Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

65. Lenin és Szamuely a Vörös téren a május 25-i díszszemlén kiűzése a városból, a segítségükre siető román csapatok szétkergetése, a frissen szervezett munkásalakulatok olyan győzelme volt, amely az egész Vörös Hadsereg harci szellemét megszilárdította. Azonban a katonai stratégia szempontjából is kiemelkedő jelentősége volt, hiszen az itt elért győzelem alapján fordult a Vörös Hadsereg a csehek ellen, s rövid időn belül a lengyel határig felszabadította a megszállt területeket. A Tanácsköztársaság marxista nemzetiségi politikája és a miskolci győzelem után kibontakozott északi hadjárat sikerei révén vált lehetővé a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása is. A hadjárat legfontosabb harci eseményeinek mindegyikében ott voltak a budapesti munkásezredek is. A hadseregparancsnokság június 7-én dicséretben részesítette az északi hadjárat legkitűnőbb egységeit. Ekkor kapott dicséretet Miskolc elfoglalásáért az 1. budapesti munkáshadosztály 7., 8. ezrede és az 1/9. zászlóalja, valamint a hadosztály tüzérsége. A tiszaluci támadásért és a tokaji harcokért a budapesti 4. hadosztály 14. és 22. ezredei és a hadosztály tüzérsége, valamint az 5. munkásezred III. (budapesti) zászlóalja "Bánréve és Tornaalja elfoglalásáért.

17 3. A JÚNIUS 24-T ELLENFORRADALMI LÁZADÁS LEVERÉSE A proletárállam léte már a kezdettől fogva kiváltotta a burzsoázia ellenállását, a szétvert burzsoá hatalmi szervek egykori vezetőinek ellenforradalmi szervezkedését. A korábbi fegyveres alakulatok közül a rendőrség, csendőrség fennmaradása kétségtelenül a legnagyobb veszélyt hordozta magában. Az ellenforradalmi tevékenység egyik első megnyilvánulása volt Fellner Andor vöröskatona meggyilkolása. A Városház térről ünnepélyesen temették. A vizsgálat a gyilkosság szálait a Vörös Őrség budapesti parancsnokságánál találta meg, de nem vonták le a forradalmi következtetést. Sőt, az áprilisban leleplezett ellenforradalmi szervezkedés szálai is valóban benyúltak a Vörös Őrség fővárosi parancsnokságára. A munkásezredek szervezése során láttuk, hogy a karhatalommá alakított ezredek parancsnoki posztjainak többségét a volt tisztikar kapta meg. A Böhm — Haubrich-féle koncepció győzelme után a volt tiszteknek a gyári munkásezredeknél a frontra kerüléstől tartaniok nem kellett. A súlyos gondokkal küzdő fővárosban, mikor tízezrek álltak sorba élelemért, a Vörös Hadsereg tagjainak járó kedvezményekben részesültek, így kényelmes körülmények között őrizték meg ellenforradalmiságukat. A frontra vonult Vörös Hadsereg hátában, az itthon maradt katonai alakulatok között fellendült az ellenforradalmi szervezkedés. Nyilvánvalóan nem számíthattak a munkásezredekre,