Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

nincs, e képviselők első értekezletén Somogyi végül is a korábbi nagy-budapesti program tervezetének egy leegyszerűsített változatát magyarázza el nekik mint a helyi politikában mindenhol hangsúlyozandó szociáldemokrata állásfoglalást. Hogy Budapest proletariátusa tehát még az első világháború kitörésekor sem rendelkezik sajátosan budapesti várospolitikai programmal, eléggé feltűnő. Kivált akkor, ha láttuk, hogy a párt az országos politika vonatkozásában ahol pedig semmivel nem rendelkezett több reális lehetőséggel szavának intézményes érvényesítésére, mint a budapesti közgyűlésben — részletesen kidolgozott programmal rendelkezett, és állásfoglalását ennek alapján kisebb jelentőségű kérdésekben is, menet közben is, leszögezte. Még sajátosabb a program hiánya, ha tudjuk, hogy Budapest munkássága a párt által irányított szervezett munkásságnak legalább a felét, legharcosabb részét tette ki. A magyarázatot a mégis elkészült községi programtervezeteknek az a vonása adhatja meg, mely szerint e tervek végül is mindig utánajártak a fővárosi kispolgári ellenzék, majd a liberális városvezetés várospolitikai reformterveinek. Akár Vázsonyi 1897. évi, akár a községi demokrata párt 1906. vagy Bárczy 1906 1907. évi programjaihoz viszonyítjuk is: még a már ismertetett Szántó-féle, legrészletesebb és legszínvonalasabb bár akár Vázsonyiék, akár Bárczy programjához képest több év késéssel megjelent - tervezet is csak apró, helyenként naiv vagy éppen a túllicitálás szándékát eláruló részletekben tud többet mondani ezeknél. A lényeges kérdésekben: az általános titkos választójog, a virilizmus eltörlése, a községesítések, a lakásprogram vagy a szociálpolitika vonatkozásában a vonalat Vázsonyi és Bárczy tervei és a liberális városvezetés eredményei már a párt községi programjai előtt meghatározták. Es mivel tudjuk, hogy a párton belül létezett egyfajta bizalmatlanság a végül is polgároknak tekintett polgári radikálisok ideológiai szereplésével szemben, másrészt taktikai szempontokból is e programoknak a várospolitikai programok a polgári sajtó által nagy hírveréssel reklámozott eredményeihez viszonyítva csak epigon volta túlságcsan kézenfekvő volt, természetes, hogy a pártot vezető gyakorlati politikusok jobbnak tartják e kérdéskörnek a párt munkájában lehető háttérbe szorítását kivált azután, hogy a polgári programok túllicitálására először annyira alkalmasnak látszó lakómozgalmak a párt számára minden nagyobb haszon nélkül ellaposodtak. Mindez persze 353. Lakósztrájk. Az udvar közepén a háziurat és feleségét jelképező felakasztott szalmabábuk, 1910 — 1911 685