Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849
tatnifog").És ez még mindig nem volt minden: gondoskodásukata megszállók még az oly sokat nyughatatlankodó céhlegényekre is kiterjesztették, s ennek megfelelően, amikor például arról értesültek, hogy némely remekelni kívánó legények tervüket nem tudják megvalósítani, mert a céhek, a gyülekezési tilalomra hivatkozva, elzárkóznak a remekbizottmányok összehívása elől, akkor utasítást adtak a remekpróba megtartására, - igaz, azzal a megszorítással, hogy a remekpróbát az illetékes céhmester ,,maga mellé veendő két vagy három mesterrel" ejtse meg, ami a mesterjog meg- vagy meg-nem-ítélését a Klauzál-féle céhrendeletben foglaltak semmibevételével ismét a mesterek kizárólagos hatalmába utalta.95 Egyszóval a császáriak próbáltak egyetsmást tenni annak érdekében, hogy a közhangulat alakulását az ellenforradalom javára fordítsák; ahhoz azonban, hogy ezt a célt el is érjék, intézkedéseik távolról sem voltak elegendőek. Többre pedig képességeikből már nem futotta. Es így sajtójuk még február végén is kénytelen volt felpanaszolni, hogy ,,a pesti hangulat rosz és Kossuthianus". Sőt ezt éppen a február végi napoktól fogva panaszolhatta fel igazán. Mert a polgári átalakulás ügyének helybeli hívei között nem kevesen voltak, akik — bármennyire rokonszenveztek is a forradalommal — az előző hónapok során mindinkább elveszítették a forradalom sikeréhez fűzött korábbi reményeiket. Éppen mostanság viszont az ilyen emberek kételyeit is kezdte ismét eloszlatni a forradalom hadállásainak időközben végbement megszilárdulása. Annak a nyomasztó helyzetnek a hatására pedig, amelyet az ellenséges megszállás teremtett, ekkor már ráadásul sok olyan ember is kezdte visszasírni Kossuthékat, aki korábban teljes közömböséggel viseltetett mind a forradalom, mind az ellenforradalom iránt. 3. A MEGSZÁLLÁS IDŐSZAKÁNAK UTOLSÓ KÉT HÓNAPJA S a közhangulat ilyetén alakulásának február végén már látható jelei is bőségesen akadtak a testvér-városokban. Hiszen az emberek ez idő tájt már nemcsak azt tudták itt is, hogy a decemberben még menekülésszerű visszavonulásra kényszerített honvédseregnek a főhadszíntéren azóta sikerült hozzávetőleges erőegyensúlyra tennie szert, hanem a napról napra szállingózó újabb meg újabb hírekből azt is csalhatatlanul kikövetkeztették, hogy rövidesen eldöntő ütközetre is sor fog kerülni. A vérmesebbek pedig immár abban is bizonyosak voltak, hogy az ütközet a honvédcsapatok fölényes győzelmével fog végződni és ez Pest azonnali felszabadulását is maga után fogja vonni. A forradalom Február 25-én tehát, amikor kitudódott, hogy Windisch-Grätz maga is a táborba sietett, melletti mert a készülő ütközetben személyesen akarja irányítani a császári hadakat, tömérdek ember tüntetések mászta meg a Gellérthegyet, hogy mielőbb megpillanthassa a Pest határában feltűnő honvédfebruár végén csa patokat, s a Gellérthegy elözönlése másnap és harmadnap is megismétlődött, úgyhogy a megszállók képzeletében újból felködlött egy esetleges népfelkelés rémképe, — mint ezt már az utcákon cirkáló őrjáratok hirtelen megszaporodása is elárulta. A közhangulat alakulása pedig most már akkor sem fordult ellenkező irányba, amikor csakhamar ismeretessé lett, hogy a császáriak és a honvédcsapatok között 26-án és 27-én valóban nagy ütközet zajlott le Kápolnánál, de az ütközetből a császáriak kerültek ki győztesen. Amikor tehát március 4-én Pestre érkeztek a Kápolnánál fogságba esett honvédek, fogadásukra megint jókora tömeg sereglett egybe a Kerepesi úton, s az út mentén ácsorgók a foglyokkal együtt kórusban éltették Kossuthot.96 S minthogy nem sokkal ezután megtörtént a Kossuthbankók érvénytelenítése is, ez az intézkedés pedig szintén nem öregbítette a császáriak népszerűségét: a megszállók hovatovább már csak a legnagyobb aggodalommal tudtak elébe nézni a közelgő József-napi országos vásárnak, mint amely számításaik szerint ebben az esztendőben is igen sok vidékit fog Pestre vonzani s így a rebellisek számára különösen jó alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy a pesti forradalom első évfordulóját valamiféle Habsburg-ellenes népmegmozdulással tegyék emlékezetessé. Havas tehát már 7-én megintette a vásárra feljövő vidékiek leendő szállásadóit, hogy „minden . . . gyanús egyént bejelenteni el ne mulasszák, mert ezen rendelet ellen vétkezők a . . . büntetések kettőztetett mértékével fognak okvetetlenül illettetni", Budán pedig ugyanezen a napon megkezdték az ágyúgolyók tüzesítésére szolgáló kemencék felfűtését. S 9-én azután a megszálló csapatok egyes alakulatai a testvér-városok közös katonai parancsnokának helyettesétől, Heinrich Hentzi tábornoktól a részletes utasításokat is megkapták arra nézve, mit kell tenniök a várható népfelkelés kitörése után, majd másnap a pesti tanács is megtudhatta Hentzinek egy további rendeletéből, hogy a hajóhidat (amelyet a január végi riadalom elülte után mégiscsak üzembe helyeztek volt) ,,a közelgő József vásár alkalmával netán támadandó népmozgalom" kirobbanásakor ,,a lárma ágyú elsütésével adandó jelre" azonnal le kell majd bontatnia ismét, mert különben ,,az vagy elégettetni, vagy a várban felállított telepekből ellövetni fogna, melly esetben a Dunaparton fekvő házak tetemes megsértése sem leszen elkerülhető".
