Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

nyos — különben hatóságilag kiutalt — anyagmennyiség felvásárlását és az azt katonai fehérneművé, bakanccsá vagy köpennyé, derékszíjjá feldolgozó néhány tucat ember: önálló kisiparosok vagy otthon-munkások összetoborzását és kifizetését, a megállapított munkabér és termelési költség, valamint a hadsereg által fizetett felvásárlási ár különbözete közötti teljesen legális filléres hasznok összegei a százezres tételeknél csakhamar milliókra fognak felmenni miközben erősödik a vállalkozó monopolhelyzete is, hiszen a hadsereg a jól bevált szállítótól már nem szívesen válik meg. A hadseregszállítás rendszere a háború igényeinek megfelelően így egyre szélesebben és erősebben fogja át a gazdasági életet, miközben a vagyon növelését a piac biztosított volta és az ott élvezett monopolhelyzet a tőkés termelés általános szabályai szerint formálja tovább. A rendszer kibontakozásának mechanizmusa egyszerű. A legtipikusabban ez Horvát Ákos kézimunka-kereskedő és műhímző példáján tükröződik. Horvát a háború előtt több éven át összekuporgatott tőkéjével kis varrodát rendez be; ennek bázisán és 1913-ban tűzvész folytán elpusztult üzletének biztosítási kártérítéséből, a háború kitörésekor azonnal félmillió hátizsák, majd 100 ezer katonai ruha szállítását vállalja. A nyereség az egyes darabokon nem nagy, de 100 ezres tételeknél már a kis nyereség is milliókra megy; e milliók azután most már további megbízásoknak alkotják bázisát és garanciáját egyenesen vezetve a vállalkozó útját a hadimilliomosság felé. A budapesti kerületi munkásbiztosító egy kishivatalnokának, Dénes Pálnak felesége szegényes helyzetükön ugyancsak otthoni ruhavarrással próbál segíteni ; a háború előtti években a vállalkozás már 15 emberrel dolgozik. A háború kitörésekor Dénesné először egy nagyobb szállító alvállalkozójává válik: ennek révén a kis üzem már tovább bővül. Ekkor a férj is kilép, és az alvállalkozás során szerzett tőkével önállósul; nagyban kezdve játszani: 100 ezer köpeny varrását vállalják el, köpenyenként 2 és fél korona haszonnal. S az első teljesített szállítás továbbiakat hoz, Dénes Pálnak ugyanúgy, mint a hasonlóan konfekcionálással foglalkozó, volt Kossuth Lajos utcai férfiruha-kereskedőnek, Wolf Bélának, akinél háromévi szállítás haszna 10 millió koronára rúg. Weitzenfeld Lajos a háború elején a nyers faggyú hetek alatt sokszorosára emelkedő árának különbözetéből szerzi alaptőkéjét és a további áringadozásból további millióit. A Concordia Malom igazgatója, Hőn ich úr katonai kenyér és kétszersült szállítását vállalja; alvállalkozókkal dolgoztat, és minden kiló kenyéren 3 5, kétszersültön 6 — 10 fillért keres, — napi 15 vagont szállítva, a háború 44 hónapja alatt 12 millió koronát. Az alvállalkozéntkal mesterséges lótakarmányt készítő Baruch Jeremiás-cég a takarmányadag állandó áremelkedése következtében a háború során kb. 15 millió korona haszonra tesz szert. Ezek teljesen legális és törvényes bevételek, melyeknek útján a nevezettekhez még pékek, hentesek, gyógyszerészek, katonai mellények tisztítói, bőrkereskedők és az ezeknek olykor bíróság elé került ügyeit védő ügyvédek hosszú sora csatlakozik. Persze a gazdasági élet ilyen erős centralizációja, már csak az azt adminisztráló és gyors kifejlődése folytán is szükségképpen hatalmas bürokrácia is sokféle buktatóval jár. A városban, majd az egész országban egyre hangosabb gyanúsítások kelnek szárnyra, előbb csak az anyagok ilyen összegyűjtése és felvásárlása folytán érdekeikben sértett termelők és az anyagok feldolgozásában magát hátrányosan megkülönböztetettnek érző kis- és középipar, majd a maximált eladási árak révén hasznában erősen korlátozott kiskereskedelem és végül az ezek után is áruhiánnyal találkozó fogyasztók óriási tömegei részéről. A hangulatot csak rontják a gyorsan növekvő, és tulajdonosaik életmódja folytán nem is titkolt hadivagyonok és az első nagy hadiszállítási visszaélések hírei; 1915 márciusában robban ki a papírtalpú bakancsok botránya, mely gyorsan maga után vonja a posztócsalók leleplezését is. Már a nyomozás első napjaiban kiderül, hogy csak egyes posztónagykereskedők csalásai 11 millió korona kárt okoztak a hadseregnek, s a nyilvánosságra került nevek nagy feltűnést keltenek: több ismert fővárosi kereskedő szerepel az ügyben. Mindez részint az effajta bűncselekmények elleni szigorú jogszabályok megalkotását hozza magával, részint a különböző központokban a következő években is előforduló egyes csendes visszaélések hatására egy Háborús Gazdasági Szerveket Ellenőrző Hivatal létesítésének tervét, melynek realizálására még igen, de tényleges működésére a rendszer összeomlása miatt már nem kerülhet sor. Kétségtelen azonban, hogy az így Budapest kereskedelmének és jórészt e kereskedelem cégjeinek és személyi állományának bázisán létrejött effajta kereskedelmi monopóliumok nélkül a hadigazdálkodás még hamarabb összeomlott volna aminek még felismerése persze semmit sem változtatott volna a működésük nyomán és ürügyén országszerte új meg új tápot nyerő kereskedelem- és Budapest-ellenes hangulaton. A társadalom Á budapesti gazdasági élet: elsősorban a kereskedelem és az ipar a háború igényeihez alkala világ- mazkodó változásának ilyen, a koncentráció és a monopólium jegyében végbement gyors átháborúban alakulása természetszerűen nem maradhatott hatás nélkül a város társadalmára sem. A háború azonban immár nemcsak így, közvetve, a gazdasági élet megváltozott feltételeinek nyomásán át érvényesül Budapest társadalmában, hanem — elsősorban és egyre nyomasztóbb módon