Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

arra szólította fel, közöljék véle, mennyi katonai célokra felhasználható posztóval, vászonnal és bőrrel rendelkeznek. Az érintett kereskedők közül ugyanis sokan attól tartottak, hogy ha minden árujukról becsületesen számot adnak, akkor portékájukat az általuk kívánatosnak ítéltnél jóval alacsonyabb áron lesznek kénytelenek átengedni Lukácsnak, s ezért készleteik zömét eleinte eltitkolták (posztóból például együttvéve is mindössze 130 - 140 ezer rőfnyit vallottak be), a bejelentett csekély árumennyiség árát pedig a város felszabadítása előtt kialakult áraknak több mint kétszeresükre szabták. Lukács azonban megtalálta a módját, hogy túljárjon azoknak az eszén, akik ,,a haza zsírját kiszíni akarni nem irtóznak": közvetítők szolgálatait vette igénybe, s ezek a kereskedők egész árukészletét — ez előle eltitkolni próbáltat is — felvásárolták a követelt uzsoraárakon, majd miután ilyeténképpen az elrejtett végek is előkerültek a raktárakból, a kereskedőknek meghagyta, hogy ha nem óhajtanak teljes vagyonelkobzás áldozataivá lenni, akkor a közvetítőknek eladott árut azonnal vásárolják vissza s azután az általa megszabott „illendő" vételár fejében mindjárt szállítsák is be a honvédsereg raktáraiba. És így május 20-ig Pestről és közvetlen környékéről már több mint 400 ezer rőf posztót s háromszor ennyi vásznat meg a szükséges mennyiségű bőrt is sikerült összegyűjtenie. S közben Lukács a birtokába került nyersanyagok gyors feldolgozását is megszervezte. Kezdte azzal, hogy a honvédsereg ruhabizottmányához május 16-án felfogadott kétszáz, majd 21-én még további háromszáz szabót — ami lehetővé tette számára, hogy a rendelkezésére álló posztóból és vászonból elébb mintegy napi 20, majd 21-től napi 50 ezer rőfnyit felszabasson — , s hasonlóképpen alkalmazott vargákat is a begyűjtött bőrök kiszabására. Folytatásul pedig május 29-én rendeletet tett közzé, amely kimondotta, hogy a következő három hét folyamán a fővárosban élő szabó-, csizmadia-, varga- és sapkakészítőmesterek és -kontárok csak a közöttük szétosztandó kiszabott anyagoknak a honvédsereg számára történő feldolgozásával foglalatoskodhatnak s, amíg ezzel a munkával nem végeznek, addig tőlük egyetlen legényük sem távozhatik el, sőt az illetékes céhmestereknek gondoskodniuk kell arról, hogy ebbe a munkába most a pillanatnyilag munka nélkül álló legények is kivétel nélkül mind bekapcsolódjanak. Hogy azonban ezt az alkalmat a mesterek semmiképpen se használhassák fel a rendelete által mozgási szabadságuktól megfosztott legények kiuzsorázására, egyidejűleg azt is kinyilvánította, hogy az olyan legények, akik jelenleg nincsenek mestereknél alkalmazva, de nem is munkanélküliek, hanem a maguk kezére dolgoznak, s hajlandóak most, egymással társulva, nagyobb műhelyeket nyitni és közösen vállalkozni állami megrendelések teljesítésére, továbbra sem lesznek kötelesek belépni valamelyik céhbeli mester műhelyébe, majd egy pótlólag kibocsátott további rendeletébeíi azt is meghatározta, hogy céhbeli mesterek mellett dolgozó legények által készített cikkek esetében a ruhabizottmány részéről kifizetendő munkadíjaknak mekkora hányada fogja magukat a legényeket s mekkora a műhelytulajdonos mestereket illetni, a mestereknek jutó munkadíj-hányadot átlagosan mindössze tíz százalék körüli összegben szabva meg.105 S ezekkel a pesti ipar mozgósítására irányuló erőfeszítésekkel párhuzamosan már április végén Újabb megkezdődött a helybeli lakosság újabb csoportjainak fegyveres szolgálatra mozgósítása is. önkéntesek Elsőül — április 26-án - -a honvédseregnek az októberi bécsi felkelés Magyarországra menekült fegyverbe részvevőiből még az előző esztendő novemberében alakult (s később más németországi jöve-SZÓI /1(1 *f(7 vényekkel, sőt német ajkú magyar honpolgárokkal is kiegészített) német légiója látott toborzáshoz Pesten -- s nem is eredménytelenül, amennyiben ebbe a csapatba itt most néhány hét leforgása alatt mintegy hatszázan léptek be (főleg nyomdászok, borbélyok, pincérek és más munkások, de polgárfiak is). Majd, mivel a pesti szabad portyázó csapat (amelyet tavaszra belső ellentétek nagymértékben felőröltek, s amelynek a tagjai annak idején amúgy is csak négyhónapi szolgálatra kötelezték el magukat) április végén feloszlott, május 1-én egy újonnan szervezendő szabadcsapat létrehozásának szándékával Oroszhegyi Józsa is újabb toborzást nyitott Pesten; ez a próbálkozás azonban már sikertelen maradt, mert a forradalom vezetőkörei éppen az idő tájt arra az elhatározásra jutottak, hogy a korábban létesült szabadcsapatokat is reguláris alakulatokká fogják átszervezni (minek folytán ekkor a pesti egyetemi légió, majd utóbb a német légió is honvédzászlóaljjá alakult át), s ennek megfelelően hamarosan félbehagyatták az Oroszhegyi által kezdett toborzást, az új szabadcsapatba jelenkezetteket egyidejűleg arra hívva fel, hogy ha kitartanak a fegyverfogás szándéka mellett, akkor most már valamelyik honvédzászlóaljhoz csatlakozzanak. Amire amúgy is tág lehetőséget nyitott, hogy közben a honvédtoborzás is újra megindult Pesten. Az országgyűlés ugyanis, amely az előző nyáron 200 ezer újonc mozgósítására hatalmazta fel a kormányt, most április utolsó hetében Kossuth indítványára további 50 ezer újoncot ajánlott meg a forradalom védelmére, s e döntés értelmében Irányi április 30-án már fel is szólította Pest városát a rá háruló 268 újonc sietős kiállítására. A május 1-i pesti közgyűlés pedig erre úgy határozott, hogy a város most nem is ennyi újoncot, hanem egy egész — 1200 főnyi — zászlóaljat fog állítani, mégpedig - ha lehet — sorozás mellőzésével, önkéntesek toborzása révén. S két nap múlva már meg is kezdődött a toborzás, sőt — ettől függetlenül, de ezzel egy-