Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

84. A margitszigeti Sportuszoda dunai homlokzata (Hajós Alfréd) vendéglő épületei. Az Ybl Miklós tervezte fürdőépület súlyos sérüléseket szenvedett. A felszabadulás után az első ideiglenes fahíd, az úgynevezett Manci-híd a Margitszigeten át vezetett. Elbontása után kerülhetett csak sor arra, hogy a szigetet valamelyest is rendezni lehessen. A budai városmagot — a Vár, Víziváros, Tabán, Krisztinaváros — a Duna-jobbpart természeti A budai vári alkatának megfelelően, az egységesen tömör pesti beépítéssel szemben a nagyobb mértékű tagolt- mag és körság és az egyes városrészek beépítési módjának, hangulatának különbözősége jellemezte. Míg a n

y

ezeie pesti városmag az első világháború után - lényegében mai tömörségében és csaknem mai lakosszámával — nagyvárosias jellegű, Buda kisvárosias belső részei a nagyvárossá alakulásnak csak kezdeteit mutatták. Átépítésük csupán a két világháború között indult meg nagyobb ütemben, és — néhány főútvonalnak és a közvetlen hozzájuk csatlakozó részeknek a kivételével — a második világháború végéig befejezetlen maradt. A városias, zárt sorú jellegű beépítés a terepadottságoknak megfelelően a völgyek irányában terjeszkedett. A két világháború között elsősorban a sík felületű Lágymányos beépítése indult meg erős ütemben. A városmagtól nyugatra eső területen, a Németvölgyben a terepadottságok a városias beépítést eleve szűk területre szorították. Észak felé a terjeszkedést kedvezőtlen közlekedési adottságok akadályozták. A pesti munkahelyekkel közvetlen összeköttetést teremtő Arpád-híd építése csupán a második világháború után fejeződött be. A két világháború között a Vár es a Varnegyed elsősorban országos igazgatási központ volt. A Vár és a A Palotában a kormányzói lakosztály és hivatalok, környezetében számos minisztérium (Minisz- Várnegyed terelnökség, Külügy-, Honvédelmi, Pénzügy-, Belügyminisztérium stb.) működött. A külképviseletek egy része is a Várnegyedben helyezkedett el. A lakóházak többségükben — az ország félfeudális jellegének megfelelően — az arisztokrata családok tulajdonában voltak. A Palota Hauszmann-féle eklektikus-szecessziós formájában állott, számos tetőépítménnyel. A Várnegyed városképi egységét eklektikus homlokzatúra átalakított épületek, a környezetből kiemelkedő magasságú bérházak és tetőépítmények rontották. A Palota kertje — amely 1918 októberétől és a Tanácsköztársaság alatt nyitva állt a közönség számára — megközelíthetetlen magánterület volt. A Vár többször átépített középkori falait még a múlt században lebontották, tövüket több méter magasan feltöltötték. A középkori palota maradványait magas földréteg borította. A Vár és a Várnegyed idegenforgalmi vonzóerejét a szép kilátáson felül főként romantikus látványosságoknak (őrségváltás, Halászbástya, Bástyasétány, a Palota díszterme stb.) köszönhette. Már 1931-ben újjáépítették a Bécsi kaput, ehhez csatlakozóan került sor a Bástyasétány építésére. A rendezési terv szerint a sétány a Halászbástyáig folytatódott volna. Az ostrom pusztításai Budapesten a Várat és a Várnegyedet sújtották legerősebben. A Palota kupolája beomlott, az épület teljesen kiégett, födéméi, lépcsőházai leszakadtak. Elpusztultak vagy súlyosan megrongálódtak a Palota szomszédságában a Szent György tér és a Dísz tér épületei. Beomlott a Mátyás-templom, a Helyőrségi templom, kiégett az Illetményhivatal — az egykori jezsuita kolostor — műemléki épülete. A Várnegyed lakóházainak 17 százaléka megsemmisült, 83 százaléka súlyos sérüléseket szenvedett.