Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

országos vásárok alkalmával használni szokott piaci bódékat kivitette a Városligetbe s ezekben egy részüknek ideiglenes szálláshelyet biztosított. A többség ugyanis így is a szabad ég alatt volt kénytelen táborozni; akik pedig a szomszédos falvakba menekültek, azok ott nagyobbrészt erejükön felül kényszerültek szállásbérre és élelmiszerekre költeni. Mert az őket befogadó falusiak legtöbbje nem követte az óbudai zsidók példáját, akik a budai várból kiköltözöttek zömét ingyen látták vendégül, hanem igyekezett ,,a szerencsétlenek nyomorúságából... hasznot zsarolni", míg csak a megyei hatóság Irányi közbenjárására hatékony intézkedéseket nem foganatosított az árfelhajtás megfékezésére.109 A vár Igaz viszont, hogy két hét elteltével már véget ért ez a kényszerű nomadizálás. A Budavárát egvétele ostromló honvédcsapatok ugyanis a május 2l-re virradó éjszakán 3 óra tájt végre megindították a vár ellen a Hentzi által addig oly nagy buzgalommal keresztezni próbált általános gyalogsági rohamot. S Hentzi még ekkor is mindent megtett ugyan a roham visszaverésére (egyik alparancsnoka, Alois Allnoch alezredes pedig, hogy a pesti forradalmárok még egy s minden korábbinál csattanósabb leckét kapjanak, most a Lánchíd felrobbantására is kísérletet — igaz, sikertelen kísérletet — tett), az ellenállás azonban most már hatástalannak bizonyult: a honvédek, akik közül kivált Nagy Sándor József tábornok hadtestének katonái tűntek ki, s akiket helyenkint a várőrséghez tartozó olasz katonák is segítettek, végül megmásztak a falakat, s véres utcai harcokat vívva, amelyekben egy csoport önként fegyvert fogó ács-, varga- és lakatoslegény is részt vett, s amelyek során Hentzit is halálos seb érte, rövidesen megadásra kényszerítették a vár legtovább kitartó védőit is (kivéve persze azokat, akiknek sikerült még idejében polgári öltözékbe bújniok s az ellenforradalom helybeli híveinek a segítségével elrejtőzniük). 21. reggelén tehát, amikor egyszerre elült a harci zaj s a vár megvételének jeleként 6 órakor a nemzetiszínű zászló is megjelent ismét a budai városháza ormán, a pestiek már fellélegezhettek végre. Annál nagyobb aggodalommal nézhettek viszont ekkor a közeljövő elé a vár lakói — s okkal, hiszen bennük a várvívók' nem minden alap nélkül ellenségeiket látták, s azt az ostromsereg soraiban lábra kapott meggyőződést, hogy ezek az emberek nem érdemelnek kíméletet, még csak öregbíthette, amit a forradalom katonái a legutóbbi órákban tapasztalhattak, hogy 35. Az ostromló honvédcsapatok rohama a budai vár ellen 1849. május 21-én. Kiette Károly olajfest menye. Kiscelli Múzeum