Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

talán zenész-őrmestert, akik berúgva szerbül éljeneznek: a háborút éltetik, de a tömeg azt hiszi, hogy Szerbiát ünneplik. Az őrjöngésnek a főútvonalakon végighömpölygő — ha nyilván nem is egészen spontánul alakuló, de hatalmasra már valóban spontán módon felnőtt — menetével szemben a munkásnegyedek: az Angyalföld és a kültelkek aggodalmas hallgatásba merülnek. Itt is csoportok képződnek az utcákon, de itt már inkább a kérdőjelek merülnek fel — hiszen a Népszava aznap reggeli száma még rendkívül éles háborúellenes vezércikket közölt. De csak egyetlen ember van — jegyezzük fel a nevét : Győry 1stván 29 éves kárpitossegéd — , aki az őrjöngés egyik központjában, a Nagykörúton tiltakozó szavakkal kísérli túlkiáltani a háborút éltetők szavát; rendőrök mentik ki az őt megverni akaró tömeg közéből — botrányokozásért meg is indítják ellene az eljárást. Szava: az egyetlen józan emberi hang a város éppen legforgalmasabb pontjain tobzódó esztelen őrjöngés közepette, visszhang nélkül enyészik el a nyirkos és hűvös éjszakában. Az üvöltő budapesti utcákon, melyeknek hangja nemcsak egy hatalmas s a budapesti városfejlődés végső summázataként legteljesebben éppen itt érezhető, már elviselhetetlen, az egész társadalmat mélyen átjáró totális feszültség feloldódását is visszhangozza, de egyúttal egy nagy s Budapestet is naggyá tevő történelmi korszak rettenetes összeomlásának fináléját is bevezeti.19 380. 1914. július 26: a mozgósítás 46* 723