Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

Ugyanebben a műfajban 1908-tól lendül_fel a Royal Orfeum a főváros legjelentősebb ilynemű vállalkozásává Bálint Dezsőnek, egy később még viszontlátható nagystílű és ötletes nagytőkésnek vezetésével, zenei irányítójaként Zerkovitz Bélával. Közben 1896-ban a Rákóczi úton nyitja meg a később róla is nevezett Parisienne mulatót Steinhardt; megnyílik a mai Majakovszkij utcában a Trocadero; s a Nagymező utcában a Jardin d'Hiver; 1910 körül a mai Paulay Ede utcában a Kristálypalota, félemeletén a Parisienne Grill nagy jövőjű táncos lokáljával. A Városligetben ekkortájt nyílik meg az első sajátlag nyári orfeum, a Jardin de Paris. Ám éppen a Városliget lesz az, melyben a nagyvárosias tömegszórakoztatás ilyen éij, polgárias-városias formái mellett ott élnek és erősödnek bizonyos kifejezetten külvárosias formák is: átmenetek a régifajta vásári látványosság, a kép mutogatás és a színház között, egyelőre még sokban csak felületien, de már erősödő modern városias elemekkel: ez a ,,brettli" műfaja. A Feld-féle régi, egyre modernizálódó és fokozatosan magyarosodó Városligeti Színkör mellett — bár 1908-ra csak magyarnyelvű Budapesti Színházzá válik és a faépület helyére kőépületet emel — éppen a 90-es évek közepétől s ugyancsak a Városligetben új konkurrensek jelentkeznek: a Magyar Műszínkör, mely részint nagy látványosságokkal (mint Verő Györgynek a népszínházi sikerszériát itt folytató ezeréves magyar történeti jelentsorozatával, vagy a Népszínház régi repertoárjából előszedett Sztrogolf Mihállyal), részint egyfelvonásosokkal váltakozó dal- és táncszámokkal vonzza közönségét, Mellette a századvégen ugyancsak a Ligetben, ugyancsak hasonló varieté műsorral; vidám egyfelvonásosokkal, vidám brettli darabokkal még a Vaudeville Színpad, az Olimpia varieté színház is szórakoztatja a közönséget. S végül irodalom és tömegszórakoztatás valamely összekapcsolásának kísérleteként megjelenik a kor horror-ja, a Grand Guignol is: 1,912—1914-ben Sziklay Kornél (1904-től a városligeti Kis Színkör igazgatója) a Rottenbiller utcai Kis Színházban a kor divatos, nem is mindig irodalmi érték nélküli rövid rémdarabjait játssza - igaz, a közönség lelki egyensúlya kedvéért vidám jelenetekkel keverve őket. A tömegszórakoztatás e legnépszerűbb, részben még a vendéglői fogyasztástól sem önállósult — sőt éppen ezzel összehangolva, ettől befolyásolva születő — műfajai amellett, hogy önmagukban is mutatják a tömegízlésben kifejlődő városiasodó-polgáriasodó tendenciákat, jellemző módon kezdenek megtelni egyfajta irodaimias intellektuális elemekkel is. A példát közvetlenül valószínűen azok a német kísérletek szolgáltatták, melyek a századvégen Berlinben és Münchenben a varietéműsoroknak, a párizsi kabarék mintájára, irodalmasítására; programjukba egyfajta társadalmi-politikai mondanivaló bevitelére törekedtek. Ha ott e kísérletek kudarcot vallottak is, a kései magyar kísérlet sikert hozott: igaz, ez közvetlenül kapcsolódott a műfaj kiindulópontjához, Párizshoz. 1907-ben a mai Lenin körúton megnyílt Bonbonnière kabarében megjelenik egy Nagy Endre nevű fiatalember, hogy a kabaréműsor érzelmes és aktuális számait csevegésével mint konferanszié összekösse. Ez új a műfajban és annál hatásosabb, mert a konferálás könnyed párizsi stílusa csakhamar pesti aktualitásokra vetül rá, egyfajta társadalmi-kritikai igénnyel is. A siker nyomán az énekes-zenés kávéház, a varieté és az orfeum a tömegműveltség fejlődésének egy-egy jellegzetes lépcsőfokát jelképező — sorában a kabaré is bevonul a budapesti tömegműveltség jellegzetes műfajai és intézményei közé. Az éij műfajnak, az általa kínált lehetőségeknek és az így ezáltal oda vonzott immár értelmiségi-polgári közönségigényének megfelelően műsora is a kor sajátosan nagyvárosi-budapesti kultúrájának legjellegzetesebb szerzőit fogja maga köré vonzani: Gábor Andort, Ernőd Tamást, Szép Ernőt, Karinthyt, Heltait, Molnár Ferencet — sőt olykor Adyt is ; a zeneszerzők között Reinitz Bélát, Szirmait stb. A 372. A Somossy Orfeum - - ma Fővárosi Operett Színház — a Nagymező utcában a századfordulón (Ferdinand Fellner- Hermann Helmer)