Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

különbséget aszerint, hogy az illető eddig mondjuk az Egyetemi Nyomdában dolgozott-e egyszerű munkásként avagy teljesen gondtalan élethez szokott-e valamelyik előkelő kormányszéki hivatalnok hajlékában. Hentzi pedig, hogy az embereket mégse pusztán az ágyúzás miatt töltse el szakadatlan rettegés, közben — 10-én statárium bevezetésével is megörvendeztette a vár falai között rekedteket, ezt a lépést azzal indokolva, hogy erősen kételkedik a budaiak hűségében és lojalitásában. Amire Hentzinek valamelyes oka volt is, hiszen 4-én, amíg az ágyúszó el nem nyomta, a várba is felhallatszott az a harsány éljenzés, amellyel a közvetlen környék lakói közül némelyek a vár tövébe nyomuló honvédcsapatokat fogadták, sőt ezen a napon még az is megesett, hogy ismeretlen személyek várbeli házakból rálőttek a várfalakon felsorakozott császári katonákra. De ha a budaiakat általánosságban is megbízhatatlanoknak minősítette, akkor bizony Hentzi már jókora túlzásba esett, hiszen a várban olyanok is akadtak, akik — mint például Daniel Nóvák, a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium építési főigazgatóságának egyik (januárban is Budán maradt) hivatalnoka és többrendbeli polgári állású barátai — az ostrom megindulása után felfegyvereztetésüket kérték, hogy a vár védőivel vállvetve harcolhassanak az ostromsereg ellen; felszabadítókat pedig a honvédcsapatokban azoknak a budaiaknak a többsége sem látott, akiknek az már nem jutott eszükbe, hogy éppenséggel fegyvert is ragadjanak ellenük. Ezzel azonban lelke mélyén hihetőleg maga Hentzi is tisztában volt, s május 10-i rendeletében nyilván csak azért nyilatkozott mégis ellenkezőképpen, hogy előre is mintegy igazolja a várnegyed szomszédságát sújtó további lépéseit.107 Az első napok elteltével ugyanis nyilvánvalóvá lett, hogy az ostromsereg a nappalokat szinte kizárólag a várfalak ágyúzására kívánja felhasználni s gyalogsági rohamot a falak ellen csupán valamelyik éjjel, az éjszaka leple alatt fog indítani. Hentzi tehát hamarosan arra az elhatározásra jutott, hogy korlátozandó az efféle meglepetésszerű támadások lehetőségét, éjszakánkint ezentúl ki fogja világítani a várfalak előterét. Május 12-re virradólag pedig már elhatározásának A várkörnyék tettekre váltását is jónak látta megkezdeni. Es a várvédők bombákkal vagy a falakról lehaji-és Pest gált szurokkoszorúkkal ettől fogva éjről éjre rendszeresen fel is gyújtottak néhány környékbombáztatása beli házat. Ami azután egyedül a Víziváros épületeiben is háromszor akkora kárt tett, mint amekkorát az ostromsereg ágyúi idéztek elő a várnegyed házaiban (hiszen a Víziváros területén ennek következtében 52 épület pusztult el, s az itteni magánház-tulajdonosok együttvéve 360 ezer forintnyi veszteséget szenvedtek). Hentzi azonban a rendelkezésére álló 75 várágyút korántsem csupán ilyen — katonai érdekekkel úgy-ahogy még magyarázható pusztításokra használta fel, hanem a forradalom leg-33. A főváros égése az 1849. május 9-re virradó éjszakán. Röhn Alajos színes litográfiája, 1850