős. Az épületek reprezentatív kialakításával igyekeztek a figyelmet a hiányosságokról elterelni. E körülmények a modern építészetnek nem kedveztek. A termelés növekedésével együtt azonban a műszaki színvonal is emelkedett, s lassanként kialakult az a polgári réteg, amely külföldi tapasztalatai alapján — az épülettel szemben növekvő funkcionális és gazdasági igényeket támasztott, melyeket csak a modern építészet elégíthetett ki. A „modern" formaalakítás igénye kezdetben az értelmiség haladóbb gondolkodású rétegei által épített csaA modern építészet lassú térhódítása