Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919
tekintették — joggal — alapnak, de a katonai téren bekövetkezett tragédia minden tervezgetésnek elejét vette. A júniusi A román királyi hadsereg ellen indított júliusi offenzíva összeomlása betetőzte a gazdasági és offenzíva belpolitikai téren kialakult válságos helyzetet. A magyar munkásosztály ereje — s ezen belül összeomlása a ^övot jelentő fővárosi munkásságé — fogyóban volt. Tény, hogy a több éves háborús nyomor és szenvedés után hősiesen vállalt májusi fordulat újbóli megtételére több erőre, hosszabb lélegzetvételi szünetre lett volna szüksége a Tanácsköztársaságnak. Az alig-alig felszerelt, igazságos háborút viselő Vörös Hadsereg a jól felszerelt román királyi csapatokkal szemben felmorzsolódott. Augusztus 1-én délelőtt a Forradalmi Kormányzótanács utolsó ülésén a magukra maradt kommunisták nem tudták megakadályozni a lemondásról szóló határozat keresztülvitelét. Kun Béla kérésére még aznap délután összeült az 500-as Tanács, de a Kun által várt fordulat nem következett be. A munkásosztály egységét bomlasztó szociáldemokrata taktika, az antant iránt táplált illúziók, a tömegek fásultsága, beletörődése az 500-as Tanács állásfoglalását is meghatározta. Külön szavazás nélkül is elfogadták a jobboldali javaslatot a Tanácsköztársaság felszámolására. A Magyar- A Magyarországi Tanácsköztársaság fővárosa 133 napon át éltette munkásosztályának pélországi damutató kiállásán keresztül az első magyar proletárdiktatúrát. Budapest és környéke munkásTanacskoztar- ga „. a a termelésben és a haza védelmében szilárd bázisa volt a Tanácsköztársaságnak. A fővárosi SQSdfJ * ff / //// •• rí? emlékezete munkásság kiemelkedő szerepét még aláhúzták olyan szervei, mint az 500-as Tanács, a Forradalmi Törvényszék, a budapesti munkásezredek, amelyek túl a város határain az egész tanácshatalom érdekében működtek. A város a maga belső életében a rendkívül nehéz helyzetben, a gazdasági —politikai problémák ellenében is kialakította főbb vonásaiban a szocialista városirányítás, a tanácsok közötti együttműködés módszereit. A várospolitika mindkét városvezetés, a Népbiztosság és az 500-as Tanács idejében egyaránt úgy formálódott meg, hogy elért vívmányai a szocialista államelmélet kidolgozásához is hozzájárultak. Míg a polgári forradalom győzelmét követően a helyén maradt régi vezetés pozícióinak fokozatos elhódítása volt a fő kérdés, a Tanácsköztársaság képes volt radikálisan újat alkotni úgy, hogy a várospolitika elhanyagolt ágai: a művelődésügy, a szociális gondozás stb. mellett előtérbe kerülhettek olyan városépítési tervek, amelyek alkotó módon vitték volna tovább a XIX. század végének kiemelkedő eredményeit. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napja olyan kort nyitott meg, amelynek beteljesedéséhez egy újabb negyed évszázad kellett hazánkban, de amelynek emléke tanulság a ma fővárosának is. Miként azt a pesti sanzonok egykori mívesmestere, a polgári írók sorából kommunistává vált Gábor Andor írta — mondhatja a mai utókor is: „Időben tőle egyre távolabb, lélekben hozzá egyre közelebb, emléke bennünk nemcsak megmarad, de nőve nő s mint óriás mered szemünkbe ..." (Gábor Andor: Évfordulón) JEGYZETEK 1 Lenin, Összes Művei. 38. köt. 2. kiad. Bp. 1973, 349. 2 Népszava 1919. márc. 25. 3 Uo. 4 Uo. 1919. ápr. 4. 3 Hetes Tibor, Budapesti munkások felfegyverzése a Magyar Tanácsköztársaság védelmében. Tanulmányok Budapest múltjából XIII. köt. (továbbiakban: Hetes i. m. TBM) Bp. 1959, 425. 6 Népszava 1919. ápr. 9. 7 Hetes i. m. TBM. 426-428. 8 Népszava 1919. ápr. 20. 9 A Népszava 1919. április 19-i tudósítása 1 5 ezerre tette az ezred létszámát, a Vörös Katona 1919. április 24-i száma 12 800 főről számol be. Hetes Tibor, aki a többször idézett tanulmányát az egykori iratanyag teljes ismeretében írta meg, szintén az utóbbi adatot fogadta el megbízhatóbbnak: Hetes i. m. TBM. 429. 10 Idézi: Hetes i. m. TBM. 428. 11 Hetes Tibor, Munkásezredek előre! Bp. 1960, 142 — 143, Hadtörténeti intézet Levéltára VHP92/1919. május 25. 12 Hetes i. m. TBM. 437. 13 MMTVD VT/A köt. 402-405. 14 Hetes i. m. TBM. 444. 15 Hetes, Munkásezredek előre! i. m. 143. A szerző adatait részben kiegészítettük a kerületi monográfiák néhány adatával. A létszámot a Hadügyi Népbiztosság adatai alapján — Hetes Tibornak a TBM-ben megjelent tanulmánya figyelembevételével — közöltük. Hadtörténeti Intézet Levéltára. A Magyar Tanácsköztársaság iratai. 61. fasc. 16 Vörös Újság 1919. máj. 6. 17 Hetes i. m. TBM. 465. 18 Gerelyes Ede, Forradalmi epizódok az T. kerület történetéből. Várkerület. Bp. 1974, 6 — 8. 19 Bővebben lásd: Hajdú, A Magyarországi Tanácsköztársaság, i. m. 320; Gábor Sándorné, Az 1919. június 24-i ellenforradalmi kísérlet. Párttörténeti Közlemények 1962. 2. sz. 67 — 97.
