Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

362 -363. Budapest sajtója; Az Est plakátja (Falus Elek) és a Népszava plakátja (Bíró Mihály) az 1910-es évekből profilú budapesti nagy napilapját vagy egy-egy ilyet saját képükre kezdenek hasonítani. így alakul meg 1903-ban Az Újság mint Tisza politikájának szócsöve; alakul át 1896-ban az Alkotmány, a klerikális Néppárt lapja; így fejlődik a Magyar Hírlap útja a polgári radikalizmus irányába, ahol azonban szerepét 1910-től a már nagyon határozott politikai programmal fellépő Világ veszi át. Ugyanakkor részben éppen az 1900-as évek kiélesedett viszonyai között vesztik el vonzóerejüket olyan régi, határozott elvi profilú és így sokáig igen népszerű lapok, mint a Budapesti Hírlap vagy a polgári liberális-radikálisként indult Budapesti Napló. A nagyobb múltú budapesti napilapok közül csak a liberális pártatlanság látszatát ügyesen fenntartani képes Pesti Hírlapnak és a Pesti Naplónak sikerült nemcsak pozíciójuk megtartása, de erősítése is: nem egy meghatározott párt, de egy még szélesen hatni képes liberális magatartás orgánumaként. Ezek a lapok egy politizáló és másban is ennek megfelelően orientált polgári réteg szája íze szerint íródtak. A városban és az elővárosi övezetben azonban hatalmas és egyre növekvő, immár urbanizálódó kispolgári-proletártömegek élnek, másfajta igényekkel is: idegenkedve a hosszadalmas politikai-közjogi fejtegetésektől, a polgár érdeklődéséhez szabott irodalmi és ismeretközlő anyagtól, s az így természetesen terjedelmes lap viszonylag magas árától. De szomjasak magára a hírre, az eseményre, melynek izgalma és rövid, tömör, világos és éppen ezért sokszor sematizáló kommentárja s kivált olcsó ára oly jól beilleszkedett a városi élet nyugtalan nyüzsgését és feszültségét élvezni most kezdő és ebben a szenzáció izgalmát oly jól elhelyezni képes kisember világába. Az ő igényei számára most, korunkban jelennek meg a korszak időszaki sajtójának legjellegzetesebb és legsajátosabb budapesti termékeként az olcsó bulvárlapok. 1896. október 13-án jelenik meg az első: az egykrajcáros, négyoldalas Esti Újság; és vele állandósul Budapest utcáin a nem előfizetésre alapozott lap terjesztője, a lapot a járókelő elé vivő, szinte annak markába nyomó rikkancs. A jó példát (főleg a napi 70 ezres induló példányszámot) megirigyelve, a korszak csakhamar több hasonló, de többnyire rövid életű budapesti kísérletet hív életre. A műfaj továbbfejlesztése azonban csak 1904-ben a krajcáros esti lapnak az ordító, immár a nagyváros nyújtotta bűnügyből elvont szenzációval és bizonyos kispolgári ellenzékiséggel való összeolvasztása révén jön létre. A Nap című bulvárlap e módszerrel már 100 ezer körüli példányszámban fog elfogyni. Ezután már csak egy fokozat van felfelé: ezt az 1910-ben