Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Spira György: A FORRADALMI ORSZÁG SZÍVE 1848—1849

60 munkást foglalkoztató vasöntödéje volt, mikor a hadügyminisztérium ágyúk készítésére hívta fel az ország öntödéit, nagyszámú magánmegrendelését azonnal félretette, s — bár nyersanyagbeszerzési nehézségekkel küzdött — novemberben 4, decemberben pedig 6 ágyút már elő is állított. S hasonló készséggel szállított a fegyvergyárnak puskaalkatrészeket a Hessenből Pestre települt s itt kereskedőként tevékenykedő Philipp Wehrheim is. Amint nagy buzgalommal vetette bele magát a munkába egy kis pesti fegyvergyártó műhely tulajdonosa, Czigler Sándor is, aki mesterlevelet nem szerezhetett ugyan s ezért kontárnak minősült, az őszi hónapokban viszont hetente 50 gyalogsági lőfegyverrel szolgált. S ugyanígy támaszkodhattak a forradalom vezetői az ismert pesti gyógyszerészre, a gyógyszertára melletti vegyiüzemben 20 - 25 munkással dolgozó Wagner Dánielre, aki most a hadianyaggyártáshoz nélkülözhetetlen kénsavat, vagy a fiatal szövőüzemtulajdonosra, Muderlack Vincére is, aki posztót és zsinórokat szállított a honvédseregnek. A honvédelmi bizottmány tehát valóban nem láthatott okot arra, hogy az ilyen emberekkel szemben is kényszerítőleg lépjen fel. Annál inkább látott viszont okot arra, hogy az igyekezetet maga is igyekezettel viszonozza, s ezért több esetben, mikor a szükség úgy kívánta, hónuk alá is nyúlt a támogatást kiérdemlő magánvállalkozásoknak. Amikor például a Gyáralapító Társaság, amely a nyáron még arra hajlott, hogy kellő részvénytőke híján egyszersmindenkorra elejtse az általa Újlakon megnyitni szándékolt gyapjúfonógyár tervét, októberben mégis a gyár üzembe helyezése mellett döntött s egyben azt is elhatározta, hogy a gyárban ne csak fonalat, hanem kész posztót is állítsanak majd elő: a szövőgépek beszerzéséhez 60 ezer forintos kölcsönnel a honvédelmi bizottmány segítette hozzá a társaságot. S ennél is nagyobb támogatásban részesítette a bizottmány a liberális nemesi mozgalom régi fegyvertársát, Valero J. Antalt: mivel Valero a gazdasági válság következtében a nyár folyamán a csőd szélére került s közel félezer munkást foglalkoztató selyem-manufaktúráját már-már felszámolni kényszerült, a bizottmány a manufaktúrát most 300 ezer forintért megvásárolta tőle s azután évi 9 ezer forintért mindjárt bérbe is adta néki.68 Arra azonban, hogy minden pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalkozót kisegítsen, a bizottmánynak sem volt lehetősége. Mert augusztusban megkezdődött ugyan azoknak az önálló magyar bankjegyeknek a kibocsátása, amelyek forgalombahozatalát az államkölcsön-jegyzés során egybegyűlt fedezet tette lehetővé, szeptemberben pedig Kossuth az országgyűlés felhatalmazása alapján megkezdte fedezet nélküli magyar pénzjegyek kibocsátását is, s az addig igen szorult helyzetben lévő államkincstár így némi könnyebbséghez jutott végre, a rendelkezésre álló pénzzel azonban Kossuthék ennek ellenére továbbra is rendkívül takarékosan voltak kénytelenek gazdálkodni — egyrészt azért, hogy a honvédsereg mindennél előbbre való igényei semmiképpen se szenvedjenek rövidséget, másrészt meg azért, hogy elő ne idézzék a fedezetlen pénzjegyek gyors elértéktelenedését, amit túlságosan sok Kossuth-bankó hirtelen forgalombahozatala könnyen maga után vonhatott volna. S akik az államkincstárhoz hiába fordultak kölcsönökért, azok több szerencsével másutt sem igen járhattak volna. Mert a Pesti Hazai Első Takarékpénztár október közepén fel tudta oldani végre az általa júliusban bevezetett betétvisszafizetési zárlatot, a Budai Takarékpénztár pedig immár kisebb rövidlejáratú kölcsönök folyósítását is újból megengedhette magának, nagyobb vállalkozások pénzelésére azonban a takarékpénztáraknak éppúgy nem nyílott lehetőségük ezután sem, amint ilyesmire nem teremtett lehetőséget az az alig több mint egymillió forint sem, amelyet a forgalomba hozott magyar bankjegyekből a kincstár a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak bocsátott rendelkezésére, hogy azután az az üzleti élet élénkítése céljából kölcsönöket - de szintén csupán rövidlejáratúakat — juttathasson kereskedőknek és iparosoknak. Magánosoktól pedig továbbra is csak nagynéha lehetett pénzt kölcsönözni — már csak azért is, mert ha a fedezetlen pénzjegyek gyors elértéktelenedése valóban nem következett is be, valamelyes értékcsökkenésük már az őszi hónapokban is végbement s emiatt, akik most például hadiszállítások révén nagyobb pénzösszegekre tettek szert, pénzüket többnyire most is siettek ingatlanok vagy más értékbiztosító eszközök megvásárlására fordítani .6<J A vállalkozási kedv tehát, amely a válságverte tavaszi és nyári hónapokban meglehetősen elapadt, ekkortájt ismét feltámadt számos polgárban, ezek egy részének azonban kellő mozgósítható pénztőke híján végül mégiscsak le kellett mondania a hadikonjunktúra kiaknázásáról. A gazdasági Akik viszont közülök a válság hónapjait nagyobb anyagi romlás nélkül is képesek voltak átvétevékenység szelni s ezért már a kezdet kezdetén nehézség nélkül bekapcsolódhattak a hadfelszerelési cikkek élénkülése szállításába, azoknak általában módjuk nyílt arra, hogy a hadiszállításokon néhány hónap leforgása alatt jócskán megszedjék magukat. S emezek között is akadtak, akik — mint például a már említett Strasser Alajos — végül mégis rajtavesztettek az üzleten, mert nyereségüket nem tudták idejekorán újabb hasznot hajtó vállalkozásokba fektetni. A hadiszállítók zöme azonban a háborús konjunktúra jóvoltából üzleti tevékenységét most tartósan is kiszélesíthette. Mint példának okáért Jurenák Pál pesti vaskereskedő, aki már júliusban 1100 kaszát, majd szeptem-